A 2017-es CSHVE rendezvényen elhangzott Horváth László-előadás kiegészítéseként Bárány Tibor internetes kutatás eredményeként összegyűjtött néhány, a korabeli sajtóból származó cikket, cikkrészletet, melyek kortársi szemmel mutatják be Koncz János 25 évnyi tevékenységének néhány szeletét.

Életrajza:
Dr. Koncz János k. főjegyző, a Jegyzők Országos Egyesületének elnöke.
Született 1880-ban, Dicsőszentmártonban.
Érettségit Kolozsváron 1890-ben tett, majd a budapesti közigazgatási tanfolyamon jegyzői oklevelet és a kolozsvári tudomány egyetemen államtudományi oklevelet szerzett.
Katonai szolgálatot a 21. és 23. h. gy. e.-nél teljesített és tiszti rangot nyert.
1905—1906-ban a budapesti „Attila“ c. hetilap felelős szerkesztője volt, ugyanekkor a budapesti székelyek segély és önképző e. főtitkára volt.
1907-ben Székelyderzsi községben lett körjegyző,
1912-ben Dicsőszentmárton város helyettes polgármestere, a világháború alatt az erdélyi oláh betörés idején a Kisküküllő völgyi menekülésnek és vagyonmentésnek irányítója.
1918 óta Csepel nagyközség főjegyzője (1944 végéig)
Szépirodalmi működése számos hetilapban, publicisztikai tevékenységet különféle fővárosi napilapokban fejtett ki és közigazgatási szakirodalmi cikkei is több szaklapban jelentek meg. Megjelent könyvei közül többet pályadíjjal tüntettek ki.
A Községi Közlöny felelős szerkesztője, a Csepeli Hírlap felelős kiadója.
A TESz társelnöke és igazgatósági tagja az Országos Jegyző Egyesület és az Országos Jegyző Árvaház Egyesület elnöke, a Falu magyar gazda szöv. vm., a Hangya központi fel. biz., Orsz. magyar lövész szöv. pest megyei alakulatának vm. tagja, valamint tagja a vármegye th. biz.-nak és kisgyülésnek.
Ezenkívül elnöke és vezetője számos csepeli és országos egyesültnek még.
A köz- szolgálat és közélet terén szerzett érdemeiért a kormányzó úrtól elismerést és a székesfővárosi gyermeknyaraltatás érdekében 10 éven át kifejtett érdemei elismeréséül a magyar vöröskereszt érdemérmet nyerte.
A honv. minisztertől a honvédelmi igazgatás érdekében kifejtett tevékenységéért írásbeli elismerést kapott, a vitézi széktől háborús emlékérmet nyert.

1914. március 8.
33. 18,300/x/1914. B. M. számú körrendelet.
Koncz János dr. »A községi jegyző szociális hivatása« című könyvének ajánlása.
(Valamennyi vármegyei alispánnak.)
Koncz János dr. dicsőszentmártoni főjegyző kiadta könyvalakban »A községi jegyző szociális hivatása« című munkáját, amelyet a községi és körjegyzők országos egyesülete 1000 koronás pályadíjjal tüntetett ki.
A jegyző szociális hivatása korunk fejlődési irányzata következtében mindinkább nyer jelentőségében s mindinkább szükségessé válik, hogy a jegyző, mint a község társadalomgazdasági fejlődésének egyik irányító tényezője, tisztában legyen a reá e téren váró feladatokkal.
Ezért legújabban a községi közigazgatási tanfolyamok szabályzata is kötelezővé tette »A jegyző szociális feladatai« című tantárgy hallgatását.
Mivel pedig dr. Koncz János könyve hivatott tollal megrajzolt képét adja a jegyző szociális feladatkörének a községi élet minden viszonylatában, sok értékes gondolatot vet fel és sok hasznos útmutatást ad azok gyakorlati megvalósítására: ezt a könyvet Címednek és Címed útján a községi és körjegyzők figyelmébe melegen ajánlom. Az ellen sem teszek észrevételt, ha a könyv a községi pénztárak terhére szereztetnék be, amely esetben természetesen leltárilag kell azt kezelni.
A mű a szerzőnél 3 koronáért rendelhető meg Dicsőszentmártonban. Bolti ára 4 korona.
Budapesten, 1914. évi március hó 5-én.
A miniszter helyett: Némethy Károly s. k., államtitkár.

1915.december 16. Pesti Hírlap
A jegyzők országos gyűlése
A régi országház gyülés-termében szerdán délelőtt 9 órakor vette kezdetét a községi jegyzők országos gyűlésének első napja a Községi és Körjegyzők Országos Központi Egyesületének választmányi ülésével.
Morvay János mezőkövesdi főjegyző üdvözölte a megjelenteket, majd dr Koncz János jegyző bemutatta az elnöki jelentést.
Szegedi Albert pest megyei nyugalmazott főjegyző az elnöki jelentés kapcsán a vármegyei közigazgatásáról szóló javaslatot teszi szóvá és kérdezi, hogy a jegyzők memoranduma milyen sikerre számíthat?
Morvay János elnök bejelenti, hogy mihelyt ez a kérdés időszerű lesz, rendkívüli közgyűlést fognak összehívni, ha az szükségesnek mutatkozik.
Rónay Béla, a jász-nagykun-szolnokmegyei jegyző egyesület elnöke bejelenti, hogy tudomása szerint a közigazgatás rendezéséről szóló javaslat idejét múlta és a háború után egészen más javaslat fog a parlament elé kerülni.
Tudomásul vették az elnök jelentést, majd bemutatták a záró számadásokat, egyben beterjesztették az 1916. évi költségvetést.
Csizmadia László főjegyző (Tata), Szepessy János, a sáros vármegyei jegyzőegyesület elnöke, Osadonszky Károly ugocsai és Droszd Artúr hontmegyei kiküldött hozzászólása után a költségvetést elfogadták.
Elhatározta azonkívül a választmány, hogy az egyesület két elhunyt vezetőjének: Uzskay Bálint volt egyesületi elnöknek és néhai Jászberényi Miklós egyesületi főjegyzőnek emlékét 5000 koronás jótékonycélu alapítvánnyal fogják megörökíteni.
Dr Koncz János jegyző előterjesztette az Alapszabályok módosítására vonatkozó elnöki javaslatot.
Szegedy Albert javasolja, hogy a választmány az elnöki tisztségre a mostani ügyvezető alelnököt: Morvay Jánost ajánlja a holnapi közgyűlésnek megválasztásra.
Több felszólalás után Briller János azt javasolja, hogy a mostani tisztikar tartsa meg továbbra is hivatalát és kezelje azt ugyanolyan eréllyel és tisztességgel, mint eddig.
A választmány ezt az utóbbi javaslatot fogadta el. A gyűlés végén a választmány egyik tagja felháborodással szólalt fel az ellen, hogy az ország jegyzői karának ezt a mai ülést teljesen fűtetlen teremben kellett megtartania, jóllehet a főváros meglehetős összeget számít fel a terem bérbeadásáért az ezzel együtt járó fűtésért.

1918. január 12. Városok Lapja
Városi főjegyzőből — községi főjegyző.
Dr. Koncz János, Dicsőszentmárton r. t. város főjegyzőjét Csepel község képviselő-testülete múlt hó 31-én főjegyzőjévé választotta meg.
Dr. Koncz János neve országosan ismert a községi közigazgatási szakirodalomban.

1920. október 28. MTI
Kocz János dr. egyesületi főjegyző tartalmas előadásban vázolja a községek anyagi csődjét és megjelöli azokat a módokat, amelyek ezt a csődöt elkerülhetővé tehetik. Különösen sürgeti egy állami községfejlesztési alap létesítését. /.../ Sürgeti a megözvegyült, menekült vagy kiutasított jegyzők egységes nyugdíj — ügyének megoldását. /.../' Kimondotta a nagygyűlés, hogy dr. Koncz János csepeli főjegyzőnek „A jegyző képzés reformja", című nagyszabású, és közigazgatási körökben általános feltűnést keltett munkáját háromezer koronás díjjal jutalmazza.

1920. október 29. Pesti Hírlap
Jegyzők parlamentje
A községi és körjegyzők országos nagygyűlése csütörtökön kezdődött Pest vármegye székházának dísztermében a közigazgatási körök és az egész jegyző-társadalom nagy érdeklődése mellett, Csonka-Magyarország huszonhat vármegyéjének jegyzőegyesülete küldötte ki képviselőit.
A nagygyűlést Morvay János egyesületi elnök nyitotta meg.
Tersztyánszky Kálmán helyettes államtitkár, a belügyminiszter üdvözletét tolmácsolta. Ismertette azokat a terveket, amelyek a községi közigazgatás fejlesztését célozzák és bejelentette, hogy a nyugdíjas jegyzők és községi alkalmazottak, továbbá a nyugdíjasok özvegyei és árvái drágasági segélyt fognak kapni.
Dobos Gábor, a jegyzők országos árvaházi egyesületének elnöke, megemlékezett Rákosi Jenőről, javasolta, hogy az ünneplők sorából ne maradjon el a jegyzői kar sem. A nagygyűlés lelkes éljenzéssel fogadta az indítványt és elhatározta, hogy küldöttségileg fogja üdvözölni Rákosit.
Az évi jelentéseik és az alapszabályok módosítása után áttértek a közigazgatás reformjára.
Dr Koncz János egyesületi főjegyző bejelenti, hogy az elnökség a maga részéről az önkormányzat fejlettebb alakját kívánja fenntartani. A vármegyei jegyzőtestületek — egy kivételével — emellett foglaltak állást...
Dr Koncz János beszéde után, aki a felszólalásokra válaszolt, a nagygyűlés hatalmas többséggel a községi közigazgatás fenntartása mellett foglalt állást.
Dr Koncz János javaslatára visszautasította a nagygyűlés Gunda Jenő, Huber János és Forgách Miklós támadásait.
Elhatározták Takács Mihály zalamegyeí jegyző indítványára azt is, hogy a pestmegyei jegyzők ellen felhozott vádak alapján megindított vizsgálat adatait a nemzetgyűlés elé viszik, amelynek így alkalma nyílik meggyőződni a vádak alaptalanságáról.
Kimondotta a nagygyűlés, hogy dr Koncz János csepeli főjegyzőnek „A jegyzőképzés reformja" című nagyszabású és közigazgatási körökben általános feltűnést keltett munkáját háromezer koronás díjjal jutalmazza.

1922 október 26. Új Barázda
A jegyzők egyeteme visszautasította a szocialisták alaptalan vádaskodásait
A községi és körjegyzők egyesületének közgyűlése — A közgyűlés kötelezővé tette a tagoknak a felforgató törekvések meggátlását — A kar állást foglalt az államosítás ellen - Koncz János dr. csepeli főjegyző lett az egyesület új elnöke
A falu közhangulatának védelme
Koncz János dr., csepeli főjegyző, az egyesület főjegyzője terjesztette elő ezután javaslatát a falu közhangulatának kialakításáról és védelméről, amelyben javasolja, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy a falu társadalmi rendjének védelmét, a keresztény nemzeti közhangulat kialakítását, a destruktív felforgató törekvéseknek meggátlását minden községi jegyzőre és községi alkalmazottra nézve kötelezővé teszi. Ez a kötelezés a kari védelem és a nemzeti becsület adóslevelét képezi. /.../
Vihar a közigazgatási reform miatt
Dr. Koncz János előadó előterjeszti a közgyűlésnek a közigazgatás reformálásának kérdését nemzeti, társadalmi és községi politikai szempontból. Állást foglal az államosítás ellen. Érveléseiben kifejti, hogyha a jegyzői kart nem választás útján állítják a falu élére, de kinevezik, akkor az elszakad a falutól és megakad a falunak a fejlődése. Politikai szempontból is veszélyesnek tartja a jegyzői kar államosítását. /.../
Apróbb indítványok letárgyalása után a közgyűlés megtartotta a tisztújitást, melynek során három éves időtartamra az egyesület elnökévé egyhangúan Koncz János dr. csepeli főjegyzőt választották meg.
Alelnökök lettek Illés Gyula, Bicskey Gyula és Komoróczy Jenő, főjegyző Vámos Ferenc, pénztárnok Vargha Károly lett. Megválasztották ezenkívül az aljegyzőket és a választmány tagjait. Az egyesület eddigi elnökét, Morvay János nyugalmazott mezőkövesdi főjegyzőt, az egyesület díszelnökévé választották.
A Jegyzőegyesület mai közgyűlésén megválasztott új elnök, Koncz János dr., dicsőszentmártoni alpolgármester választás útján onnan került a fővárossal szomszédos Csepelre főjegyzőnek. A közigazgatási kérdésekben kiváló szakíró, s nem egy munkájával nyert pályadíjat. Huzamosabb időn át töltötte be az Országos jegyzőegyesület főjegyzői tisztét és ez állásában kifejtett tevékenységét jutalmazta a közgyűlés ma azzal, hogy közfelkiáltással állította az egyesület élére elnöki minőségben.

1923. július 3. Magyarság
A csepeli kultúrház felavatása
Vasárnap délelőtt fényes ünnepség keretében kultúrházat avattak Csepelen.
Az első pillanatra csupán helyi jelentőségű esemény azonban Útmutatásul szolgálhat Csonkamagyarország egész polgárságának.
Tíz egyesület tette félre mindazokat az elvi felfogásokat és nézőpontokat, amelyek elválasztó vonalul szolgáltak és megtalálta az együttműködés lehetőségét.
Az ünnepségen elhangzott beszédek veleje volt, hogy Csepelen sikerült megtörni a turáni átkot. Talán a csepeli polgárság lelkében elmoshatatlanabb nyomokat hagyott a bolsevizmus réme, amikor Csepel a vörös uralom egyik pillére és erőforrása volt A tíz egyesület, amelybe Csepel egész polgársága tömörül, a keresztény és nemzeti gondolatban egyesült és ennek az együttműködésnek gyümölcse lett a csepeli kultúrház.
Az ünnepély misével kezdődött, amelyet Prohászka Ottokár megyéspüspök celebrált.
A mise után gyönyörű felvonulás volt, amelyen a csepeli és a környékbeli szervezetek zászlók alatt vonultak fel. A díszbe öltözött lovasrendőröket lovasbandérium követte, utánuk vonultak fel a cserkészek, majd zászlók alatt az egyesületek és elhelyezkedtek a kultúrház udvarán. Az első sorokban helyet foglaltak: Preszly Elemér főispán, aki a kormányzót képviselte, vitéz Horváth József őrnagy, a honvédelmi miniszter képviseletében, Czékus László ezredes a csendőrség képviseletében, Tamássy József nemzetgyűlési képviselő, Agorasztó Tivadar alispán, Pechány Adolf dr. kormánybiztos, Farkas Elek, a Baross-Szövetség igazgatója. Küldöttségileg képviseltette magát a keresztényszocialista szakszervezetek központja, a Magyar Nemzeti Szövetség, a Jegyzők Országos Egyesülete, a Máv. gépgyár keresztényszocialista szövetsége, a Falu-Szövetség és az erzsébetfalvaí testvéregyesületek.
A kultúrház udvarát zsúfolásig megtöltötte az ünneplő közönség.
Koncz János dr., Csepel kitűnő főjegyzője, akinek érdeme az, hogy a csepeli polgárságot sikerült összeforrasztani, végigvezette az előkelőségeket a kulturház termein. Útközben elmondja azokat a nehézségeket, amelyekbe a kultúrház létesítése ütközött.
A csepeli polgárság hárommilliót adott össze a télen a ház megvételére. Ez az összeg azonban kevés volt. Nagy szorultságunkban a pénzügyminiszterhez fordultunk engedélyért, hogy a forgalmi adóból négymilliót kölcsönvehessünk. A pénzügyminiszter azonban elutasított bennünket. A község képviselő-testülete ekkor szinte példátlan áldozatkészséggel megszavazta a négymilliót és így a kultúrház épületét meg tudtuk szerezni.
A kultúrházban van helyisége a Polgári körnek, a Sólyom cserkészcsapatnak, a keresztényszocialistáknak és a többi szervezeteknek.
Pontban tizenegy órakor kezdődött az ünnepség.
Niederkirchner Ferenc községi főbíró rövid beszéddel megnyitja az ünnepséget.
Koncz János dr. főjegyző, a kultúrház elnöke Csepel történelmi múltját ismerteti. Az 1919-es esztendő talán a legszomorúbb volt Csepelen. 1920-ban indult meg a polgárság szervezkedése. 1922-ben kezdődött a gyűjtés a kultúrházra és a célt sikerült elérni. Most már csak a színházterem felépítése van hátra. A gyűjtés már erre is megindult és olyan szép eredménnyel halad, hogy rövidesen megkezdhetik az építkezést. A csepeliek remélik, hogy a kormány nem fogja őket másodszor is elutasítani, hanem a nagy cél érdekében megadja a kellő támogatást.
Preszly Elemér főispán a kormányzó üdvözletét tolmácsolja és örömének ad kifejezést, hogy a kultúrház létesítése sikerült.
Prohászka Ottokár emelkedett ezután szólásra a közönség lelkes tapsai között. A kultúrház hivatásáról beszélt és azt hangoztatta, hogy a keresztény és nemzeti kultusz és a nemzeti erő kaszárnyája lesz a kultúrház. Új világot kell teremteni, új embereket kell nevelni, akik a huszadik század nívóján állanak. A kétezer éves kereszténység, az ezeréves magyar kultúra szelleme kell, hogy lakozzék a kultúrházban. A ház géniusza a magyar munka.
Gönczi János tanár szavalata után a csepeli Weiss Manfréd daloskör adott elő magyar dalokat a közönség nagy tetszésétől kísérve.
Robl János plébános záróbeszéde után a szépen sikerült ünnepség véget ért és a közönség a Himnusz után széjjeloszlott.
Az ünnepély után társas-ebéd volt, amelyeken számos pohárköszöntő hangzott el.
Prohászka Ottokár Koncz János érdemeit méltatta meleg szavakkal.
Este hangverseny volt, amelyet táncmulatság követett.

1924. november 1. Városok Lapja
Elismeréssel és jólesően állapítjuk meg, hogy a közgyűlés nagy fegyelmezettségről és lelkesedésről tett tanúbizonyságot. Már a megjelent jegyzők száma is imponáló volt, az a gondos féltékenység és bátor fellépés pedig, amivel a jegyzőképzés ügyében síkraszálltak, valóban meglepő volt. Kevés olyan egyesület van, mely oly gondosan van megszervezve, mint a jegyzőké.
Úgy tudjuk, hogy már jó egypár évtizedes múlt áll az egyesület megett, de ez meg is látszik rajta. Igaz, hogy a jegyzők mindig kiváló vezetőkkel dicsekedhettek. Koncz, Uszkay, Morvay mindannyian kiváló, értékes és vezetésre termett egyéniségek voltak, nem is szólva a jelenlegi elnökükről, dr. Koncz János csepeli főjegyzőről, az egykori városi főjegyzőről, aki a szervezkedés terén még betetőzte amazoknak a munkáját s szervező zsenijével, lelkesedésével és agilitásával a jegyzők egyesületét egyik elsőrangú társadalmi tényező színvonalára emelte.
A jegyzők szervezetének legalsó része a járási egyesület. A járási egyesületek alkotják a megyeit, a megyeiek együttvéve pedig az országos központi egyesületet. A sok gyűlésen és összejövetelen módjuk van meghányni-vetni a jegyzői kart s a községi közigazgatást érintő összes ügyeket és rendeleteket s innen van az, hogy az országos közgyűléseken jól átgondolt javaslatokkal szerepelnek.

1925. április 29. A Nép
A jegyzői kar a fővárost nemzetinek és kereszténynek akarja látni
A Hiszekegy eléneklése után dr. Koncz János nyitotta meg a közgyűlést. Bejelentette, hogy a közgyűlésen harmincegy vármegyei egyesület és kétezerötszáz-nyolcvannégy jegyző van képviselve. Indítványozza, hogy negyvenéves közigazgatási működése alkalmából üdvözöljék Issák Gyulát, Heves vármegye alispánját.
A közgyűlés összehívásának szükségességéről szólva megállapítja, hogy a falu védelme a közigazgatás rendszeressége, a társadalmi biztonság és a jegyzők közigazgatási helyzetének tisztázása tette szükségessé a közgyűlés összehívását.
Egyik legfőbb célnak a közigazgatás rendszeresítését tartja. Nagy baj, hogy el van hanyagolva a községi jog, amelynek intenzívebb művelését szeretnék elérni. A falu életéről szólva megállapítja, hogy a testnevelés ellen a Fényes Lászlók izgatnak, a közigazgatás exponensei ellen pedig a „Népszava“ és a „Magyar Ugar“ gyűlölködik.
Bizonyos alakulatok és jól megjegyzett emberek nagyon szeretnék a falu hiszékeny talajában elszórni a vörös magvat. Erre mutat, hogy a tekintélyek rombolói mind bátrabbak kezdenek lenni. A jegyzők nemzetet erősítő társadalmi működését gúny tárgyává teszik és azt hiszik, hogy a fővárosból és környékéről a faluba áthelyezett idegen agitáció megtermi a maga gyümölcsét.
Nagyon tévednek ezek a destruálók, mert a jegyzői kar nemcsak a maga faluját alakítja nemzetépítő közhangulatra, hanem a székesfővárost is olyannak akarja látni, mint amit a falvak keresztény erkölcse hazafias felfogása és a magyar faj természete parancsol.
Legnagyobb sajnálatára kell kijelentenie, hogy a jegyzők közjogi állása mind jobban homályossá válik.
A kormányhatalom tekintélyben és anyagiakban állandóan háttérbe szorítja a jegyzői kart, ezzel lenyesegeti annak faluvédelmi ambícióit. Ha igaza van az angol írónak, Pettynek, hogy a jólét apja a munka, anyja a föld, akkor a falura nézve törvényesíteni kell a jegyző irányító munkakörét, hogy apja lehessen földet munkáló falujának.
Beszéde további során a létszám csökkentésnek a közigazgatásra gyakorolt hatását ismertette. Egyre erőszakolják a létszámcsökkentést, holott a munka mindig több lesz. A belügyminiszter szerint ugyan további létszám csökkentésről nem igen lehet szó. Sajnos, a létszámcsökkentés problémája gyakran személyhez kötött, mert nem irányul egyébre, mint hogy a községi főjegyzőt félretolják, virtusból. A jegyzői kar legalább azt szeretné elérni, hogy az elbocsátandókat ne személy szerint válogassák ki, hanem érték szerint.
Dr. Koncz beszédét nagy éljenzéssel fogadta a közönség.

1927. április 26. Magyar Hírlap
Vasárnap avatták fel Csepelen az ország legszebb kultúrházát
Régi kívánság volt Csepelen egy új, modern kultúrház létesítése, minthogy a tíz évvel ezelőtt épült, szűknek bizonyult. Múlt év nyarán kezdték meg az új kultúrház építését, melyet vasárnap adtak át, ünnepélyes keretek között a rendeltetésének.
Koncz János, Csepel főjegyzője nyitotta meg az avatási ünnepséget, utána József főherceg beszélt, majd Niederkirchner Ferenc községi bíró átadta a kultúrház vezetőségének az épületet.
Báró Weiss Jenő a vezetőség nevében átvette a kultúrházát és támogatásáról biztosította Csepel minden közhasznú intézményét.
Az összegyűlt ünneplő közönség azután megtekintette a közel 8 milliárdos költséggel épült kultúrházát. Olvasótermek, játékszobák, egyesületi helyiségek és tornatermek sorakoznak egymás után, emellett egy ezer embert befogadó színházterem is épült.
Délután két órakor értek véget az avatási ünnepségek és megkezdődött az élet az új kultúrházban.

1927. április26. Kis Újság
Csepel ünnepe
Felavatták az új kultúrházat
Ünnepi díszbe öltözött a tegnapi vasárnapon Csepel az új kultúrház fölavatásának alkalmából. Nemzetiszínű zászlókkal fellobogózott házak, magyarruhás leányok, cserkészek, darutollas leventék, ünneplőbe öltözött tisztes polgár- és munkásemberek adták meg az ünnep külső keretét.
Kora reggel több ezer főnyi közönség gyűlt össze a régi kultúrház udvarán, ahol elbúcsúztak az elavult falaktól, mely esztendőkig adott otthont a csepeli keresztény polgárság és munkásság minden kulturális ténykedésének.
Koncz János főjegyző mondott néhány búcsúszót, majd a jelenlévők áhítatosan elénekelték a Himnuszt. Ezután gyönyörű díszmenetté alakultak az egybegyűltek és három zenekar indulói mellett a templomba vonultak.
A templomban kilenc órakor kezdődött a szentmise, amelyet Robl János esperes-plébános mondott. Tíz órakor a Templom-tér elején fölállított díszkaputól az új kultúrházig terjedő útvonalon állott fel az ünneplő tömeg.
A díszkapu előtt fogadta a község elöljárósága és képviselő-testülete élén az előkelőségeket Némethy Jenő főszolgabíró.
Egymásután érkezik Preszly Elemér főispán, a kormány képviselője, Agorasztó Tivadar alispán, Szűcs István helyettes államtitkár és még számosan.
Fél tizenegykor érkezett a Templom-térre József királyi herceg és Auguszta királyi hercegasszony díszes bandériummal kísért autója. A királyi hercegi párt harsány éljenzés fogadta. Némethy Jenő főszolgabíró üdvözlésére a királyi herceg néhány meleg szóval válaszolt. Csató Manci lépett most Auguszta királyi hercegasszony elé és gyermeki szívből fakadó üdvözlő szavak kíséretében fehér szegfűcsokrot nyújtott át a fenséges asszonynak. A királyi hercegi pár ezután a megjelent előkelőségek kíséretében a Himnusz hangjai mellett vonult a pompás kultúrházba, az avatóünnepségre.
Először a Weiss Manfréd-gyári dalárda énekelte el Ujj József tanár vezetésével a Magyar Hiszekegyet. Majd Koncz János főjegyző tartotta meg nagy hatású megnyitó beszédét.
A dalárda újabb éneke után szűnni nem akaró taps közepette József királyi herceg állott föl szólásra: — Magyar Testvéreim ' — kezdte beszédét. — A mai szép napon a bensőséges ragaszkodás hozott bennünket Önök közé, a ragaszkodás Csepel iránt, amelynek annyi dicső fia küzdött hősiesen vezetésem alatt, amikor arról volt szó, hogy boldog hazánknak boldogságát és területét megmentsük. A ragaszkodás mellett az a bensőséges kívánság hozott ide bennünket, hogy a Mindenható adjon erőt a mai szenvedéseket elviselni és a jobb jövő megmunkálásán dolgozni. Munkástestvéreim ne felejtsék el soha, hogy hiába törekednek bármire is, ha nem adnak egymásnak és a többieknek kezet és velünk egyetértve nem dolgoznak, csakis magyar nemzeti alapon. Legyen ez a kultúrház a három isteni erény otthona.
Hosszan tartó lelkes taps fogadta a királyi herceg beszédét.

1927. április 28. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye hivatalos lapja
A csepeli kultúrház ünnepélyes megnyitása
Amint Csepel község elöljáróságának és a csepeli keresztény polgárok szövetségének díszes meghívója mondja: »A magyar géniusznak, a népművelésnek, a törvényes rend és tekintély tiszteletnek, a társadalmi biztonságnak és a keresztény erkölcsnek hatalmas fellegvára április hó 24-én nyílt meg mindazok számára, akik az igazat, a jót és a szépet a magyar nemzeti eszme szolgálatába akarják állítani.«
Az új kultúrház felavatásának napján ünnepi díszbe öltözött az egész község. A nemzeti színű zászlókkal fellobogózott házak között, magyar ruhás leányok, leventék, cserkészek s ünneplőbe öltözött polgárok és munkások várták az ünnepélyes megnyitásra érkező vendégeket.
A régi kultúrház udvarán a már kora reggel összegyűlt lakosság jelenlétében dr. Koncz János, Csepel község főjegyzője búcsúzott el a régi kultúrháztól, majd a templomba vonult az ünneplő közönség.
Délelőtt 10 órakor a Templom-téren felállított díszkapu előtt fogadta és üdvözölte dr. Némethy Jenő, a járás főszolgabírója a község elöljáróságának és képviselőtestületének élén a felavatási ünnepélyre érkező magas vendégeket, a miniszterelnök képviseletében megjelent dr. Preszly Elemér főispánt, a vármegye képviseletében megjelent Agorasztó Tivadar alispánt, majd József kir. herceg és Auguszta kir. hercegasszonyt, s sok más előkelőséget.
Dr. Koncz János községi főjegyzőnek mély tartalmú, értékes megnyitó beszéde után József kir. herceg intézett hazafias lelkes beszédet az ünneplő közönséghez, majd dr. Preszly Elemér főispán a miniszterelnök nevében méltatta a nap nagy jelentőségét és üdvözölte a községet a nagy kulturális hatású alkotás megnyitásakor, Agorasztó Tivadar, vármegyénknek alispánja pedig a vármegye és a vármegyei népművelési bizottság nevében, a község múltjára, történetére visszapillantást vetve, a községnek a népművelésből fakadó jövő fejlődési lehetőségeit ecsetelte.
Az új kultúrház színházi termében tartott díszelőadás és a kultúrház tánctermében tartott sikerült táncmulatság fejezte be a szép ünnepélyt.

1927. május 5. Magyar Hírlap
Csepelen a választók nagy részét elütötték választójogától
Mint a Magyar Hírlap már megírta, Csepel község május 4-ére, szerdára tűzte ki a községi választás napját. Két nappal a választások előtt küldöttség jelent meg Pest megye alispánjánál, dr. Agorasztó Tivadarnál és a választások elhalasztását kérte. A küldöttség kérését nem teljesítették és szerdán zajlott le a községi Választás Csepelen.
A választások eredményére jellemző, hogy közel 5000 szavazásra jogosult közül csak 1500 választó szerepel a választók névjegyzékében és mindössze hat-hétszázan éltek választójogukkal.
A legutóbbi községi választásokat Csepelen nagy küzdelem előzte meg. A község polgárságának zöme harcot folytatott dr. Koncz János vezető jegyző és a község elöljárósága ellen.
Ez az elkeseredett harc fölelevenedett a most lefolyt községi választás előtt is. Január 11-én többszáz csepeli polgár beadványt intézett dr. Fábián Béla és Tamássy képviselők útján Pest vármegyei főispánjához, dr. Preszly Elemérhez, Scitovszky belügyminiszterhez való továbbítás végett. Ez a beadvány az utóbbi választásokon előfordult szabálytalanságokat írja le és a tegnap lezajlott választás előkészítésének megsemmisítését kérte.
Az 1886. évi XII. t.-c.-ben lefektetett elvek és rendszabályok megkerülésével — mondja többek közt a beadvány — a választópolgárok tömegét akarják elütni törvény adta joguktól, ötezer választóból mintegy négyezer kimaradt, tehát ötnapi haláridőn belül ilyen tömeg nem tehet kifogásokat és észrevételeket a névjegyzék ellen.
Csepel község adófőkönyvében 5000 csepeli ingatlantulajdonos van bejegyezve, akiknek csak igen kis százaléka nem rendelkezik községi választójoggal. Egyébként (Csepelen főleg munkások laknak, akik a Weiss Manfréd-gyárban dolgoznak. Mégis a munkások legnagyobb része kimaradt a választói névjegyzékből. Amikor felszólaltak, azon a címen utasították el őket, hogy nem fizetnek adót, bár ennek ellenkezőjét a gyártól kapott igazolvánnyal igazolták. Különben könnyen ellenőrizhető e kérdés, mert a Weiss Manfréd-gyár pontos névlajstromok kíséretében fizeti be a munkásoktól befolyó adókat.
A választást április 30-án kiragasztott 4753/927. számú hirdetmény jelentette. Dobszó nem. Csak néhány sor géppel írva, nyolcadív papirosra. Tehát nem volt alkalma a polgárságnak megszervezkedni, így egyöntetűen elhatározták, hogy azok sem vesznek részt a szavazásban, akik a választók névjegyzékébe fel vannak véve.
Ilyen előzmények és körülmények között kezdődött a szavazás, mely reggel nyolc órától délután négy óráig, három szavazó-helyiségben folyt.
Megállapítható, hogy a csepeli községi választás részvétlenségbe fúlt.
Négy órakor összeszámlálták az eredményt. A Koncz-párt győzött. Tíz rendes és három póttagot választottak, illetve neveztek ki. Közel 700 szavazó adta le szavazatát.

1927. június 2. Kis Újság
CSEPELEN a járás községi vezetői az elmúlt napokban tartották szokásos tavaszi járási értekezletüket. Az értekezletnek célja volt bemutatni Csepel kultúrházát és a kultúrházban nagy arányokban megindult kulturális és népművelési munkát. Az értekezleten Révész Béla főszolgabíró megnyitó szavai után Koncz János, Csepel község főjegyzője, ismertette a kultúrház létrehozásának történetét és körülményeit. Ezután Balogh Gyula, a Faluszövetség igazgatója, emelte ki a kultúrház jelentőségét. Az értekezlet után a jelenlevők megtekintették a kultúrház helyiségeit.

1927. június 21. Nemzeti Sport
Pest vármegye központi járás III. körzetének „Levente" versenye Csepelen
/.../ A leventekiképzés eredményét példás keretek között rendezett versenyen mutatták be június 19-én a Pest vármegye központi járás III. kerületének oktatói. Az alig kétéves leventeegyesületek a lefolyt versenyen nemcsak külsőleg mutattak szépet, de a sportban elért eredményeik is számottevőek, ami reményt nyújt arra, hogy fiatal leventéink értékes tagjai lesznek a társadalomnak.
A verseny Csepel község által épített sporttelepen folyt le s azon részt vettek Csepel, Dunaharaszti, Jutagyár, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc és Soroksár válogatott leventéi.
A versenyek végeztével az összes versenyzők a Kultúrház elé vonultak, ahol a díjakat vitéz Keresztély János járási testnevelési vezető, dr. Egedi László főszolgabíró és dr. Koncz János főjegyző kiosztották. Az egyéni versenyekben a győztes aranyozott érmet bajnoki szalagon és a központi járás III. levente-körzetének bajnoki címét 1927. évre, a második helyezett ezüstözött, a harmadik bronzérmet kapott.
A csapatverseny győztese Némethy Jenő főszolgabíró által alapított vándordíját (márványalapon aranyozott bronzturul) és a központi járás III. leventekörzetének bajnok csapata címet kapta. 1927. évre, a 2. és 3. helyezett oklevelet nyert. A felvonulások és a verseny alatt Csepel levente zenekara játszott. Befejezésül a Kultúrházban társas vacsora volt.

1927. június 22. Pesti Napló
Borsod és Gömör jegyzői az országos egyesület ,,politizáló elnökét" támadták miskolci nagygyűlésükön
„A jegyzői karnak semmi köze Koncz János fajvédelméhez"
Borsod és Gömör vármegyék jegyzői szombaton délelőtt Miskolcon nagygyűlést tartottak, amelyen mindenekelőtt tiltakoztak az igazságügy miniszternek az okiratkényszerre vonatkozó törvénytervezete ellen, ami súlyos sérelem a jegyzőkre.
A közgyűlésen elkeseredett felfakadások hangzottak el a nyugdíj rendezetlensége miatt, majd azt kívánták, hogy egyrészt magasabb képesítéshez kössék a jegyzői pályát, másrészt senki se lehessen közigazgatási tisztviselő, aki nem a faluban kezdte meg pályafutását.
A közgyűlésen meglehetősen éles kifakadások hangzottak el Koncz János csepeli jegyző, az Országos Jegyzőegyesület elnöke ellen.
Erdélyi Gyula sáji jegyző hangoztatta, hogy az Országos Jegyzőegyesület vezetősége és különösen dr. Koncz János helytelen utakra vezették a jegyzői kart, a politikai vizekre. Politikai hatalmi ábrándokat keltettek és ennek most a jegyzői kar issza meg a levét. Azt üzenik az országos vezetőségnek, evezzen le a politikai vizekről, mert különben a jegyzők módot fognak arra találni, hogy a mai vezetőség eltávozzék a helyéről.
Hart Gusztáv arnóti jegyző ugyancsak azt hangozhatta, hogy Koncz János helytelenül cselekedett a jegyzők rovására, amikor a választások idején fajvédő jelöltséget vállalt. Ezzel azt érte el, hogy vele egy kalap alá vonják a jegyzői kart. Márpedig a jegyzői karnak semmi köze a Konczék fajvédelméhez. Ha politikai ambíciói voltak, akkor le kellett volna mondania a jegyzői egyesület elnökségéről és nem lett volna szabad az illetékeseknek alkalmat adni arra, hogy a jegyzői kar politikai állásfoglalását lássák Koncz János fellépésében.
Dr. Pogány József titkár, központi kiküldött védelmébe vette Koncz Jánost, igyekezett annak álláspontját magyarázni.
Az ülés folyamán sok panasz merült fel a tekintetben is. hogy a községek eladósodása folytán számos jegyző 1-én nem kapta meg a fizetését, mert nem volt rá fedezet.

1928. február 16. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye hivatalos lapja
Legmagasabb elismerés és polgári érdemkereszt átadása
Vasárnap délelőtt szép ünnepség folyt le Csepel község kultúrházában, amikor is dr. Preszly Elemér, vármegyénk főispánja, Agorasztó Tivadar, vármegyénk alispánjának jelenlétében, díszközgyűlés keretében adta át dr. Koncz Jánosnak, Csepel község főjegyzőjének a kormányzói legmagasabb dicsérő elismerést.
Az előkelőségek sorában megjelentek: dr. Koncz Endre miniszteri osztálytanácsos, ki a belügyminisztériumot, dr. Várhidy Lajos, ki a Városok Kongresszusát képviselte, Martinovics Ágoston ny. ezredes, főtanácsnok, vitéz Bányay Géza alezredes, a Vitézi Szék járási hadnagya, dr, Hankovszky Zoltán, Pest vármegye tiszti főügyésze és még sokan a járás és a község vezető egyéniségei közül. Dr. Nemeth Jenő főszolgabíró rövid elnöki megnyitójában üdvözölte a megjelenteket és néhány szóval kifejtette a díszközgyűlés jelentőségét.
Azután Preszly Elemér főispán méltatta dr. Koncz János községi főjegyző érdemeit és szólt a községi főjegyzők fontos hivatásáról és feladatáról. Majd Agorasztó Tivadar, vármegyénk alispánja üdvözölte a kitüntetettet és dr. Koncz János érdemeiről megemlékezve, a vármegye közönségének üdvözletét is tolmácsolta.

1929. augusztus 17. Nemzeti Újság
Nagy ünnepség keretében leplezték le Csepel 140 hősi halottjának emlékművét
Nagyboldog-asszony napján leplezte le Csepel község közönsége lélekemelő és külsőségeiben is megható ünnepség keretében azt az emlékművet, amelyet 140 hősi halottjának emlékére a Kultúrház előtt emelt.
Az ünnepségen megjelent nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója is, Vértessy Sándor dr.-nak, a kabinetiroda főnökének és több magas rangú katonai előkelőségnek kíséretében autón érkezett a község fellobogózott főutcáján a Templom-tér bejáratánál felállított diadalkapuhoz, ahol a vármegye, a járás és a község képviselőinek élén Agorasztó Tivadar dr. Pest vármegye alispánja üdvözölte.
A kormányzó ezután a leventék sorfala között és az útvonalat zsúfolásig megtöltő érdeklődök éljenzése mellett kíséretével a díszemelvényre vonult. A díszemelvénnyel szemben levő tribünön, valamint a szobor körüli téren helyezkedtek el a hatóságok képviselői, a küldöttségek zászlók alatt és a megjelent előkelőségek. Ott volt a többi között: Múzsa Gyula, a felsőház, Szabó Zoltán, a képviselőház képviseletében, továbbá Szűcs István országgyűlési képviselő, Weiss Alfonz báró, a csepeli Weiss Manfréd-gyár vezetősége részéről. Ezenkívül küldöttséggel képviseltették magukat a helybeli testületek, a polgári kaszinó és az egyházak.
Az emlékmű
Az ünnepség a magyar Hiszekegy eléneklésével kezdődött, amelyet a gyári dalárda adott elő, majd Versitz András községi bíró felkérte a kormányzót, hogy adjon engedélyt a szobor leleplezésére.
A kormányzó intésére lehullt a nemzetiszínű lepel az impozáns szoborról, amely Homonnay Ede szobrászművész alkotása és amelynek főalakja a gúzsba kötött Hungáriát ábrázolja. A főalak előtt térdre hullott honvéd roskadozik, mellette pedig egy rohamra kész fokosos ifjú áll.
Ezután Horthy Miklós kormányzó mondotta el feszült figyelem között beszédét, amelyet a közönség messze távolban is tisztán hallott a Philips-hangerősitő berendezések által felállított megafonokon át.
Ez az emlékmű — mondotta — a ‘magyar dicsőség és a magyar fájdalom jelképe. Hirdetni fogja az utódoknak, hogy a világháború magyarjainak hősiessége és áldozatkészsége méltó volt a nagy ősök erényeihez. A nemzet, ha ma számba veszi a szörnyű áldozatokat, amelyeket a háború követelt, tiszta lélekkel és emelt fővel idézheti föl elesett fiainak szellemét.
Mert nem a hódítás reménye, nem idegen népek leigázásának vágya vezényelte tűzbe a magyar csapatokat. A reánk kényszerített béke azóta már nyilvánvalóvá tette, hogy a mi háborúnk az ezeréves országhatárokért folyt.
Harcoltunk a magyar földért, a magyar erdőkért és a magyar bányákért. Harcoltunk a nemzeti munka és a nemzeti kultúra szabadságáért. Harcoltunk, hogy városaink ezeréves magyar nevüket viselhessék és hogy ifjúságunk ősei nyelvén imádkozhassék Istenéhez. És akik közülünk elestek a harcban, azok a magyar gyermekek jövőjéért haltak meg. A hősök zöme, akiknek dicsőségét ez az emlékmű hirdeti, gyári munkás volt. A munkás, legyen akár szellemi, vagy testi munkás, a nemzeti társadalomi legértékesebb tagja, mert az országot a dolgozók építik meg. /.../
Az emlékmű megkoszorúzása
Zúgó éljenzés és taps követte a kormányzó szózatát, amely után a gyári dalárda Radnai Miklósnak „Hősök emléke“ című dalát énekelte el nagy hatást keltve. Majd a koszorúk elhelyezése következett. Koszorút tett a hatalmas emlékmű talapzatára a kormányzó, továbbá Múzsa Gyula a felsőház, Szabó Zoltán a képviselőház, Agorasztó Tivadar a vármegye, vitéz Fabényi Ede tábornok a Vitézi Szék, Schnetzer Kálmán ezredes a honvédelmi minisztérium nevében, ezen kívül egyes testületek, szomszédos községek, hadiárvák és özvegyek, valamint az elesettek hozzátartozói közül többen, úgy hogy a koszorúk teljesen elborították a szobor talapzatát.
Miután Sötét József elszavalta Horváthy Gyula alkalmi költeményét, Koncz János dr., a község főjegyzője mondotta el záróbeszédét:
Leszámolunk!
Ez a szobor azoké — mondotta —, akik maguk között osztály, foglalkozás szerint nem tettek különbséget, mert egyek voltak a haza védelmében. Nézzenek a szoborra sokszor azok, akiket a magyar sors elesett hőseinken át fájdalommal rakott meg és mutassák büszkén sebeiket, mert ez a seb a nemzet jövendőjével van megszentelve.
Olvassuk el a szobornak feliratát és tanuljuk meg, hogy mit jelent az. Az van felírva a szoborra: „Leszámolunk“. Leszámolunk hibáinkkal, amelyek sokszor szembeállítják még nagy nemzeti akarások idején is a magyart a magyarral.
Leszámolunk a nemzeti eszme kútmérgezőivel és a nemzetveszejtő aspirációk belső búvóhelyeivel. Leszámolunk. De hogyan! Úgy, hogy a könnyekből a tisztánlátás gyöngyeit faragjuk ki, úgy, hogy az árvaságból a magyar életrevalóságnak dacos, élő szobrait neveljük fel, úgy hogy hőseink véréből és tetemeikből a tettrekészségnek hideg, kemény kövét varázsoljuk elő és ezekkel rakjuk ki a magyar nemzeti feltámadásnak bevehetetlen falait.
A megható ünnepséget a dalárda éneke fejezte be, amely után a vitézek, leventék, tűzoltók, hadastyánok díszmenetben vonultak el a kormányzó előtt, aki ezután autóra szállt és visszatért a fővárosba.

1929. november 17. Magyar Közigazgatás
A községjegyzői kar országos gyűlése
/…/ Az ország nyomasztó gazdasági helyzetének a telkekre gyakorolt súlya alatt a jegyzők elfelejtették minden panaszukat és büszkén utasították vissza dr. Koncz János egyesületi elnök megnyitó beszédében azt a méltatlan gyanúsítást, hogy az ország jövedelmeinek biztosításában nem tesznek meg minden lehetőt, ami a falusi nép teherbírásával arányban áll.
A községi jegyző két malomkő között őrlődik, a kívülről jövő ígéretekkel és biztatásokkal élesztett vonakodás és a felülről jövő szorongatás között.
A jegyzői szakképesítésről
A választmány a külön szakképesítést tartja indokoltnak a községi jegyző részére, annak alapjául szolgáló jogi vagy közgazdasági főiskolai végzettséggel és azok mellett szervezendő gyakorlati tanfolyamok hallgatásával. Míg a közgyűlés egy része az egységes közigazgatási képzettség elfogadása mellett kardoskodott, különösen Bodnár Zoltán és Marton Imre kocséri jegyző felszólalása nyomán. A vitát végül is dr. Koncz János elnök nyomatékos felszólalása hajlította a jegyzők külön szakirányú képesítése felé, amit a közgyűlés azután magáévá is tett.

1929. december 7. Az Est
Nyolc és félmilliárdos Kultúrpalota Csepelen
Freskók és csepeli nagyságok történelmi arcképcsarnoka a falakon
Amikor a képviselőházban dúlt a háborúsdi a parlamenti freskók körül, Csepelen csak mosolyogtak sokan. Hogy miért mosolyogtak? Mert Csepel megelőzött mindenkit a freskók csináltatásában és a nagyságok megörökítésében. Érdekes, nagyon érdekes históriája van ennek.
Talán kezdjük ott, hogy a csepeli munkásságnak hatalmas színházas, könyvtáros munkásotthona — 550.000 pengő a telekkönyv értéke ennek az impozáns alkotásnak — tizennyolc-esztendős múltra tekinthet vissza. A csepeli munkásság büszkesége volt mindig ez a nagy, modern kultúrotthon, amely a munkások filléreiből épült.
1919 őszén a csepeli munkásság megdöbbenve látta, hogy Koncz János főjegyző, akit 1917-ben a munkásság szavazatai juttattak Csepel élére, mindenképpen, minden törekvésével és nagy politikai befolyásával azon volt, hogy a munkásotthon a község birtokába jusson.
Nádosy látogatása Csepelen 1920-ban és a munkásotthon szimbolikus átadása
Az otthonnak a Vas- és Fémmunkások Szövetsége volt a főrészvényese. Nádosy Imre akkori országos főkapitány is megjelent Csepelen és tárgyalásokat kezdett a vasasokkal. Nádosy kijelentette, hogy az állam presztízsének megóvása céljából a munkások ingadoznak átadni az otthont, de ő vissza fogja adni. Az átadás úgy történjék, hogy a vezetőség nyújtsa át a munkásotthon kulcsát, a kulcsot azután rögtön visszaadják nekik.
1926-ban, miután Koncz főjegyző nem tudta a községnek megszerezni a munkásotthont, valóra váltotta másik tervét.
A templomtéren, nem messzi szomszédságában a munkásotthonnak, megkezdték az új kultúrotthon építését. Egy év alatt felépült a monumentális kultúrpalota, amelyet 1927-ben már fel is szenteltek és átadtak hivatásának nagy ünnepélyességgel.
Azt mondják Csepelen, hogy az új kultúrpalotára a község költségvetésében három és félmilliárd koronát irányoztak elő. És mire elkészült az, körülbelül tíz milliárdjába került a csepelieknek. Vannak akik azt erősítgetik, hogy a csepeliek nyakába a kultúrotthon építése varrta az azelőtt Csepelen ismeretlen pótadót, amely ma bizony nem kevesebb, mint 50 százalékos.
Messziről világít a korán sötétedő decemberi estében a hatalmas, új kultúrpalota. Mozireklámtábla vörösödik a falán, vendéglőfirma az egyik oldalán, plakátok a hirdetőtáblákon.
Egy pesterzsébeti építész alkotása a kultúrpalota, aki Csepelről származott Pesterzésbetre. Szemben a kultúrpalotával, a templomtér túlsó oldalán világosak Koncz főjegyző hivatali szobájának ablakai.
Freskók, arcképek a Kultúrpalotában
Bekopogtatunk a főjegyző ajtaján és előrukkolunk azzal, hogy mi mindenről beszélnek Csepelen a kultúrotthonnal kapcsolatban.
- Törvényhatósági és belügyminiszteri jóváhagyással történt az építkezés és minden, — feleli első kérdésünkre Koncz főjegyző.
Igaz az, hogy mindenki arcképe ott szerepel a Kultúrházban megfestve, aki csak kedves a főjegyző úrnak?
- Két történelmi freskó van a nagyteremben, a táncteremben — feleli a főjegyző, — az egyik Csepel keletkezését ábrázolja Árpád idejében, a másik a kultúrház alapítását.
És még?
És még valóban lefestve negyvenegy ember, egy-egy medaillon-képen. Mindazoknak a képe ott van, akik képviselő-testületi tagok, vagy akik serényen tevékenykedtek azon, hogy létrejöjjön a mi kultúrházunk.
Mibe kerültek a freskók és arcképek?
- A két történelmi freskó hetven millió koronába került, az arcképek darabonként egymillió-százezer koronába, összesen 115,100.990 koronába.
Igaz, hogy megfesttette a főjegyzö úr a bádogost, aki a kultúrház bádogmunkáját végezte? A kőművest, a fuvarost?
— A bádogost nem azért, mert bádogosa volt a. kultúrotthonnak, de azért, mert képviselőtestületi tag. A kőművest szintén azért, mert szintén képviselő-testületi tag. Igen, megfestve a főispán, az alispán, a főbíró és mások is. A kultúrház — folytatta a feleletadást kérdéseinkre a főjegyző — nem került tizmilliárdba, csak nyolc és félmilliárd koronába. Igen, csak 650.000 pengőbe. 1927 végén már ki is lett fizetve ez az összeg. Nem azért van nálunk pótadó. A kultúrházat, igen, maga a község csinálta, az iskolán kívüli népművelés és a nemes szórakozások számára. Fellegvár a nemzetietlen magatartás ellen.
És a főjegyző úrék miért építettek új kultúrházat, amikor ott a. munkásoké, az a nagy kultúrotthon és amikor valójában Csepel lakossága munkásokból áll?
— Hogy fellegvárunk legyen a mi kultúrházunk a nemzetietlen magatartás ellen. Ismétlem, — jelentette ki Koncz főjegyző — minden fórumon jóváhagyták, amit tettünk.
A főjegyzőtől átmegyünk a kultúrpalotába. Díszletező munkások dolgoznak vígan cigarettázva a színpadon, amely előtt még a sötétben is aranyosan ásít a 736 személyes hatalmas nézőtér. Az emeleti folyosókon egymás mellett sorakoznak a különféle hivatali helyiségek: a Hargitta Egyesület, a Keresztény Kaszinó, a nagy billiárd-terem, az 5000 kötetes könyvtár, az olvasóterem, a Polgári Kör, a Mária Kongregáció, az Iparos Kör, a Kálvin Szövetség, a MOVE, a leventék, a cserkészek, zenekedvelők egyesületének helyiségei.
A színházterem alatt a pazar szépségű, dús aranyozású, magyar motívumos táncterem. Mint a Gellért-szálló tánctermének drága, melachit a padlózata.
A táncterem jobboldali falán ott a két nagy freskó. Vajda Zsigmond festette azokat. Az egyiken kőtrónusán ül Árpád Csepel szigeten, jobbról-balról vezéreivel. Előtte csapzott hajú öreg igric pengeti húros szerszámát. A vezérek nagy figyelemmel hallgatják.
Az Árpád freskó szomszédságában a másik a kultúrház alapításának freskója. Nagy csoportkép. A csoport közepén, piros díszmagyarjában Preszly Elemér főispán. Magasan lobogtatja kucsmáját Agorasztó alispán. Vörös díszmagyarjában ott áll Némethy Jenő főszolgabíró és Preszly főispán mellett, elől a képen fekete magyarkában, kényelmes fotelben Koncz János főjegyző. Rajta a képen az akkori községi bíró, Niederkirchcr Ferenc és a kultúrpalota tervező-építője, Diebod Herman. A kép közepén lilán virít kanonoki díszében Robl János csepeli kanonok-plébános. És a freskó baloldalán a nemtő tartja két kezében viruló gyermekek seregétől körülvéve a kultúrpalota gipszmodelljét.
A freskóktól jobbra, és balra a nagy táncteremben köröskörül félemeletnyi magasságban a csepeli olajfestésű arcképgaléria. Cifra gipszkerettel applikálva a falba a képek. Egy Csepelen lakó festőművész munkái.
A terem elején a csepeli esküdtek. Életnagyságú fejek. Mind komoly ünnepélyességgel nézegetnek bele a terembe. Aztán tőlük jobbra dr. Kanócz János, a kaszinó volt elnöke nyitja meg a sort. Mellette Rosenberg Manó, a községi orvos, Dr. Zoltán Jenő állatorvos, Szigethy Béla és Karl Mátyás építészek, képviselő-testületi tagok. Vladár József községi mérnök, majd megint a tervező Diebold Herman. Díszmagyarjában megint Preszly főispán. Szemben vele Agorasztó alispán. A következő díszmagyaros Czerman Antal, pénzügyminiszteri osztálytanácsos. Aztán Hidegkúthy Gyula törvénybíró, újból a kanonokplébános, majd Kostyál Lajos, Koncz főjegyző egyik legjobb barátja, a kultúrpalota új igazgatója.
Egymás mellett sorakoznak a keresztény szocialista szakszervezetek vezetői, közrefogva az egyik csepeli katolikus hitoktató káplánt. Itt látjuk dr. Krúdy Andor képét is, aki a kincstárt képviseli Csepel képviselő-testületében és a terem végében báró Weiss Manfrédot, majd megint Némethy Jenő főszolgabírót és most már díszmagyarban Koncz János főjegyzőt. Aztán következnek a csepeli iskolák igazgatói, majd az evangélikus és református lelkészek.
A táncterem sarkában a zongoraszó mellett a csepeli káplán tanítgat nagy igyekezettel egy kipirult arcú fiatalembert melodrámára. A kultúrpalota vendéglőjének külön, finom tónusú éttermében fiatal pár üldögél virágos asztal mellett az enyhe világításban.
A táncterem drága, finom munkájú padlózatán sáros cipőjű kislányok próbálják a táncot.
Itt áll a sokmilliárdos kultúrpalota, de az utcán pár lépésre a kultúrpalotától, a templomtéren bokáig süpped a cipőnk a latyakos csepeli sárba...
Bakos Ákos

1930. január 26. Népszava
Csepel népe a választói névjegyzéken át juthat szóhoz a községházán!
/.../ Azt, hogy a munkásoknak a község ügyeibe beleszólásuk legyen, ami nagyon ráférne erre a községre, Koncz úr nem tűrheti. El is dicsekedett a „Magyarság"-ban, hogy a csepeli földekből kigyomlálta a kommunizmust. Igaz, hogy a kommunizmust nem kellett nagyon gyomlálni, mert a munkásság abból alaposan kiábrándult, de annál alaposabban, nem tudjuk. tervszerűen-e, vagy véletlenül, kihagyták a munkásságot a választói névjegyzékből.
A gyomlálásban Koncz úr, úgy látszik, specialista, mert sokakat a közigazgatási bíróság határozata ellenére is kigyomláltak, a választói névjegyzékből.
Ez a „gyomlálás" a csepeli dolgozókból érdekes gondolkodási folyamatot váltott ki. Megállapították, hogy Koncz úr a kommunisták ellen végez gyomlálást. — de folyton a szociáldemokrata gyökeret markolássza. Elhatározták, hogy ez ellen a gyomlálás ellen védekezni fognak.
Úgy gondolják, Csepel mégis a csepelieké és nem az erdélyieké. Megértették, hogy a község jelenlegi vezetősége érthetetlen okból — mi ugyan érthetőnek tartjuk — mindent elkövet, hogy a szociáldemokrata párt számarányának és súlyának megfelelően ne kerülhessen a községházába.
Ezért a handabandázás állandóan a kommunizmusról, hogy az ijedős polgárságot rémítgethessék. Megosztani a munkásságot és a kispolgárságot, régi politikai taktika, hogy uralkodhassanak mindkettőn és csöndesen emészthessenek. De ma már senki sem ijed meg ettől a fenyegetéstől.
A község életében mindenki gyökeres rendszerváltozást akar. A proletárok és a polgárok is tisztán látják, hogy az eddigi politikájuk a „kaszinói" erkölcsökben, kasztszellemben, klikkek kialakulásában, freskók nagybani gyártásában ért el „eredményeket".
Az a politika, amely ma folyik a községben, nem a község dolgozóinak az érdeke. Mi, szociáldemokraták, hatványozottabb mértékben érezzük a kötelességeinket a dolgozókkal szemben és ezért mindenkit arra kérünk, szerezzék meg a választójogukat, hisz ez minden dolgozónak önmagával, családjával szemben kötelessége.
Azon legyünk, hogy a csepeli erdélyi diktatúrával a választások alkalmával szembeszálljunk és leszállítsuk arról a magas lóról, ahol idáig olyan megingathatatlan biztonsággal ült.
A csepeli reakció is, mint minden reakció, legyőzhető. Csak elszánt harcosokra, választókra van szükség. Ezért szerezze meg minden munkás és munkásasszony a választójogát!

1930. június 7. Új Barázda
Koncz János dr. csepeli főjegyző ünneplése a községi tisztviselők országos közgyűlésén
A Községi Tisztviselők Országos Egyesületének május havi közgyűlése, a községek tisztviselői érdekében kifejtett értékes munkássága elismeréséül Koncz Janos dr.-t, Csepel község főjegyzőjét, dísztagjává választotta. A dísztagságról szóló oklevél átadása a csepeli községháza nagytermében ünnepélyes keretek közt történt.
A község képviselő-testülete Versitz András községi főbíró vezetésével fogadta a népes küldöttségeket. A díszoklevelet Stadler László egyesületi ügyész üdvözlő beszéd kíséretében nyújtotta át az ünnepeltnek.
Koncz János köszönő szavai után a községi főbíró biztosította az ünnepeltet a község lakosságának és vezetőségének meleg szeretetéről és ragaszkodásáról.
Robl János kanonok-plébános a csepeli társadalmi egyesületek nevében magas szárnyalású beszédben méltatta Koncz Jánosnak Csepel község fejlesztése és felvirágoztatása körül szerzett hervadhatatlan érdemeit.
A felemelő ünnepség Kostyál Lajos igazgató és Juhász Kálmán, a Községi Tisztviselők Országos Egyesülete ügyvezető igazgatójának záróbeszédével, a megjelent több száz főnyi közönség meleg ünneplése közben fejeződött be.

1930. június 22. Az Est
Az a bizonyos kultúrház
A csepeli kultúrház, Koncz főjegyző alkotása nagy tüske a csepeli ellenzék kezében. Hónapokkal ezelőtt mi is megírtuk, hogy Koncz főjegyző a saját és hívei portréját freskóztatta a szépséges kultúrház dísztermébe, híveiből nagy galériát rakott a díszterem falára.
A kultúrházban folyó gazdálkodás nagyon fájt a csepelieknek. 1929. évi zárszámadásokban a kultúrház gazdálkodásában Koncz főjegyző 7000 pengő hiányt mutatott ki. Most az egyik gyűlésen, amelyen Koncz is jelen volt, az egyik polgár szemébe vágta, hogy a járási számvevő nem 7000 pengő deficitet állapított meg, hanem 28.000 pengőt.
Mint már ilyenkor szokásos, bizony nem valami diplomatahangú egyik röpirat sem. A röpirat szerint Koncz most is a gyűlölethintés lobogó lángja mellett, a saját pecsenyéjét akarja megsütni. Az ellenzék Koncz mellé keménykötésű karakán bírót akar állítani. Azt mondja a röpirat, hogy nem akarják megbuktatni a főjegyzőt, de vissza akarják adni a község lakosságának, vissza íróasztalának.
A röpirat szerint elég volt a konciádákból, Csepel nagyközség sokkal többet nyújthatna, ha nem a politika gyűlölete vonulna végig gazdálkodási szellemén. Csepelen a múltban béke volt, szeretet, egymás megbecsülése. Ma felekezeti különbség, társadalmi békétlenség, gyűlölet van a polgárok lelkében. A régi Csepelen az volt az igazi keresztényi szeretet korszaka, amikor sohasem kérdezte senki embertársától, mi a vallása, mi a politikai felfogása. Régen szeretetben és békében éltek a csepeliek. Ma a legnemesebb emberi szimbólum, a keresztlétra, amelyen ügyes tornászók embertársaik nyakára másznak. Bunkósbot lett Csepelen is a kereszt, amellyel egymást verik agyon.
A röpiratokon kívül plakátokkal, kortesversekkel is küzd Koncz János pártja. Háromezer választó fogja Péter-Pál napján szavazatát a községi választáson leadni.
Péter-Pál napján tíz községi képviselő-testületi tagot és nyolc esküdtet választanak, és ekkor választják meg az új községi főbírót és törvénybírót is.

1931. február 7. MTI
Csepel község képviselő-testülete megszavazta az egymillió pengős előirányzatú vízvezeték építését. A nagy közmunkára s közeljövőben írják ki a versenypályázatot.

1931. július 4. Friss Újság
Kiszáradtak a kutak Csepelen
Sáros, poshadt vizet iszik a lakosság
Vízvezeték építéssel segít a község a víznyomorúságon
Csepel község legnagyobb baja a vízhiány. Annál különösebb ez, mert a község ott van a Duna partján s ezenfelül ott van közvetlen közelében a csepeli vízmű, amely Pesterzsébetet, Kispestet, Wekerle telepet és más lakótelepeket is ellát ivóvízzel.
A Csepelen levő vízmű egyszerűen megkerüli Csepel községet és a község vizéből éppen a csepelieknek nem jut egy gyűszűnyi sem.
Most, hogy bekövetkeztek a forró nyári napok, Csepel lakossága valósággal szenved a vízhiány miatt. A kutak kiszáradtak és ami kis víz akad a kutak mélyén, az sáros és poshadt és kellemetlen ízű. Csak főzve iható és bár kimondottan nem ártalmas az egészségre, undort keltő vizével még sem alkalmas a fogyasztásra.
Ne adja Isten, hogy tűz keletkezzék a községben, mert a vízhiány miatt a legnagyobb bajok lennének az oltással.
A lakosság már évek óta küzd azért, hogy a csepeli állami vízmű Csepel községnek is juttasson vizet. Mindhiába. Csepel nem juthat a csepeli vízhez.
Beszéltünk Koncz János dr. főjegyzővel, aki elmondotta, hogy a vízkérdés rendezését mindennél sürgősebbnek tartja.
A vízvezeték hálózat kiépítését — mondotta a főjegyző — a képviselőtestület magáévá tette. Úgy kell megoldani a kérdést, hogy a vízszolgáltatás az elképzelhető legolcsóbb legyen. Az a tervünk, hogy először a legsűrűbben lakott részek vízvezetékét építjük meg, még pedig abból a pénzből, amit a község a csepeli kikötő résznek a főváros részére való átengedése címén fog kapni.
Mi három millió pengőt kérünk, a főváros egymilliót már felajánlott, ez azonban kevés. Ha a fővárossal rendbe jövünk és a terveket is jóváhagyják, akkor augusztus, de legkésőbb szeptember folyamán hozzákezdhetünk az építkezési munkákhoz és a csepeli víznyomorúságnak rövidesen vége lesz.

1932. január 17. Előörs-Szabadság
Az Előőrs és a Jegyzők
Koncz János dr. csepeli főjegyző, az Országos Jegyzőegyesület elnöke a következő levelet intézte vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselőhöz:
Kedves Barátom!
„Előőrs” című becses lapod ez évi december 12-iki számában Varga György tarpai kisgazda tollából egy cikk jelent meg, amely indokolatlanul ingerlő beállítást tartalmaz a községi jegyzőkre. Ez a beállítás nemcsak ingerlő, hanem szarkasztikus is — eltekintve attól, hogy nem mindenben helytálló adatokat tartalmaz.
Minthogy már többször volt hasonló beállításban lapod hasábjain a községi jegyzőnek egy-egy alakja: kértelek az elmúlt évben — nem kíméletre —, hanem igazságos és méltányos megemlékezésre, ha jegyzőkről leend szó. Most újból kérlek, hogy légy kegyes lapodnak tiszteletreméltó szellemi nívóját ránk, jegyzőkre is vonatkoztatni, ha szó esik rólunk.
Varga Györgynek nem volt szüksége cikkében arra, hogy a jegyző nehéz, kibírhatatlan helyzetét még a kisgazda nyomorúságának indokolásául is felhasználja, mert az a cikk enélkül is szép — sőt szebb lett volna. A Te ismert felfogásod is igazolja, hogy a jegyzőnek agyonterhelt szerepét és végvári őrtálló minőségét ma gyengíteni vagy céltáblául állítani veszedelmes társadalmi balfogás.
Úgy gondolom, elhiszed nekem, hogy legkevésbé volt szándékom lapod irányának vagy tartalmának befolyásolása és nem veszed rossz néven, hogy a magamnak minden személyi és testületi vonatkozását — mert ezt én ismerem legjobban — védelmezem.
Igen örvendenék, ha kérő levelem eredménye a kérésemen túl azt is eredményezné, hogy a falu jegyzőjéről némelykor jót is írnának munkatársaid.
Nagyrabecsülésem nyilvánítása mellett köszönt bajtársi szeretettel híved:
Dr. Koncz János csepeli főjegyző, orsz. jegyzöegyesületi elnök.
Amidőn Koncz János levelének a legnagyobb készséggel adunk helyet, mindenekelőtt azt kell megjegyeznünk, hogy Varga György tarpai kisgazda a lapban közölt levelében nem írt mást, minthogy a jegyzők, akik most fokozott takarékosságra intik a népet, hogy adófizetési kötelezettségeinek eleget tudjon tenni, nem veszik figyelembe, hogy a magyar földmívelő nép a takarékosságnak olyan határáig ment el, ahol már nem is takarékoskodásról, hanem a legkétségbeejtőbb nyomorgásról lehet beszélni.
De — írja tovább Varga György — a jegyző a maga fixfizetésének a birtokában nem is tudhatja, mert hiszen nem érzi a saját bőrén, hogy mekkora anyagi lezüllésbe jutott a magyar földmíves, aki pár évvel ezelőtt még egy tehenet kellett, hogy eladjon azért a pénzért, amennyi ma egy jegyzőnek egyhavi fizetése, ma pedig öt tehenet kell ugyanezért az összegért eladnia. Ezek pedig — sajnos — való tények.
Mi magunk is jól tudjuk egyébként, hogy a községi jegyzők a falvak élén milyen nehéz, exponált tisztséget töltenek be, s milyen nehéz feladat számukra, hogy tisztüknek úgy felfelé, mint a községek népe felé jól megfeleljenek. Az igen tiszteletreméltó jegyzői karral az Előőrsnek nincs is semmi baja. Nekünk csak egyes jegyzőkkel van bajunk, akik elfeledkezve arról, hogy mivel tartoznak a népnek, csak felfelé igyekeznek eleget tenni a velük szemben támasztott kívánalmaknak, néha feltűnő túlbuzgósággal.
Nekünk csak azokkal a jegyzőkkel van bajunk, akik fenntartás nélkül átadták magukat egy minden hájjal megkent kortesgépezet szolgálatára s akik a független magyar bíróság előtt sem szégyenek hangoztatni azt az „alkotmányos” felfogásukat, hogy „Isten őrizze meg Magvarországot egy tiszta választástól!" Mert ilyenek is vannak.
S az Előőrs elsősorban ezek ellen harcol.

1933. november 19. Új Barázda
Bemutatjuk a magyar jegyzőnek igazi típusát, aki egész életét községének és nemzetének jólétéért szenteli. Mint községi jegyző, a téves, szélsőséges tanoktól megtámadott községében a keresztény nemzeti gondolat intranzigens képviselője, s bár ezért sok támadásnak van kitéve, de végeredményben működését elismerés kíséri, s a féktelen szélsőséges elemek is nagyrészben híveinek vallják magukat. Sokirányú elfoglaltsága ellenére is van ideje és alkalma társadalmi és gazdasági tevékenységet kifejteni, amennyiben ilyen alakulatokat létesít és vezet. Hangya Fogyasztási Szövetkezet, gazdakör, sportegylet, pénzintézet, szabad oktatási szervezetek, mind neki köszönhetik létüket, s amellett fáradhatatlanul fejleszti immár városiassá vált községét, s legutóbb impozáns kultúrház létesítésével szerzett hervadhatatlan érdemeket a hazafiasság szempontjából is.
Mint férfi, a lekötelező kedvesség, előzékenység s szerénység megtestesítője, a szív embere.
Mint a jegyzők elnöke, szeretettel, de eréllyel vezeti egyesületének ügyeit a nemzeti eszme szolgálatában. Fáradhatatlanul dolgozik községének fejlesztése, egyesületének felvirágoztatása és jegyző társainak boldogulása érdekében.
Mint a nemzeti eszmének egyik legértékesebb harcosát, tiszteljük dr. Koncz Jánost, az Országos Jegyzőegyesület elnökét.
Az ő működése nemcsak a jegyzői karra áldást hozó, hanem annak jótékony hatása kiterjed a falu összes lakosságára és így elsősorban a nemzet gerincét képező kisgazdatársadalomra.
Reméljük, hogy dr. Koncz János rátermettségével és hivatottságával rövidesen helyet foglal a magyar parlamentben is, ahol nagy szükség van őrá, mint a magyar falu bajainak, kívánságainak alapos ismerőjére, aki egyben az orvoslás módjait is legjobban meg tudja állapítani.

1934. november 4. Pesti Napló
Két részletben több százezer pengőt kapnak a jegyzők elmaradt fizetésük fejében
/…/ A Községi Jegyzők Országos Egyesülete szombat délelőtt tartotta idei közgyűlését az Újvárosháza közgyűlési termében. Négyszáznegyven jegyző sereglett össze a közgyűlésre, 3100 jegyzőség képviseletében.
Koncz János elnöki megnyitójában megemlékezett a kormányzó 15 éves jubileumáról.
A jegyző azelőtt — mondotta többek között az elnök — tanácsadója, vezetője volt a népnek, példaként állott a falu élén és tekintélyt reprezentált mindenütt. Sajnálattal kell megállapítani, hogy nem a jegyzők hibájából eltűnt a jegyző ideális fogalma. A központosító törekvés elveszi a jegyzői állás színét. Munkájuk belevész a falu vezetése helyett a számok oszlopaiba. Egy-egy szabályrendelet jóváhagyására 4—5 évig kell várakozni. Dorgáló iratokat kapnak megfeszített munkájukért.
Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása nem jelentette egyúttal a községek háztartásának rendbehozatalát. Közben a közigazgatás munkája a községekben kétségbeejtően felszaporodott, s a jegyzők munkáját kettétörte a rubrikázás, meg a statisztikai adatgyűjtés. A jegyzők hajlandók bármily terjedelmű munkát elvégezni, csak adják meg munkakészségének személyi és tárgyi alapjait.
Hiába szaporodik a munka. 1250-es létszám kell egy munkaerő alkalmazásához. A közvéleményhez appellálunk, mi, akik a falusi közvélemény képviselői vagyunk azért, hogy helyzetünkön végül is javítsanak.
Meglehetősen viharos hangulatban folyt ezután tovább a közgyűlés, különösen akkor, amikor az elnök arról szólott, hogy vannak községek, ahol hónapok óta nem kapták meg a jegyzők a fizetéseiket. A jegyzők kedélyét azonban megnyugtatta a belügyminiszternek az az üzenete, amelyet Koncz János tolmácsolt.
Két évig voltunk türelemmel — mondta Koncz János. — Most már csak nyolc hónapi türelemre van szükség. A pénzügyminiszter ugyanis a belügyminiszterrel egyetértőleg ezelőtt négy nappal tárgyalt a jegyzőkkel, s a belügyminiszter kijelentette, hogy megtalálták a módját annak, hogy a községi alkalmazottak fizetéseiket pontosan, ugyanúgy, mint a többi közalkalmazottak, az állami illetmény hivatalból folyósítva kapják meg.
Ez a rendszer 1935. július elsején, az új állami költségvetési év elején lép életbe, de addig is a belügyminiszter megkeresi a módját annak, hogy néhány százezer pengőt kiutaltasson a hátralékosok számára, résziben karácsony előtt, részben a tavasszal úgy, hogy nem lesz fennakadás a jegyzők pénzbeli ellátásában. Ugyancsak rendezésre kerül a földjárandóság értékelésének kérdése is, ezt azonban nem lehet uniformizálva elintézni, hanem egyénenként tesz a megoldásra javaslatot az elnökség.
/…/ Végül a tisztújítás következett. Elnökké a következő hat évre ismét dr. Koncz János, csepeli fő- jegyzőt választották, alelnökök Harsányi Béla, Börzsönyi László és Magnin Alfréd lettek, a jegyzői tisztet pedig Vámos Ferenc főjegyző tölti be.

1936. június 13. Budapesti Közlöny
Dr. Koncz János, Dicsőszentmártonban, 1880. évben született, unitárius vallású, nős, csepeli lakos a budapesti m. kir. rendőrség főkapitánysága által 1932. évi július hóban 353.112/ 286.885. szám alatt kiállított útlevelét elvesztette.
Ez az útlevél ezennel érvényét veszti.

1937 augusztus 1. Városok Lapja
Önkormányzat és közigazgatás
Dr. Koncz János könyve.
Dr. Koncz János csepeli főjegyző könyvének minden sorából kiérzik, hogy írója az életben és a gyakorlatban is alaposan ismeri a közigazgatást. A nagy szakértelemmel és írói készséggel megírt munkából megismerhetjük a községi közigazgatás egész összetételét, szervezetét, működését, erényeit, hibáit és nehézségeit, tárgyilagos, őszinte megvilágításban.
Tíz fejezetre osztva tárgyalja az anyagot. Mindenekelőtt ismerteti a község által végzendő közfeladatokat. Ezeknek köre azonban olyan tág, szerteágazó és áttekinthetetlen, hogy pontos, taxatív felsorolását adni lehetetlen. A szerző mégis ad egy kimerítőnek látszó felsorolást, mely 672 munkakört ölel fel.
Eredeti és újszerű ez a felsorolás, s kitűnik belőle, hogy a község tevékenysége az életnek milyen óriási területét hálózza be. Sajnos, a felsorolásból csak azt látjuk, hogy a községekben milyen ügyek fordulnak elő, de nem tájékoztat arról, hogy ezek a feladatok a valóságban mennyi munkát (például hány aktát) jelentenek.

1937. október 12. Friss Újság
Csepel nem akar ráfizetni a fővárossal való egyesítésre
A közterhek emelése nélkül kell megtörténni a bekebelezésnek
Nagy feltűnést keltett Csepelen a Friss Újságnak az a híre, hogy tárgyalások kezdődtek Csepelnek Budapesthez való csatolásáról. A Friss Újság munkatársa beszélt Koncz János dr. csepeli főjegyzővel, aki ez ügyben a következőket mondotta:
Tudomásom van a tervről. Szerintem Csepelnek Budapesthez való csatolása kikerülhetetlen, hiszen elvették a kikötőt, a község legjövedelmezőbb területét. A kikötőért a törvény szerint kártalanítani kellene Csepelt, de sokkal valószínűbb és kézenfekvőbb, hogy a 2—3 millió pengős kártalanítás helyett a főváros magához kapcsolja Csepelt. Ez előnyére lenne nemcsak a községnek, hanem a fővárosnak is.
Csepelnek nincs adóssága, gyári, ipari és kereskedelmi forgalma jó adóalapot szolgáltat és az egybeolvadást kívánatossá tenné sok szempont. Erről a kérdésről minél előbb kellene határozni.
A vízellátás, közlekedési kérdések, építkezések egységes irányítása Budapest és Csepel szempontjából nagy jelentőségű.
Csepel község népszaporodása egyébként óriási, évenkint több mint ezer lélekkel növekszik a lakosság száma. Míg 1920-ban 14 ezer, ma több mint 30 ezer lélek lakik Csepelen. Ez nemcsak a gyáriparnak, hanem annak is tulajdonítható, hogy Budapestről felénk tart az áramlás. Ami azt az aggályt illeti, hogy az adózás emelkedne, nem felel meg a tényeknek.
Jelenleg Csepelen 30 százalékos a pótadó, a megyei adó 23 százalék. Ez összesen 53 százalék. Így Csepel lakossága még meg is takarítana jelentős összeget az adó terén, ha Budapesthez csatolják a községet. Egyéb terhek is kedvezőbbek lennének, mert Budapesten 16 fillér a víz, Csepelen pedig 22 fillér. A csepeli polgárok legnagyobb része kisember, ezt az egybekapcsolódást csak akkor tartanák kívánatosnak, ha valóban részesülnének az összes fontos nagyvárosi intézményekben.
A HÉV mai közlekedése csapnivalóan rossz, az autóbusz ritkán közlekedik és rendkívül drága, a csepeli híd .elhanyagolt, úgyhogy a kerékpárosok nem is használhatják likacsos és gödrös burkolata miatt.
A község mai vízellátása hiányos, a csatornázásra is szükség van. Ha mindezt megkapná Csepel a fővárostól, akkor az emberek boldogan üdvözölnék a Budapestbe való bekebelezést, de ennek csakis a közterhek emelése nélkül kell megtörténni.

1937. november 7. Az Est
Koncz János csepeli főjegyző, az egyesület elnöke üdvözölte a közgyűlést és a belügyminiszter képviselőjét, Tahy államtitkárt, aki fel is szólalt a közgyűlésen és kijelentette, hogy mindazoknak az óhajoknak, amelyeket a községi jegyzők terjesztenek elő, megvalósulási idejét az általános politikai és pénzügyi helyzet szabja meg.
A községi jegyzők betegségi biztosítására és jóléti alapjának megteremtésére vonatkozó felterjesztéssel kapcsolatban a belügyminiszter hajlandó ezeket a kívánságokat fontolóra venni. Az erről szóló leiratot, amely az elvi hozzájárulást tartalmazza, nagy taps mellett nyújtotta át az egyesület elnökének.
Koncz János elnök ezután megtartotta megnyitóbeszédét. Arról beszélt, hogy a községi jegyzőknek rendkívül felelősségteljes a munkájuk. Túl vannak terhelve munkával és ezért nem tudnak kellő módon foglalkozni a falu népével. Két évvel ezelőtt éppen a jegyzők tették szóvá a falukutatást és akkor azt mondták, hogy kár, hogy az orvoslásokat nem foglalták rendszerbe.
Falut kutatni — folytatta Koncz János — csak felelősséggel lehet. Tulajdonképpen nem is kell kutatni a falut, csak meg kell ismerni.
Azt fejtegette ezután, hogy egész közigazgatásunkat jellemzi a hivatali bátorság hiánya. A hivatali bátorság egy betegágyban fekszik és ez a falusi autonómia. Ki viseli azért a felelősséget, hogy a jegyzők a túlhalmozott munka miatt íróasztaluknál ülnek, de ki sem tudnak nézni az ablakon, mialatt egyesek szabadon járják a falut.
A falu értelmisége nem ér rá foglalkozni a néppel.
Az elnöki megnyitó azzal a kijelentéssel végződött, hogy a magyar jegyző mindig a helyén fog állni.

1938. június 12. Népszava
A csepeli főjegyző meg a nyilasok
Néhány héttel ezelőtt Koncz Játoos, csepeli főjegyző cikket írt lapjában, a „Csepeli Hírlap"-ban és cikkében minden .jobboldali politikai alakulatnak, elsősorban a különböző nyilas- és kaszás-keresztes pártoknak az egyesülését sürgette. Úgy látszik, máris elérkezettnek látja az időt programjának megvalósítására, mert vasárnapra nagynak hirdetett nyilas gyűlés rendezéséhez járult hozzá a csepeli Kultúrházban.
Ezt a Kultúrházat annak idején rendkívül nagy költséggel építették, ami annyira igénybe vette a község teherbíró képességét, hogy utána évekig semmilyen beruházásra nem volt pénz.
Annál nagyobb feltűnést keltett, hogy a Kultúrházat rögtön felépülte után, Koncz főjegyző befolyására a község egyszerűen átadta a Keresztény Polgárok Szövetségének, ha nem is tulajdonul, de kezelésre, egyetlen fillér bér nélkül.
Ebben az épületben kaptak elhelyezést a frontharcosok, a leventék, a Vöröskereszt, különböző bajtársi egyesületek és egyéb szervezetek. Ebben az épületben tartanak vasárnap politikai gyűlést a nyilasok, akik nyilván azért kapták meg ezt a helyiséget — ahol baloldali párt sohasem tarthatott gyűlést —. hogy egyrészt a Kultúrházban elhelyezett hivatalos és félhivatalos szervek révén a nyilas gyűlés is hivatalos színezetet kapjon, másrészt pedig a kultúrházban lévő politikai alakulatokat jobban áthassa az egység gondolata és így talán több sikerrel működhessék a csepeli nyilas csoport, mint eddig, amíg csak kocsmákban terjeszthette „eszméit".
Csepel lakosságára azonban sem a főjegyzői támogatásnak, sem a nyilasok gyűlési helyének megváltozása nem jár majd a várt hatással, aminthogy az a propaganda és terror is eredménytelen maradt, amelyet a magas protekcióval a Weiss Manfréd-gyárban elhelyezett nyilas agitátorok kifejtenek.
A Weiss Manfréd-gyárban nem egyszer megtörtént az utóbbi időben, hogy a falakra, ajtókra horog- és nyilaskereszteket rajzoltak a jól fizetett agitátorok, de emiatt az üzem vezetőség részéről soha nem történt semmi bántódásuk, holott rendkívül szigorú megtorlás következett mindannyiszor, valahányszor az öntudatos, szervezett munkásság részéről történt bármiféle megmozdulás, ha erre a megtorlásra a gyárvezetőségnek megvolt a lehetősége.
A vasárnapi gyűlésre pedig azzal a fenyegetéssel akarja a néhány nyilas agitátor beterrorizálni a munkásokat, hogy aki nem vesz részt a gyűlésen, azt a gyárvezetőség két hét múlva elbocsátja az állásából. A munkásság soraiból természetesen egyetlenegy ember sem akad, akit ezzel a terrorral meg lehetett volna félemlíteni, de mindenesetre rendkívül jellemző mind a „keresztény" nyilasokra, mind a „zsidó" kapitalizmusra, hogy így kívánják felhasználni a gyárvezetőség hatalmát politikai céljaik érdekében ugyanakkor, amikor a nyilas lapokban és gyűléseken állandóan támadják a többi között a Weiss Manfrédgyárat is.
Ez a módszer mindennél élesebben világítja meg, miben áll a nyilasok „antikapitalizmusa".
A kérdésnek van azonban más vonatkozása is. Elsősorban az, hogy Koncz főjegyző, úgyis, mint köztisztviselő, akit a legutóbbi kormányrendelet határozottan eltilt a szélsőséges mozgalmakban való részvételtől, miért támogatja ilyen módon is a csepeli nyilas mozgalmat.
Fölmerülhetne az a kérdés is, hogyha ez a támogatás eredménnyel járna, milyen hatással lenne Csepel jelentékeny számú német-ajkú polgárságára, de ezt a kérdést nem vetjük föl, mert tudjuk, hogy a község dolgozó tömegeiben a nyilas mozgalomnak semmi gyökere nincs.
Csak éppen az furcsa, hogy ez a kérdés nem merül föl olyan emberben, aki mindig magyarságát és irredenta meggyőződését hangoztatja. Aminthogy az is furcsa, hogy aki állandóan buzgó kereszténynek vallja magát — mint a csepeli főjegyző — ezt a kereszténységet összeegyeztethetőnek tartja a vér és faj ama mítoszával, amelyet a pápa a leghatározottabban elítélt.

1938. június 15. Népszava
A csepeli kultúrházból megafonnal dolgoznak a nyilasok
Közfelkiáltás" kivezényelt közönséggel
Pest vármegye közgyűlése kedden délelőtt ülést tartott. Elhatározták, hogy a kormányzó 70 éves születésnapja alkalmából a vármegye megfesteti a kormányzó arcképét.
Napirend előtt, Varga Vince kifogásolta, hogy Németországba Pest vármegyéből is exportáltak gazdasági munkásokat és ennek következtében idehaza nincs megfelelő számú mezőgazdasági munkás. Szóba hozta a pángermán izgatások kérdését is és a saját tapasztalatai alapján megállapította, hogy a pest-megyei német-ajkú lakosság zöme jó hazafi, de azokat az úgynevezett akarnokokat, akik a lakosságot izgatják és a szerencsétlen népet ugródeszkának akarják felhasználni, ártalmatlanná kell tenni.
Nem szabad tűrni, hogy ezek az izgatók tovább folytassák üzelmeiket.
Ezután Hoffer László a mezőgazdasági termények áralakulásával foglalkozott.
Linhardt Antal elvtárs hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelvényeket a városi munkások drágán fizetik meg és ennek okai a termelők és fogyasztók közé ékelt kartellek és szindikátusok. Majd szóvá tette, hogy a legutóbbi vármegyei tisztújítás alkalmával rengeteg idegen jelent meg a közgyűlési teremben. Mindössze 260 bizottsági tag volt jelen és mégis hétszázan tolongtak a teremben, nyilván idegenek, akik a közfelkiáltással történő választásoknál rekedtre ordították magukat.
Tűrhetetlen, hogy a közgyűlési teremben, a teremnek mind a négy sarkában megszervezett társaság helyezkedjék el és a közfelkiáltásos választásoknál ezek akarata és ne a vármegye törvényes képviselőinek szavazata érvényesüljön.
Ezután szóvá tette Linhardt elvtárs a legutóbbi, botrányba fulladt pestszenterzsébeti közgyűlést. Hangoztatta, hogy 15 esztendős gyakorlat az, hogy a pest-környéki választások titkos szavazással történnek. A legutóbbi pestszenterzsébeti tisztújításnál azonban csak az első választás történt név szerinti szavazással, a többi közfelkiáltással, amelyben nagy szerepet játszott a kivezényelt közönség.
Hivatkozott arra, hogy a közigazgatási bíróság annak idején megsemmisítette a rákospalotai tisztviselő-választásokat, mert az elnök nem rendelt el név szerinti, titkos szavazást. A kispesti polgármesterválasztást 1930-ban azért semmisítették meg, mert a titkosságot a választás során megsértették. Törvény intézkedik arról, hogy a törvényhatósági és megyei városok tisztviselőit titkos szavazással kell megválasztani. A közigazgatási bíróság előbb említett döntései is erre a törvényre hivatkoznak.
Pestszenterzsébeten mégis közfelkiáltással és a karzat közreműködésével választottak...
Sérelmesnek tartja azt is, hogy az alispán a választások ideje tekintetében új gyakorlatot vezetett be, amely szerint mindig a kora délelőtti órákra tűzi ki az üléseket és ezáltal a közgyűlés iparos, kereskedő, munkás és tisztviselő tagjai fölösleges munkaveszteséget szenvednek, vagy pedig elfoglaltságuk miatt kénytelenek távol maradni.
Szóvá tette Linhardt a csepeli nyilas agitációt és azzal kapcsolatban Koncz János csepeli főjegyző szerepét. Megállapította, hogy a kormány hivatalba lépésekor bizonyos intézkedéseket tett a titkos társaságok és a nem alkotmányoson működő pártok ellen. Ezt azonban a csepeli községházán nem nagyon vették figyelembe, mert ugyanakkor, amikor köztisztviselőknek kormányrendelkezés tiltja az úgynevezett hungarista mozgalomban való részvételt, ugyanakkor Koncz főjegyző úr a község pénzén épült kultúrházban nemcsak, hogy gyűlést engedélyez számukra, hanem megafon fölszerelését is megengedte, amelyen keresztül a kultúrház erkélyéről a nyílt uccára délután 2 órától este 8 óráig nyilas indulókat játszottak és minden negyedórában bejelentették a nyilas gyűlés időpontját és minden bejelentés azzal végződött, hogy: ..Éljen Szálasi! 1938-ban jön Szálasi!"
A jegyzői hivatal közvetlenül a kultúrház szomszédságában van. Koncz főjegyző úr tehát nyilván hallotta ezeket a bejelentéseket, de semmit sem tett a megakadályozásukra.
Másnap, vasárnap a Festetics-párt tartott nagygyűlést, ugyancsak a kultúrházban és már reggel 8 órakor megszólalt a hangszóró, amely nyilas propagandát bömbölt a Templom térre és a piacra, éppen abban az időben, amikor a hívők a szomszédos templomba mentek. Ez az eljárás Csepel lakossága körében, pártkülönbség nélkül, nagy megbotránkozást keltett.
Az alispán válaszában bejelentette, hogy intézkedni fog, hogy a jövőben illetéktelen egyének ne mehessenek be a közgyűlési terembe. Kijelentette, hogy a tisztújítási választásokat azért tűzik ki a délelőtti órákra, mert olyankor higgadtabban és megfontoltabban tudnak tárgyalni. Ebéd után a közgyűlési tagok pár pohár bort is ihatnak. Hangoztatta, hogy a pestszenterzsébeti választások törvényes úton folytak le. A közfelkiáltásos választást éppen a szociáldemokraták kérték...
Fehér András szocialista jelölő-bizottsági tag lemondása nem ezt bizonyítja! — kiáltott közbe Linhardt elvtárs.
A csepeli eseményekre vonatkozóan azt mondotta az alispán, hogy Csepel az államrendőrség hatáskörébe tartozik és ebben a kérdésben neki intézkedési joga nincs. Ezután a közgyűlés letárgyalta a napirendet.

1938. június 26. Új Nemzedék
Éljen Csepel!
Árpád fejedelem birtoka...
Az ünneplő községben, Csepelen, ezen a héten minden este a késő éjszakai órákig világosak voltak a községháza ablakai. Koncz János dr. főjegyző vezetésével itt készítették elő a holnap megnyitandó Csepeli Ünnepi Hetet.
Csepelnek érdekes történeti múltja van, — mondja Koncz főjegyző. — Maga a sziget Árpád fejedelmi birtoka volt a honfoglalás után, a XIII. század óta pedig mint a királynék birtoka szerepelt. A XV. század már várost talál Csepel földjén, itt volt Mátyás király vadászkastélya. A török megszállás alatt elpusztul a város és 1690-ben, mint teljesen lakatlan terület kerül a nyilvántartásba. 1706-ban nyolc német családot telepítettek ide, 14 év múlva már hét magyar és kilenc szerb család is lakik ott. Az 1838. évi árvíz idején 111 ház állott Csepel-szigeten, ezek közül csak 6 maradt meg, a többit romba döntötte az áradat.
A régi házak még vízben álltak, de máris megkezdődött Csepel újjáépítése, ezt ünneplik most egész héten át. Száz évvel ezelőtt 600 lakója volt Csepelnek, ma már 30.564. A községnek 4500 lakóháza van, amelynek fejlődésében a Weiss Manfréd-gyár letelepedése jelentett hatalmas lendületet.
Csepel talán az egyetlen olyan nagyközsége Magyarországnak, amely intézményeiben és berendezésében leginkább városias külsőt mutat. Ötven kilométeres vízvezetéki hálózata, huszonöt kilométeres kiépített útvonala van. Itt épült a hatalmas vámmentes kikötő és a pénzügyminisztérium nagyszabású Vízműve. Ez az utóbbi Csepelen kívül Kispest, Pestszenterzsébet és Pestszentlőrinc vízellátását is biztosítja. Itt állították fel 1914-ben az ország első rádióállomását.
Egy időben sokat ártott Csepel jóhírének a proletárdiktatura alatt garázdálkodó hírhedt csepeli vörös gárda. Hosszú időn át a község közéletében is aláhúzottan fontos szerep jutott a vörös politikai hitvallásnak.
De 1920 óta keresztény és nemzeti uralom van Csepelen is, akkor fogott össze a jobboldali érzelmű lakosság és megépítette a nemzeti gondolat fellegvárát, az impozáns kultúrházat.
Az ünnepi hét keretében megemlékeznek a régi csepeli polgárokról, ugyanakkor 60.960 pengős iskolaépítéssel és nagyszabású szociális intézkedésekkel teszik emlékezetessé az újjáépült Csepel száz esztendejének ünnepét.
Megnyitóul holnap délelőtt felavatják a revíziós emlékművet, hétfőn képviselő-testületi díszközgyűlés lesz, s az ünnepségek sorozata betölti az egész hét programját.
„Testvér a templom és a gyár"...
Koncz János, Csepel főjegyzője arról is nevezetes, hogy ő az elnöke az Országos Jegyzőegyesületnek és mint ilyen, minden ténykedésével példát mutat más községek vezetőinek. El is jönnek az ország minden részéből Csepel Ünnepi Hetére, hogy részt vegyenek ennek a szépen fejlődő nagyközségnek ünnepi örömeiben.
Húsz esztendővel ezelőtt a csepeli utcákon masírozó tömegek gúnyosan énekelték, mint valami vádat, hogy „testvér a templom és a gyár!“ Ami akkor gúnynak számított, ma Csepelen magasztos valóság: vasárnaponként zsúfolásig megtelnek a templomok azokkal, akiknek egész hetüket a hatalmas gyártelepek foglalják le. A munka és a hit ebben a csodálatos nagyközségben valóban testvérré vált...

1938. június 29. Új Nemzedék
Csepel tegnapi díszközgyűlésén Kopa Károly főszolgabíró elnöklésével elhatározták, hogy a község újjáépítésének százéves fordulója emlékére 60.000 pengős költséggel iskolát és 40.000 pengős költséggel múzeumot építenek, amelyben elhelyezik Csepel-sziget történelmi becsű régiségeit is.
Schäffer József községi bíró méltatta Koncz János dr. főjegyző harminc éves közszolgálatát, amelyből húsz évet Csepel élén töltött Koncz. Ezután leleplezték Koncz János arcképét, amelyet a község tanácsterme számára festettek meg.
Este társas-vacsora volt a Kultúrházban.

1938. július 3. Új Nemzedék
A vörös diktatúra kifosztotta Csepelt
A keresztény nemzeti összefogás után ötmillió pengőt fordítottak közhasznú beruházásokra Múzeumot és iskolát épít a jubiláló község
Az 1838. évi nagy árvíz után teljesen elpusztult Csepel, amelynek a honfoglalás idejéig visszanyúló történeti múltjáról legutóbbi számunkban megemlékeztünk, most ünnepelte újjáépítésének százéves jubileumát olyan impozáns keretek között, amely méltó ehhez a városias külsejű községhez, amelyet magyar Ruhr-vidéknek szoktak nevezni, ahhoz a jelentőségéhez, amit a magyar életben képvisel.
Az elmúlt vasárnap nyitották meg Csepel Ünnepi Hetét és most vasárnapon járási tűzoltó-versennyel, a Királyerdőben rendezendő népünnepéllyel, országúti vándordijas kerékpárversennyel és táncmulatsággal végződnek az ünnepségek.
A revíziós emlékmű felavatása
Az elmúlt vasárnap, Csepel újjáépítésének százéves évfordulóján a revíziós emlékmű felavatásával kezdődött Csepel Ünnepi Hete. Zenés ébresztő és hálaadó istentiszteletek után a Magyar Hiszekeggyel nyitották meg az ünnepséget a zászlókkal feldíszített Csepelen.
Gyenes Ödön főszolgabíró üdvözölte Csepel közönségét, amely a maga áldozatkészségével felállította a revíziós emlékművet.
Csepeli Weiss Jenő báró a Weiss Manfréd-gyárak 15.000 alkalmazottjának üdvözletét tolmácsolta. Teleki Mihály gróf földmívelésügyi államtitkár ünnepi beszédében azt hangoztatta, hogy ezeréves múltja van Csepelnek, olyan múltja, amely összeforrott a magyar történelemmel.
Vitéz Somogyváry Gyula alkalmi ódáját szavalta és a község nevében Schaffer József bíró fejezte be az ünnepséget.
Délután megnyitották a Községfejlődési Kiállítást és nagyszabású sportünnepség volt a Levente-pályán.
A díszközgyűlés
Hétfőn a zászlókkal, örökzöld girlandokkal és a község címerével feldíszített községházán folytatták az ünnepségsorozatot. Díszközgyűlést tartott Csepel újjáépítésének százéves évfordulójára a község képviselő-testülete. Kopa Károly járási főszolgabíró elnökölt, aki meleg szavakkal köszöntötte a megjelent Pohl Sándor újpesti polgármestert. Pohl melegszívű barátja volt Csepelnek, amikor polgármesterré választása előtt ő vezette a központi járást. Éppen ezért megérdemelten csattant fel nevének megemlítésénél a tapsvihar. Kispestet Mericzay Aladár dr. polgármesterhelyettes, főjegyző képviselte, de elküldték képviselőiket Csepel nagy ünnepére a pest-környéki községek is, úgyszólván kivétel nélkül.
Amikor Csepel az árvák pénzével sem fukarkodott
Csepel díszközgyűlésén - amelyen megjelent a község katolikusainak lelki vezére, Robl János c. kanonok, I. kerületi plébános és Farkas Károly II. kerületi plébános is - a község múltjáról Koncz János dr. főjegyző emlékezett meg nemesveretű szavakkal.
Nagyszabású történelmi visszapillantás után megemlékezett az 1838. évi árvíz pusztításáról, amely a Dunán hömpölygetett jégtorlaszaival valósággal leborotválta az akkori község házait.
Elmondta remekb eszabott visszaemlékezésében a főjegyző, hogy Csepel 1848-ban még az árvák pénzével sem fukarkodott. Azt is a honvédelem céljaira adta.
Kis ceruzavonások a főjegyző beszédéből: a világháborút követő forradalmakban jött az újabb „árvíz“. A szennyes áradat. A direktórium elprédálta a község vagyonát és csak egy üresen ásító, kifosztott pénzszekrényt hagyott hátra. A nemzeti és keresztény összefogás 1920-tól mégis modern, a községfejlesztés terén hatalmasat produkáló Csepelt teremtett meg.
Ma van olyan ága a község közigazgatásának s ez mutatja a fejlődés arányait, — mondotta Koncz János dr, aki nemcsak vezetője Csepel közigazgatásának, hanem első munkása is a maga élettel mindig kapcsolatot tartó íróasztalánál, — ahol a közigazgatás munkatöbblete 26.000 százalékkal növekedett!
A márványtábla
Koncz János dr. elmondta, hogy Csepel az utóbbi húsz évben közel ötmillió pengőt fordított közhasznú beruházásra. Ez — úgymond — a legszebb dísze a csepeli közterhekhez közvetlenül vagy közvetve hozzájárulóknak. A hatalmas vállalatnak csakúgy, mint az egyszerű munkásnak. Javasolta ezután, hogy hatvanezer pengő költséggel új elemi iskolát építsen a község. Valamint: negyvenezer pengős költséggel építsék meg a Csepeli Múzeumot és a községháza előcsarnokában márványtáblán örökítsék meg Csepel újjáépítésének százéves évfordulóját.
A javaslatokat egyhangúlag elfogadta a község közgyűlése.
Koncz János dr. ünneplése
Schaffer József községi bíró emelkedett hangú beszédben emlékezett meg ezután Koncz János dr. főjegyző harmincéves közszolgálati jubileumáról. Ebből a harminc évből húszat Csepel élén töltött a főjegyző, aki a község életének a legnagyobb alkotója.
Schaffer beszéde alatt lehullott a lepel Koncz János portréjáról, melyet a községháza tanácsterme részére festetett meg Csepel közönsége. A díszközgyűlés tagjai viharos ünneplésben részesítették, felállva ünnepelték percekig Koncz főjegyzőt, aki meghatva mondott köszönetet.
Azt hangoztatta: egész közpályáján a munkát kereste, még akkor is, ha az nem járt fizetséggel.
„Hit, erő, erény, akarat"...
Bizony, — mondta ezután az elnöklő főszolgabíró - megérdemelt érdemet alkotásokban és eredményekben eltöltött két évtizedet hálált és tisztelt meg Csepel ezzel a képpel.
Hit, erő, erény és vaskérgen is átütő akarat vezessen bennünket Szent István évétől új, dicsőséges magyar jövő felé, — mondta a nagy ünneplést ismételten megköszönő Koncz János dr. főjegyző.
A Himnusszal végződött a díszközgyűlés, amely után este társas-vacsora volt a Kultúrházban, ahol sok pohárköszöntő hangzott el.
A többi ünnepségek
Kedden Regős-estét és magyar divat-bemutatót rendeztek nagy sikerrel a csepeli vitézek a Kultúrház nagytermében.
Szerdán az anya- és csecsemővédelmi ünnepség keretében megjutalmazták a sokgyermekes anyákat. Este sétahangverseny volt a Szent Imre-téren.
Csütörtökön a Csepel-szigeti Duna Egyesület tartotta közgyűlését.
Pénteken járási népművelési napot rendeztek a Kultúrház színháztermében.
Szombaton színielőadás volt a Kultúrházban. Az Országos Stefánia Szövetség csepeli fiókjának műkedvelői a Sárga csikót adták elő nagy sikerrel.
A vasárnapi záróprogramot cikkünk elején adjuk.

1938. november 13. MTI
A felszabadult Felvidékről az első magyar csapatot az Ipolysági FC-t vasárnap délután látt a vendégül a WMFC egyesület, s ellenfele a csepeli pályán az NBB válogatott volt. Az Ipolysági csapat a kora délelőtti órákban érkezett Budapestre, s a délelőtt folyamán a város nevezetességeit tekintette meg, tisztelgett Észak szobránál, majd a Hősök emlékkövénél.
Ezután a Hungária nemzeti mérkőzés egy félidejét nézte végig. A mérkőzés előtt ünnepélyesen fogadták a csapatot a pályán. A mérkőzés kezdete előtt, a Hiszekegy elhangzása után elsőnek Ivándy Kálmán miniszteri tanácsos, a kultuszminisztérium képviseletében, Usotty Béla a labdarúgó Szövetség, Felkay Ferenc a Nemzeti Liga, dr. Jeny Imre a Bírótestület, lovag Wahl Henrik a vendéglátó egyesület, Koncz János főjegyző Csepel közönsége nevében üdvözölte a csapatot.
Az üdvözlésekre Perhács Imre, az Ipolysági FC elnöke, a csapat nevében pedig Halász László válaszolt. Az ünnepség a Himnusz hangjaival ért véget.
Ezután kezdetét vette a mérkőzés. Eredménye 5:1 volt. A játékot Széchy Imre vezette, zsúfolt nézőtér előtt. A mérkőzés tiszta jövedelmét a Magyar a magyarért mozgalom javára ajánlják fel.

1941. február 5. Pesti Hírlap
A veszélyeztetett községek lakóinak küzdelme az áradó Dunával
A Duna tovább árad! A veszélyeztetett községek lakói katonai segítséggel elkeseredetten harcolnak a víz és a jég ellen. Az óránként változó vízállás hétfőn éjszaka Nagytétény és Csepel községek lakóit súlyos feladatok elé állította. /.../
Csepel izgalmas napja
A Duna áradása kedden hajnalban veszélyes helyzetet teremtett Csepelen. Kedd reggel dr. Koncz János főjegyző megszólaltatta a szirénákat, félreverette a harangokat és mintegy 1500 csepeli lakos vonult ki a veszélyeztetett területekre.
A községet lezárták, a forgalom Budapest és Csepel között megszűnt. A gátak mindjobban engedtek a jég irtózatos nyomásának és egyre több veszélyeztetett hely keletkezett. Kilenc órára katonák és tűzoltók érkeztek Budapestről. A Kvassay- zsilipnél a víz áttörte a gátat és egészen a Gizella csárdáig nyomult.
Éjjel kezdtük a munkát, — beszéli dr. Koncz János főjegyző. — Reggelre azonban a helyzet már olyan súlyos lett, hogy kénytelenek voltunk az egész közerőt kirendelni. Este 6 órára 757 centiméterre emelkedett a víz. További 10—15 centiméteres áradást még kibírunk, de csak akkor, ha nem jön jég. A jégtáblák olyan erővel ostromolják a hevenyészve készült gátakat, hogy azok az irtózatos nyomásnak sokáig nem tudnak ellenállni.
Az esti óráktól több ezer ember dolgozik fáklyafény- és villanyreflektorok mellett a hideg éjszakában.

1941. február 6. Pesti Hírlap
Biztonsági védgátakat építettek Budapesten
A harmadfokú árviz-készültség vezetősége szerdán elrendelte a dunaparti rakpartok lejáróinak elfalazását. Ez a munka már kedden megkezdődött a budai rakparton, szerdán pedig az összes dunamenti útvonalak lejáróit befalazták. /.../ A katonaság és a főváros közegei a védelmi vonalat 8 méter 30 centiméterre emelték. Az összekötő vasúti híd és a Horthy Miklós-híd között az úgynevezett Kopaszi-gátat 8 méter 50-re építették. Az Összekötő-híd és a Kelenföldi Pályaudvar közti vasúti töltés is veszélyben forog, ott a töltésen már repedések is keletkeztek. /.../
Csepel huszonnégy órás küzdelme a jeges árral
A kora reggeli órákban érkezünk Csepel-szigetre. A magasan kiemelkedő műút mentén kétoldalt víztócsák, hólé, jeges víz. A munkások éppen a gyárakba tódulnak. Csepel község piacterén csak árusokat látni, vásárlókat alig. A lakosság vagy a gyárakban végzi mindennapi munkáját, vagy kint dolgozik a gátakon.
A községházán hivatali szünet. Az ügyes-bajos dolgaikat intéző felek helyett most katonák jönnek-mennek. Dr. Koncz János főjegyző részint hivatalából, részint a gátakról irányítja a munkálatokat. A víz jelenleg 756 centiméter — mondja munkatársunknak a főjegyző. — A gátak tegnap délelőtt veszélybe kerültek. Alacsonyak is voltak, egyes helyeken megindult az átszivárgás, újakat is kellett emelni. Huszonnégy óra alatt 1500 méter hosszú új védőtöltést emeltünk.
Mikor láttuk, hogy az egész községet veszély fenyegeti, kirendeltük a közszolgálatosokat. Otthonaikból, munkahelyeikről szedtük össze az embereket és autóbuszokon és teherautókon szállítottuk őket a veszélyeztetett pontokra. Emberfeletti küzdelmünknek meg is volt az eredménye, Csepel község ötvenezer főnyi lakosságát megmentettük az árvíztől.

1941. június 17. Újság
Mit kívánnak a községi jegyzők?
A Községi Jegyzők Országos Egyesülete Koncz János dr. csepeli főjegyző vezetésével tartott elnökségi ülésén foglalkozott a községi közigazgatási munkaerőhiány kérdésével. Örömmel vették tudomásul a munkaerőhiány bizonyos enyhítését hozó belügyminiszteri intézkedéseket, de az eddigi eredmény nem elég s újabb és hathatósabb intézkedések szükségesek. Ebből a célból felterjesztéssel fordulnak a belügyminiszterhez és kérik a szakképzett munkaerők szaporítását, a budapesti jegyzői tanfolyam felélesztését, a meglévő tanfolyamok tanulmányi és ellátási költségeinek csökkentését, az illetmények megfelelő emelését, mert a mai helyzetben a túlzott munkateher, a csekély fizetés és a tanfolyamok aránytalanul magas költségei miatt a jegyzői pálya mindegyre jobban elnéptelenedik.
Felterjesztést tesz az elnökség a visszacsatolt területekre ideiglenesen ki nevezett jegyzők és segédjegyzők véglegesítésére.
Nem fogadta el az elnökség azt az indítványt, hogy a legégetőbb jegyzői kívánságok előterjesztésére az ország valamennyi vármegyei jegyző egyesülete ugyanazon a napon közgyűlést tartson és azonos szövegű határozatokban kérje a panaszok orvoslását. Azért ejtették el a tervet, mert lehetetlen volna, hogy ugyanazon a napon az ország valamennyi jegyzője elhagyja székhelyét.
Az országos megnyilatkozásnak nagy nyilvánosságot fog adni a budapesti országos közgyűlés, amelyet az ősszel tartanak meg.

1941. augusztus 2. Népszava
Csepel megyei város?
Pest vármegye utasítást küldött Csepel község elöljáróságának, harminc napon belül hívja össze a képviselő-testületet határozathozatal végett, Csepel községnek megyei várossá alakulása tárgyában. Ezzel a kérdéssel, amint erről beszámoltunk volt, ismételten foglalkozott a képviselő-testület, s úgy határozott, hogy a mai bizonytalan viszonyok közepette a várossá alakulást még nem tartja időszerűnek.
Az ily értelmű határozatot Koncz János főjegyző megfellebbezte; Pest vármegye ennek a fellebbezésnek most helyt adott.

1941. november 16. Magyar Közigazgatás
A községi jegyzői karra életbevágóan fontos — és egyúttal a falu vezetőjének, mint a vidéki közigazgatás alappillérének, az ország lakossága kétharmad részét kitevő falusi lakosság életviszonyaihoz kapcsolódó működésénél fogva országos jelentőségű — problémák tárgyalásán kívül, különös súlyt és ünnepélyes díszt adott a közgyűlésnek a felszabadult Kárpátalja, Erdély és Délvidék jegyzőinek megjelenése, akik huszonkét év nehéz és megalázó szenvedései után első ízben vehettek részt a községi jegyzők parlamentjének ülésén.
Lélekemelő és megható látvány volt, amikor a visszatért országrészek jegyzői a termet az utolsó helyig megtöltő közönség lelkes tapsai közt, testületileg az elnöki emelvény elé vonultak, hogy dr. Koncz János egyesületi elnöknek, a közgyűlés elnökének, meleg üdvözlő szavait meghallgassák.
A közgyűlést dr. Koncz János egyesületi elnök nyitotta meg.
/.../ Az a ferde irányú fejlődés, amely a községi jegyzőt — akit egyes felszólalók „a falu atyjának“, „a falu századparancsnokának“, „a falu legelső szellemi napszámosának“ neveztek, — lassankint teljesen elvonta igazi hivatásától, a falu tényleges vezetésétől, egyre szélesebb árkot ásva a falusi társadalom és a községi jegyző közé, az utóbbi évek, különösen pedig a mai nehéz háborús közviszonyok alatt, a vadhajtás mohó burjánzásával olyan szövevénnyé fonódott, amely megfojtással fenyegeti a jegyzőt, a jegyzőn keresztül árt a falunak és a falun keresztül az ország érdekeinek.
A községi jegyző ma nem egyéb, mint rosszul fizetett, legnagyobbrészt nélkülözésekkel küszködő bürokratikus gép, amelynek több, mint hatvan felügyelő hatóság parancsol s aki, ha éjt-napot összetéve, lemond a pihenésről, a családi és a társadalmi életről, akkor sem képes az egyre nagyobb tömegben reá zúduló hivatalos tennivalókat elvégezni.
Ehhez járul még az, hogy a községi jegyzőre háramló tennivalók egy része, mint pl. az adóügyi és a végrehajtási közreműködés, a falusi közönség előtt gyűlöletes és egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a falusi lakosság előtt az aktahegyekkel amúgy is elválasztott, s a nem kisegítő anyagi ellátás miatt is inferioris helyzetben lévő jegyző tekintélyét fenntartsa.

1941. december 10. Népszava
A közlekedés kérdései Csepel község közgyűlésén
Csepel község képviselő-testülete közgyűlést tartott. Elsőnek tárgyalták a vízműüzem záró számadását.
A községi zsírsertés bérhizlalás elszámolását dr Koncz főjegyző ismertette. Ivanics István elvtárs kérdésére a főjegyző bejelentette, hogy a zsírsertések elosztásánál a legfontosabb szempontok egyike az, hogy a vásárlóközönség a lakóhelyéhez legközelebb eső hentesnél szerezhesse be zsír szükségletét.
Napirenden volt még a királyerdei 12-tantermes iskola pótköltségvetése.
Napirend után Roskovenszky János elvtárs az autóbuszközlekedés korlátozásával beállott lehetetlen közlekedést tette szóvá egyhangú helyesléstől kísérve.
Amikor az autóbuszközlekedés korlátozását elrendelték — mondotta Roskovenszky elvtárs —, Budapest polgármestere azt ígérte, hogy ahol villamosközlekedés van, ott a villamos sűrűsítésével pótolják az autóbusz hiányát. A félszázezer lakosú Csepelnek olyan hiányos a közlekedése, amely közlekedés a 20.000 lakosú Csepel igényeit sem elégítette ki. Amíg Újpestnek, Kispestnek és Pestszenterzsébetnek a fővárossal közvetlen villamosközlekedése van, addig Csepel, különösen este 7 óra 45 pere után, teljesen el van vágva Budapesttől. Akkor indul az utolsó 21-es autóbusz Csepelre. Ezután megszűnik a közlekedés, hacsak azt nem mondjuk közlekedésnek, hogy a Közvágóhídtól 30, 40, és 50 perces időközben indítanak HÉV-kocsit.

1942. február 10. MTI
Pest vármegye közgyűlése
Az előterjesztés szerint a Közmunka Tanácsban képviseltette magát Csepel, Gödöllő, Monor, Pestújhely, Rákosszentmihály, Sashalom,-Soroksár és Vecsés . A közgyűlés tudomásul vette az alispáni jelentést.

1942. július 1. Nemzeti Újság
(A Községi Jegyzők Országos Árvaház Egyesülete) szombaton tartotta közgyűlését, amelyen dr. Koncz János, az egyesület védnöke méltatta az elmúlt elnök, Vámos Ferenc, nyugalmazott kapuvári jegyző érdemeit. A közgyűlés tisztújító választása során elnökké dr. vitéz Förhéncz Sándor aszódi főjegyzőt választották.

1942. október 27. Új Magyarság
A jegyzőegyesület elnökségének ülése
A községi jegyzők országos egyesületének elnöksége Koncz János dr. csepeli főjegyző elnöklésével ülést tartott, amelyen az önkormányzati tisztviselők kinevezéséről szóló, már letárgyalt törvényjavaslattal foglalkozott s örömmel állapította meg, hogy a kinevezési rendszer bevezetését a kormányzat csak átmeneti kényszerű intézkedésnek tartja.
Ezután az ülés a jegyzők javadalmazásának kérdését tárgyalta, majd tudomásul vette, hogy az anyakönyvi díjak fele részének átengedésével létesített segélyalapból 396 jegyző-gyermek részesült tanulmányi segélyben.

1956. Budapesti útmutató
Budapest utcajegyzéke
KONCZ JÁNOS UTCA XXI., (Csepel). Új neve: Katona József utca.

Szerkesztette: Bárány Tibor