Az első magyar vasútvonalat Pest és Vác között 1846. július 15-én nyitották meg. A reformkorban a jeles államférfiak az „államvasúti” rendszer hívei voltak, mert úgy vélték, csak ez biztosíthatja, hogy az ország valós érdekeinek megfelelően épüljön ki a hálózat. Az első vasútvonalakat azonban az állam pénzügyi gondjai miatt szinte kizárólag magántársaságok építették és birtokolták. A kiegyezés évében, 1867-ben az Országgyűlés kormányzati feladattá tette a vasúthálózat fejlesztését. A kormány az 1867. évi XIII. törvényben felhatalmazást kapott arra, hogy 60 millió forintnyi államkölcsönt vegyen fel vasút- és csatornaépítésre.
Magyarországon az első vasútvonalakat egyetlenegy vonalszakasz kivételével kizárólag magántársaságok építették. Az időközben szerzett tapasztalatok azonban az egész világon azt mutatták, hogy a vasúti közlekedés akkor használható fel igazán hatékonyan az állam kereskedelmi, politikai és gazdasági célkitűzéseinek szolgálatában, ha az intézmény közvetlenül az állam irányítása alá kerül. Ennek a felismerésnek a hatására, Európa számos országához hasonlóan nálunk is megjelentek a vasutak államosítására irányuló törekvések.
A kiegyezés korszakának közmunka és közlekedésügyi minisztere, gr. Mikó Imre (1805–1876), aki közlekedéspolitikájában Széchenyi eszméinek hű követője volt, jelentős érdemeket szerzett az intézményesített államvasúti rendszer kialakításában. A magyar vasúthálózat kiépítésére vonatkozó elképzeléseit Emlékirat a magyarországi vasutakról címmel foglalta össze. Az állam 1868. június 30-án megvásárolta az ország első állami vasútjává váló vonalat, és megkezdte működését a Magyar Királyi Államvasutak Üzletigazgatósága, mely az 1881-ben történt átszervezés után mint a Magyar Királyi Államvasutak Igazgatósága működött tovább. Gr. Mikó Imre nevéhez fűződik a Magyar Királyi Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség 1868. évi felállítása, az első illetményszabályzat (1868) és egyenruházati szabályzat (1869) kiadása, valamint a MÁV Nyugdíjintézet megalapítása (1870) is.
Munkásságában olyan kiváló társra lelt, mint Hollán Ernő (1824–1900), aki 1856-ban kidolgozta a magyar vasúthálózat kiépítésének rendszerét, Budapest központtal javasolta kiépíteni az ország vasútvonalait. 1867–1870. között közlekedési államtitkárként irányította a MÁV megalapítását. Az államvasutak első elnöke Tolnay Lajos (1837–1918) volt, aki 1872-től 1885-ig töltötte be a MÁV elnökigazgatói tisztségét. Ez az időszak a hazai vasútépítés egyik aranykora is volt, hiszen évente 400–500 km-nyi új vasútvonal épült, melynek tervezési és építési munkáit is ő irányította. Ekkor épült a Keleti pályaudvar (1884. augusztus 16-án avatták fel). Baross Gábor (1848–1892) nem mérnök vagy tudós, hanem elsősorban politikus volt, működése azonban a magyar közlekedés történetében korszakalkotó jelentőségű. Munkássága alatt tovább folyt a magán vasúttársaságok vonalainak államosítása, a vasúti pályaépítés és a járműpark jelentős mértékű fejlesztése. Minisztersége idején (1886–1889) számos olyan intézkedés történt, amely a MÁV szervezeti és koncepcionális korszerűsítésével hozzájárult a vasúti közlekedés és a gazdaságpolitika harmóniájának kialakításához. {IV-311.} Ennek sarokkövei az 1889-ben, a személyforgalom fellendítése érdekében létrehozott zónadíjszabás, illetve a kereskedelem és iparfejlesztés érdekében bevezetett teheráru-díjszabás voltak. A szervezett vasúti oktatás létrehozása is az ő nevéhez fűződik, ekkor alakult a Vasúti Tisztképző Tanfolyam.
A Magyar Királyi Államvasutak megalakulásakor Magyarországon hat vasúttársaságnak több mint 2300 kilométer vasútvonala üzemelt, és hét társaság kezdte meg vonalainak építését. A vasúthálózat bővítése Mikó terve alapján kezdődött el: a magánvasúti építkezések állami támogatást kaptak, a MÁV elsősorban azokat a vonalakat építette meg, amelyeket az ország gazdasági érdekei, nemzetközi kötelezettségei és a honvédelmi szempontok megkívántak, de amelyeket a magántársaságok nem tartottak kifizetődőnek. A vasúthálózat jelentős részét kiépítő, de nehéz anyagi helyzetbe kerülő nagy magántársaságokat az állam 1876-tól államosította, így 1891-re csaknem 5000 kilométernyi vasútvonal került a MÁV tulajdonába.
A viszonylag rövid vonallal rendelkező helyiérdekű vasúttársaságok (HÉV) vonalait is a MÁV kezelte, így összességében csaknem 19 ezer kilométer hosszú hálózat üzemeltetéséről, fenntartásáról és korszerűsítéséről kellett gondoskodnia, ezért megalakultak a vasutakat építő és karbantartó, illetve üzemeltető szervezetek is.
Forrás: vg.hu; mek.oszk.hu