Újságíró, költő, lokálpatrióta, azaz EMBER.
Foglalkoztatta a múlt, s a jelen is. Bár életét az irodalomnak szentelte, a csepeliek sok kisebb-nagyobb közösségében is előfordult – a XXI. kerületet, Csepelt második otthonaként kezelte.
A Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület - CSHVE elnöksége az egyesület tagsága nevében megrendülten búcsúzik Halász Imrétől, az alkotó embertől, a lokálpatriótától, akinek munkásságában a helytörténet is búvó patakként fel-felbukkant, s életében meghatározó szerepet játszott Csepel szeretete.
Halász Imre temetése október 17-én, 11 órakor volt a Szigetszentmiklósi Temetőben.
###
Imre emléke velünk, velem él.
A hajdani Csepel Művek üzemi lapjának, a Csepel újságnak szerkesztőségében találkoztunk, ahol én külsős újságíró, majd újságíró gyakornoki időmet töltöttem 1978-1980 között. Rég volt, - s ahogy egy hajdani barát, kolléga írta -, boldog, élettel teli szerkesztőségben töltöttük együtt napjainkat.
Én 26-28 éves voltam, Halász Imre (H. Becz Imre) akkor 40-42. Én pályakezdő, ő már több évtizede a szó professzora. Kiváló tárcákat, publicisztikákat, rövid elbeszéléseket írt. S szóban, történet-mesélésben is irigylésre méltón fogalmazott.
A heti penzumon túl is – már-már grafomán módon - folyamatosan írt: verseket, prózát, olvasónaplót. Éppen soros vastag füzete, naplója mindig keze ügyében volt. Ő így fejezte ki, közölte gondolatait - jórészt a fiókkal.
A szerkesztőség tele volt cigarettájának nehéz füstjével, a hamutartók pedig füstölgő, félig elnyomott füstszűrő nélküli cigarettáinak csikkjeivel. Mi így szerettük...
Máig őrzöm a csaknem pontosan negyven éve Tőle ajándékba kapott verses füzetet, a személyes dedikációval:
"Kedves Tibi!
Sosem kérdeztem, szereted-e a verset? Igaz azt sem, hogy a kelkáposzta főzeléket? Mindegy. Én kedvellek, ezért ajánlom e füzetecskét szeretettel: Halász Imre (Csepel, 1979. nov. 29.)"
A kis kötet címe: Gyöngédségem gyűlölete. Kiadta a Csepel Művek Munkásotthona - Olvasó Munkás Klub (melynek később vezetője lett). Benne egy - Imre által nekem címzett - borítékban a kötet bemutatójára invitáló meghívó, 1980. január 29-re, a munkásotthon - akkor még létező - első emeleti presszójába. A kötet szerkesztője Tamási Lajos volt, akinek nevét később felvette az Olvasó Munkás Klub. A címlapot Budahelyi Tibor tervezte.
S még egy kis emlék, egy idézet e kötetből:
"újságok egyenruhásai
szavak járnak itt hátizsákkal
bakancs kopog: vered a gépet
írsz nap mint nap: állítmány alany
jelzők aztán megérintesz egy lelket
és legszívesebben elbőgnéd magad:
hiszen nem minden leírt szó hazugság!"
(Hiszen nem minden - egy téli ünnepnap, amikor óhatatlanul Bálint Györgyre is gondol az ember).
Aztán elágazott életünk, a szakma távolabb sodort, de vagy három évtized után egy másik (az önkormányzati lap) Csepel újságnál – amelyet akkoriban én szerkesztettem - is találkoztunk, majd a Munkásotthonban is, ahol ő éppen a Tamási Lajos Olvasó Munkás Klubot vezette. Össze-összefutottunk, rendezvényen, programokon.
Hetvenedik születésnapjához közeledve jelent meg – az akkori önkormányzat anyagi támogatásával - gyűjteményes verseskötete, a Mintha a világ (Ötven év verseiből) címmel. A tőle kapott tiszteletpéldány elején – kielőzve a polgármesteri, alpolgármesteri előszókat - pedig újabb, kézzel írt személyes dedikáció:
„Bárány Tiboréknak!
Tibor, drága Tibi, miközben szeretetem jeleként ajánlom figyelmedbe (- tukmálom rád! -) ezt a vaskos kötetet, szeretnék köszönetet is mondani, hogy bár már évek óta kikoptam a Kossuth Lajos utcából, most is úgy kezelsz még, mintha hétről-hétre veletek élném át a lapzártákat.
Köszönöm a barátságod:
Halász Imre
2007. február 5.”
E kötet hátsó borítóján szerepelt a róla készült, talán legjobban sikerült foto-portré, melyet „Miklósi” Nagy Ferenc készített. Én ezt az arcát őrzöm emlékeimben, így akarok emlékezni rá.
Pedig azóta megint eltelt tucatnyi év, s megfogyatkoztak a róla szóló információk. Imre mozgásában korlátozva, megromlott egészsége miatt, visszavonultan élt, alkotott, amíg képes volt rá.
S nemrégiben érkezett a szomorú hír: 81 éves korában, szeptember 23-án eltávozott e világból.
A szigetszentmiklósi temetőben családtagjai, barátai, ismerősei, pályatársai kísérték utolsó útjára, október 17-én, délelőtt. A hajdani Csepel újság szerkesztősége szinte teljes létszámban jelen volt.
Halász Becz Imre – nyugodj békében!
Bárány Tibor
újságíró, lapszerkesztő,
a CSHVE alelnöke