Az internet sok érdekes információt rejt magában, akár közelebbi, akár távolabbi múltunkat kutatjuk. Egyesületünk vezetőségi tagja, Bárány Tibor világhálós keresgélései közben jutott el ehhez a cikkhez, mely bepillantást enged abba, hogyan is zajlott a tanoncképzés Csepelen 1910-ben. Az arcanum.hu oldal tanulmányozását minden történelem iránt érdeklődőnek ajánljuk figyelmébe.

(Egy modern tanonciskola.)
Egyesületünk, mely minden ipari vonatkozású mozgalommal kötelességszerűen foglalkozik, több ízben foglalkozott már a modern tanoncképzés kérdésével is. A Műszaki Lap jelezte már, hogy az 0. M. E. a székes-főváros Tanácsától kérte, hogy az alsófokú ipari szakiskolákban a szaktárgyak tanítására lehetőleg kartársainkat alkalmazza. Ezen kérésünk megtételekor nemcsak kartársaink anyagi érdekeit tartottuk szem előtt, — mert azon áldozat és fáradság, mely ezen tanítással jár, a csekély honoráriummal nem tekinthető eléggé megfizetettnek, — hanem azon fontos érdekeket, melyek a tanoncképzést országos fontosságúvá teszik. Jogossá és célszerűvé teszik ezen kérésünk teljesítését azon eredmények, melyeket a fővárosnál már alkalmazott kartársaink e téren elérlek, úgyszintén azon magánvállalatoknál elért eredmények, hol kartársainknak alkalmuk volt e téren működni.
Legközelebb fekvő hely, hol ez megfigyelhető, a csepeli Weisz Manfréd-féle gyár. A gyár tanoncképzését állandóan figyelemmel kisértük és felkértük egy ott alkalmazott kartársunkat, —- ki több tagtársunkkal együtt a szaktanítást végzi, — hogy ismertesse közelebbről a gyár ezen intézményét.
A közlemény szerényen elhallgatja, hogy ezen eredmény nemcsak a tulajdonos és az igazgató áldozatkészségének köszönhető, hanem nagy részben azon férfiaknak, kik —- mint a szerző is írja — „szeretettel és odaadással“ foglalkoznak a fiúk nevelésével. Mi jóleső örömmel és büszkén hivatkozunk arra, hogy ezen oktatók nagyrészt a mi tagtársaink, kik a napi fárasztó munka mellett kedvvel, szeretettel és odaadással végzik e nemes feladatot.
Még csak arra akarunk utalni, hogy e szép példát a helybeli nagyobb gyárak, de különösen a vidéki ipartelepek minden nagyobb áldozat nélkül követhetnék, mert bár ezen rendszer látszólag több költséggel jár, mint a rendes oktatás, de ezen költség százszorosán visszatérül egy pár év múlva, mikor egy jól képzett iparosgárda áll, — ha nem is az illető gyártelep, — de mindenesetre az ország iparosságának rendelkezésére. Ezt különösen az állam által szubvencióval ellátott gyárak tehetnék meg, amire különben az állam kötelezhetné is őket.
Ezeket akartuk a közlemény kapcsán megjegyezni, most pedig átadjuk a szót a cikk szerzőjének:

A tanoncoktatás, amely a jövő ipari nemzedék előkészítésére hivatott, nálunk még nincs eléggé felkarolva, sőt bátran állíthatjuk, hogy teljesen el van hanyagolva. A 14—17 éves fiúk, kik a műhelyekben rossz nevelésű és könnyelműen gondolkozó segédek között dolgoznak állandóan oly beszédeket hallanak, amik aztán későbbi viselkedésükre is kihatnak.
Módomban volt több tanonciskolában az oda járó fiúkat megfigyelni és arra a tapasztalatra jutottam, hogy a fiúkat legcélszerűbb a műhelytől elkülönítve oktatni. Azonban a műhelyben töltött 10 órai erős felügyeleten kívül szabad idejükben való viselkedésük is megfigyelendő. Igaz ugyan, hogy nagyobb városokban ez úgyszólván lehetetlen és ez a tulajdonképpeni oka a fővárosban felszabadult legtöbb iparossegéd elzüllésének és könnyelmű életmódjának is.
Vidéken ez annál könnyebben lehetséges. Itt azonban a szülők segítségére a legtöbb esetben nem lehet számítani, mert azok sokkal jobban el vannak foglalva, mintsem a fiúk nevelésével törődhetnének így fordulhat aztán elő, hogy 14-15 éves fiuk a vasárnapot korcsmákban és tánctermekben töllik, hétköznap pedig pénz és kártyajátékkal szórakoznak.
Ez az utóbbi szokás megfigyelésem szerint különösen a németajkú (sváb) lakosság közölt gyakori. Itt látható, hogy 12—14 éves fiú édesapjával együtt megy korcsmába és vele együtt tántorog haza.
Az 1884. évi XVII. t.-c.-ben az ipartörvény világosan előírja, hogy oly községben, ahol legalább 50 iparostanonc van és ezek számára külön iskola nincs, köteles a község a tanoncok tanításáról külön tanfolyam berendezésével gondoskodni. Ezen szabályzat a legtöbb községben úgy nyer elintézést, hogy a tanoncokat a vasárnapi ismétlő órákra rendelik be, ahol tudvalevőleg írás-olvasásnál egyebet nem tanulnak
Ezen szomorú jelenségek indították lovag Stern Richárdot, a csepeli Weiss Manfréd-féle gyár igazgatóját arra, hogy a vezetése alatt álló gyár munkásainak gyermekei részére tanonciskolával kapcsolatos tanműhelyt létesítsen, amelynek célja, hogy oly gyakorlatilag és elméletileg képzett iparossegédeket neveljen, kik egyrészt a kézműipart fejleszteni képesek, másrészt kisebb ipari vállalatoknál mint munkavezetők és előmunkások célszerűen alkalmazhatók legyenek.
A tanoncok felvétele 14-ik életévük betöltése után történik. Jelenleg 35 esztergályos- és 25 lakatostanonc van szerződtetve. Tanviszony 4 év, melyből 3 évet a részükre felállított tanműhelyben, 1 évet pedig jobb munkát végző segédeknél, mint segédmunkások a műhelyben töltenek.
A gyakorlati kiképzés külön műhelyben 1 üzemvezető és 2 mester vezetése alatt történik, szem előtt tartva, hogy a tanoncok ne csak a szerződésben kikötött mesterséget sajátítsák el, hanem a mesterségéhez közel álló rokonszakmákat is megismerjék.
Az elméleti kiképzésnél 3 osztályra vannak felosztva és tantárgyaik: magyar írás és olvasás (a tanoncok harmadrésze német anyanyelvű), ipari könyvviteltan, számtan, mértan, földrajz, kémia, gépismeretek és rajz. Az előadás naponként reggel 7 — 8 óráig és este fél 6 – fél 7-ig, vasárnap délelőtt pedig 9—12-ig tart
A tanoncoktatásban a gyár mérnökei és azon tisztviselői vesznek részt, kik a tanoncokkal szívesen és előszeretettel foglalkoznak.
A tanoncok tagjai a tölténygyár tűzoltószázadának is és mint ilyenek, részt vesznek annak menet- és szergyakorlatain.
Lovag Stern Richárd igazgató, ki egyúttal nagy sportbarát, szem előtt tartva a mens sana in corpore sano (egészséges férfi egészséges testben, azaz ép testben ép lélek) elvét, anyagiak hozzáadásával megalakította a tanoncok sportcsapatát. Vasárnap délutánonként a gyártelepen levő sporttelepen szívesen jelennek meg a tanoncok, ahol az ügyeletes tűzoltótiszt felügyelete alatt footballoznak és atlétizálnak, nyáron pedig úsznak.
Ezen intézkedésekkel sikerült a fiúkat megfelelő magaviseletre szoktatni, a korcsmától és a falu könnyelmű és zajos legényeitől távol tartani. Estéiket pedig az iskola könyvtárából kapott tanúlságos olvasmányok olvasása és a házi feladatok elkészítése teljesen lefoglalja.
Így történik a tanoncok — hazánk jövendő iparosnemzedékének — gyakorlati és elméleti kiképzése Magyarország egyik legnagyobb ipartelepén, csepeli Weiss Manfréd lőszergyárában és szerintem ezen ideális kiképzési módot követni kellene összes, hazai nagyobb ipartelepeinknek és gyárainknak, mert csak úgy leszünk képesek egészséges és használható iparosnemzedéket nevelni, ha úgy a testi, mint szellemi kiképzéséről mi magunk szeretettel gondoskodunk és az ifjúságnak még zsenge korában megmutatjuk a helyes irányt.
B. G.

Forrás: arcanum.hu - Műszaki Lap