A csepeli Állami polgári Fiú- és Lányiskola 1931. évi iskolai értesítőjében összefoglalták az utóbbi bő másfél évtized csepeli eseményeit, eredményeit.
Íme:

"Csepel község közönsége által fenntartott iskolánk az 1931/32. tanévvel fennállásának 17. évét zárta le. Megszervezése, másfél évtizedet meghaladó működése, fejlődése az új Csepel kialakulásának idejére esik.

Akik 17 esztendővel ezelőtt a régi Csepelt látták, ma csodálattal szemlélik ennek a háború előtt még aránylag kis községnek amerikai méretekben történő rohamos fejlődését. A régi temető környéke, ahol valamikor ringó kalásztenger fogadta a búza- szentelőre járó ájtatos hívőket, most csatornákkal keresztül-kasul szőtt kereskedelmi kikötő. Annak idején három kőolajtartály hirdette, hogy ezen a területen majdan évek múltával ipartelepeknek alkalmas területek sajátíthatók ki, most ipari és kereskedelmi érdekeltségeknek gócpontja.

Csepel déli határa a ráckevei koronauradalomhoz tartozó erdőséggel volt még határos másfél évtizeddel ezelőtt; a békebeli csepeliek kedvenc kirándulóhelyén, a község testébe nyúló lankás és árnyas erdőszegély területén egy új városrész, a Kertváros alakult azóta. A tököli országút környéke is, végig, a nemrég létesült Új-temetőig sűrűn lakott terület, a Csillagtelepnek ismert városrész házsoraival tüntette el a valamikor még alig lakott alsó határ földjét.

Ha pedig tekintetünkkel a soroksári Duna-ág felé fordulunk, az új Gubacsi-híd, a csepeli strandfürdő, a Neményi-féle papírgyár és a hasonló arányokban kiépült pesterzsébeti partszegély utolsó foszlányait temette be a régi jó idők Kis-Duna vidékének.

A község belső területe is lényegesen megváltozott. A Templom-tér helyén ma üdítően ható nagy park fogja körül a csepeliek ősrégi róm. kath. templomát. Az elgondolásában is megható hősi szobor a Kultúrpalota és a szomszédságában épült polgári iskola felé tekint, hirdetvén a magyarság lankadatlan alkotásvágyát, sohasem csüggedő reménységét és olthatatlan hazaszeretetét.
Kultúregyesületek, újonnan létesített állami elemi iskolák, a megnagyobbodott Weiss Manfréd-gyár, a Magyar Posztógyár, a Mauthner-féle magtermelő- és értékesítő-telep és egyéb érdekeltségek kapcsolódtak bele abba a nagyvonalú munkába, amely Csepel községet a székesfőváros és rajta keresztül országunk egyetlen kereskedelmi kikötőjévé akarják kiépíteni.

A magyar lélek és szellem élni akarása nyilatkozik meg gyönyörű arányokban Csepel község érdemes lakosságának a fentiekben vázolt 17 éves történetében. Éltben a munkában vesz részt alapítása óta a község polgári iskolája is. Bár végigszenvedte a háborús és az ezt követő viszontagságos idők nehéz és szűk éveit s szenvedi ma is a megcsonkítottságunkból folyó küzdelmes hónapokat, mégis bízó hittel tekint az elmúlt évek eléggé fel nem becsülhető alkotásain keresztül egy jobb korszak eljövetele felé. Ez a kitartás, a becsületes munka fogja majd megvalósítani minden vágyát és törekvését, hogy otthonát, a polgári iskolát, úgy építse és fejlessze ki, amely méltó lesz ennek a községnek áldozatkészségéhez és művelődni akarásához.
Panaszokkal, a mai idők rossz gazdasági helyzetére tekintettel amúgy sem teljesíthető kérésekkel és követelésekkel hiába is ostromolnék a község intéző tényezőit és szerveit, nem sokra vezetne.
Az iskola tevékenységén keresztül óhajtjuk elérni azt a célt, amely majdan nyugodalmas, a kor színvonalának megfelelő hajlékot épít fel a magyar kultúrának. Ezt látjuk elődeink ezeréves küzdelméből a magyar dolgozni akarás minden területén és ezért zárjuk le a csüggedés érzése nélkül, de tele hittel, reménységgel ezt a gazdaságilag rossz 1931/32. esztendőt. "