A csepeli honismereti mozgalom idén hatvan esztendős születésnapját ünnepli.
A Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület – a Budapesti Honismereti Társaság tagjaként – aktív közreműködője, résztvevője az 1990-ben alakult Honismereti Szövetség helyi hagyományápoló közösségeket összefogó, összehangoló munkájának, amely az 1960-as években kibontakozott honismereti mozgalom tevékenységére épül.
A honismereti mozgalom 2007 óta minden évben március 24-én köszönti a Honismeret Napját, Bél Mátyásnak, nagy szellemi elődünknek a születésnapján.
A Honismereti Szövetség 1992 óta évente Bél Mátyás Notitia Hungariae Emlékplakett adományozásával ismeri el a legkiválóbb tagjai eredményes tevékenységét.

Bél Mátyás, a XVIII. század magyar tudományos életének polihisztora, hazánk földrajztudományának megteremtője, evangelikus lelkész volt.
(Ocsova, 1684. március 24. - Pozsony, 1749. augusztus 29.)

Iskoláit Nagyócsán kezdte. 1691-től Losoncon, Kálnón és Alsósztregován, 1695-től Besztercebányán és Pozsonyban tanult. Pozsonyban megismerkedetett a pietista mozgalommal. 1700–1701-ben Veszprémben tanulta a magyar nyelvet, a következő évben Pápán nevelő. 1704 után a hallei egyetemen teológiát hallgatott. 1707-ben Bergenben, két év múlva Besztercebányán, 1714-től a Pozsonyban az Evangélikus Líceum igazgatója, majd 1719-től haláláig az ev. gyülekezet lelkésze, 1744-től esperes.
Magyar és német nyelvkönyveit közel száz éven át kiadták.
1718-ban elsőként vetette fel
1721-ben Nova Posoniensia címmel kiadta az első, hetente megjelenő latin nyelvű hírlapot.

Bél Mátyás Magyarország államismereti összefoglalását kísérelte meg elvégezni megyénként magas szintű európai tájékozottsággal, pietista szellemben. Műveinek sorozata a 18. sz. legjelentősebb tudományos vállalkozása még befejezetlenül is. Sorozata tervezetét 1723-ban tette közzé.
E sorozat Magyarország enciklopédikus igényű történeti-földrajzi ismertetése volt. A címben legalábbis e két jelző, a “történeti” és a “földrajzi” szerepel (Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca), de a vármegyék szerinti feldolgozás nem nélkülözi a néprajzi (rendkívül alaposan tanulmányozta a paraszti életet, az agrárviszonyokat), művelődéstörténeti, irodalomtörténeti megközelítéseket sem, nem beszélve az igen komoly egyháztörténeti, genealógiai, oklevéltani, címertani stb. kutatásokról. Kötetei tanúsítják rendkívüli tehetségét és szorgalmát, univerzális látásmódját, kiváló stílusát. A megjelent kötetekből az is kiderül, hogy a tematikus sokszínűség ellenére a vármegye-leírások egységes és világos szerkezetűek, a témák sorrendje mindig ugyanaz

A nagy mű megjelenését rendkívüli gonddal végzett hatalmas adatgyűjtő munka előzte meg.
Gyűjteményes munkáihoz tanítványainak, kortársainak széles körét mozgósította. Térképészként Mikovinyi Sámuelt, kora kiváló kartográfusát foglalkoztatta.
Közel két évtizedes adatgyűjtés és szövegezés után a nagy mű kiadásához III. Károly császár anyagi támogatást adott, sőt Bélt nemesi rangba emelte.
Bél Straub Pál bécsi könyvkereskedővel állapodott meg a munka Amszterdamban készülő gondos nyomásáról és forgalomba hozásáról, ezúton azonban a munkának csupán négy kötete jelent meg 1735 és 1742 között. Bél Mátyás haláláig a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca anyagának mintegy harmada (2963 oldal terjedelemben) – csak 11 vármegye leírása - jelent meg nyomtatásban (Szepes vármegye leírása Bél 1723-as tervezetében, a Prodromusban, a másik tíz leírás pedig a Notitia öt kötetében), a többi 37 vármegyeleírás és a jászkun kerületek leírása kéziratban maradt, számos levéltárba, gyűjteménybe szétszórva.

Szerteágazó munkálkodása során a finnugor nyelvrokonság, a magyar rovásírás kérdéseit is érintette. Jelentős hatása volt a magyar történeti kutatások szempontjából Anonymusszal és a magyar történelem elbeszélő forrásaival foglalkozó munkáinak.

Mint pedagógiai szervező bevezette a földrajz és a magyar történelem iskolai oktatását. Kiadatlan, kéziratos hagyatékának néprajzi jelentőségű anyagával az elmúlt fél évszázadban többször foglalkoztak

Korának legjelentősebb magyarországi tudósa volt, sokoldalú tevékenysége évszázadokig hatást gyakorolt hazánk tudományos életének fejlődésére. 1734–1735-ben Balatonfüreden járt. Leírásában szemléletes képet nyújt a szénsavas forrásokról és a fürdőről. A városban utca őrzi nevét.