A Budapest folyóirat 1968/5. számában jelent meg Dr. Kőszegi Margit és Dr. Berti Béla dolgozata kerületünk múltjáról, akkori jelenéről. A korabeli információk egy részét azóta túlhaladta a történelem, a hajdani tervek egy része pedig nem, vagy nem úgy valósult meg. Mindezekkel együtt érdekes ma olvasni, hogyan látták 52 évvel ezelőtt Csepelt.

Csepel — a település — most van átalakulóban. A hatalmas gyárcentrum mellett húzódó — még kisvárosias megjelenésűnek sem nagyon tekinthető — városmag most születik újjá. A nagyszabású építkezési terv mintegy 60 hektárnyi területet érint.
Nyugaton a Csepel Művek, északon az Ady Endre utca, délen-délkeleten családi házas övezet és üdülőterület határolja. Jelenleg ezen a területen három és félezer ember lakik. A tervezett 10—15 emeletes, esetleg még magasabb épületek 24-27 ezer ember számára nyújthatnak lakáslehetőséget.

A kerületnek ez a településrésze az ásatások bizonysága szerint már jóval a magyarok bejövetele előtt is lakott volt. A szigetet a honfoglaló Árpád is szálláshelyéül választotta. Nevét Anonymus szerint Árpád „S e p e 1" nevű lovászmesterétől kapta. Később Csepelt nemcsak mint királyi vadászterületet, hanem pl. 1536-ból fennmaradt írásában Oláh Miklós, majd 1660 körül Evlia Cselebi mint virágzó települést említik.
A török kiűzésével járó harcok és járványok azonban úgy elpusztították, hogy az 1690. évi helység-összeírásban mint elhagyott, lakatlan hely szerepel.

Az 1720-ban arra utazó Bél Mátyás is csak nyomorúságos, kihalt faluról és a mindent betemető futóhomokról ír. Az elnéptelenedett faluban — hasonlóan a sziget többi településéhez — Mária Terézia uralkodása alatt főleg németek, szerbek, rácok telepedtek le.

1742-ben Csepel már címerrel rendelkező község. Ez a település a szigeten a jelenlegitől északabbra, a nagy-Duna mellett (a mai Szabadkikötő területén) helyezkedett el. Az akkor még szabályozatlan Duna árvize évről évre sok kárt okozott, az 1838. évi pedig 114 házából 106-ot teljesen elpusztított: gyakorlatilag a település megsemmisült. A hatóságok az újjáépülő település helyét a délebben fekvő magaslaton jelölték ki.

Így került sor Csepel mai helyén való felépítésére. A nagy árvíz szintjét emléktáblán jelölték meg az 1850 körül épített, műemlék jellegű, római katolikus templom falán. E templomon kívül a kerület egyetlen műemléke a kerek védőépítményben álló, erősen megviselt Nepomuki Szt. János szobor, a Budafoki út mentén. A barokk szobrot és a négy nyílású, manzárdtetős védőépítményt 1721-ben emelték. Egykor dombon állott., téglából készített feljáró lépcsővel — ma ipari üzemek veszik körül.

A régi község a nagy-dunai réven keresztül inkább a budai oldallal tartott kapcsolatot (Promontor, a mai Budafok éppúgy része volt a ráckevei Savoyai uradalomnak, mint Csepel). Az áttelepített község viszont a kis- (soroksári) dunai réven át Pesthez és a szigeten levő déli szomszédaihoz került közelebb.

Pestnek a század közepén felpezsdülő gazdasági és politikai élete Csepelre sem maradt hatástalan. Az akkor még kifejezetten mezőgazdasági települést politikailag a jobbágyfelszabadítás érintette, gazdaságilag pedig a növekvő lakosságú Pest biztos fogyasztó piacot jelentett. Lakosságszáma fokozatosan emelkedett, és 1869-ben (az első hivatalos népszámlálás idején) 1329 fő volt.

Mindennél nagyobb változást hozott a település életében Weiss Manfréd 1892-ben történt gyáralapítása. Az ország minden részéből tódult ide a munkát keresők tömege. Csepel lakosságszáma a századfordulóra elérte a négy és félezret, a gyár további bővülése — a hadiiparra történő teljes ráállás — következtében 1910-re megkétszereződött, 1920-ban pedig már közel 15 ezer lakosa van. További területeket kellett lakóterület céljaira igénybe venni: így került sor a nagy Duna melletti, ún. Rózsadomb és a Kertváros parcellázására.
1930-ra újabb 10 ezer fővel növekszik a csepeli lakosságszám; elkezdődik a soroksári Duna-ág felé eső Királyerdő irtása és parcellázása is. (Az erdőt a II. világháború alatt majdnem teljesen kiirtották.)
A II. világháború éveiben Csepelen már 46 ezer ember lakott.
A mai lakosságszám: 73 ezer!

*

A háború nemcsak a hatalmas gyártelepen okozott felbecsülhetetlen károkat; a községben is alig maradt ép lakóház. 1120 lakás teljesen megsemmisült, s az amúgyis súlyos lakáshelyzet tovább romlott.
A gyártelep újjáépítésével egy időben megkezdődött lakóépületeinek helyreállítása is. Új, korszerű lakóházak építésére csak akkor került sor, amikor Csepelt a fővároshoz csatolták.

1950. január 1-től Budapest XXI. kerülete lett. (Ezt megelőzően, 1949. július 15-én városi rangot kapott.) Az állami erőből történő lakásépítés gyorsítására helyi építőipari vállalatot szerveztek 1950-ben: az ÉM. 25. Állami Építőipari Vállalatot, amely Csillagtelepen a főváros akkori egyik legnagyobb lakásépítkezését kezdte meg. Még 1950-ben átadták a Béke téri 356 lakásos lakótelepet. A következő évben felépült a Sallai Imre utcai 152 lakás.

1956-ban már a csillagtelepi épületekbe is megkezdődött a beköltözés; itt kétezernél több lakás épült fel. De még ma is ötezer a jogos lakásigénylők száma.

Budapest egyik legmodernebb városrésze a városközpontban valósul majd meg. Az erre vonatkozó tanulmányterv szerint az új lakóépületek megépítéséhez csupán a szakaszosan készülő, különleges szerkezetű tartótornyok helyén álló házak bontása szükséges; lakói régi otthonukból egyenesen a kész újba költözhetnek — s csak ezután kerül sor a régi házak felszámolására.
Az épületeket egyébként gazdag lakásvariációk és ezek flexibilis alakíthatósága jellemzik; az átlagos lakásalapterület 55 m2. A tervben az épületek kialakításánál érdekes megoldást alkalmaztak: az egymással összeépített házakon tetőkert-sétányon keresztül lehet eljutni a lakótelep egyik végéről a másikra, ugyanakkor a legalsó (földszinti) szint beépítetlen maradna, így biztosítva az átszellőzést.

A kerület rekonstrukciójának nagyságát talán azzal tudjuk a legjobban érzékeltetni, hogy a kerületben 1970-re (a magántulajdonban levő lakásokat nem számítva) a tanácsi és szövetkezeti lakásoknak kereken a fele olyan lesz, ami 1950 óta épült.
A városközpontban történő állami és szövetkezeti lakásépítéssel egyidejűleg társasház és családiház-építés igénye is jelentkezik. Az előbbi kielégítésére Csillagtelepen, a Béke téren és a Kalamár József utcában, családiház-építésre pedig a Királyerdő már felparcellázott— mintegy 600—700 — telkén indult meg a nagyfokú építkezés.

Az egészségügyi intézmények tekintetében elmaradott településen a felszabadulás után elsőként létesítettek egészségházat. Azóta szakorvosi rendelő is épült. 260 ágyas kórházát belgyógyászati pavilonnal bővítették és korszerűsítették. A kerületben 635 bölcsődei férőhely van; többségükkel az üzemek rendelkeznek. Első óvodája 1885-ben létesült.
A WM — tekintettel a nagyszámú női munkaerőre— 1918-ban alapított óvodát. Ma az óvodai férőhelyek száma 1337. A feljegyzések szerint az elemi iskolai oktatás az országban az elsők között itt indult meg.
Középfokú iskola viszont 1915-ig nem volt; ekkor jött létre a polgári iskola, mint magániskola. Ezenkívül 1912 óta működött egy iparostanonc-iskola.
Ma két középiskolája van —a „Jedlik Ányos" gimnázium s a „Kossuth Lajos" gépipari technikum —, és egy iparitanuló-intézete. A Budapesthez csatolás után épült az Iskola téri, a Tejút utcai (Csillagtelepen) és a Szárcsa utcai általános iskola is; az utóbbi az ország egyik legmodernebb iskolája.

14 működő művelődési otthona közül a legújabb az 1963-ban épült csillagtelepi „Radnóti Miklós" Művelődési Otthon. Épül a királyerdei is.
A munkásotthon 1920-ban létesült; a világ minden tájáról érkeztek adományok az építés céljaira. Azóta minden jelentősebb csepeli megmozdulás a munkásotthonból indult ki, a bérharcok és sztrájkok alkalmával innen irányították a sztrájkolók küzdelmeit. A csepeli kommunista mozgalom tevékenységének is fontos területe volt ez az otthon.

23 millió forintos beruházással 1964—65ben épült meg új, korszerű áruháza (amelynek telepítése a csepeliek szempontjából nem a legszerencsésebb helyen történt). A felszabadulás óta vásárcsarnokkal, új ABC-üzletházakkal, vendéglátóipari egységekkel gazdagodott a kerület. A soron következő feladat a szolgáltatóipari hálózat színvonalának emelése.

A kerületünk Budapest központjához és többi kerületéhez hidak segítségével kapcsolódik.
1924-ben épült meg az ún. Kvassayzsilip.
A felette levő hidat 1928-ban adták át a forgalomnak. Ma ezen át közlekedik Budapest egyetlen — 1950—51-ben létesített — gyorsvasútja, amely utasait a Boráros térről 10 perc alatt röpíti Csepel központjába. A kerület belső közlekedését autóbuszhálózat oldja meg. A helyben és Budapest más kerületeiben lakó csepeli dolgozókon kívül a tíz-tizenegyezer vidéki munkás szállításából a MÁVAUT is kiveszi a részét.

A település egyre nagyobb területen történő terjeszkedése — már egészségügyi szempontból is — szükségessé tette volna a minél szélesebb körű, mielőbbi közművesítést. A község azonban ehhez anyagi erőforrásokkal nem rendelkezett.
A WM-gyár ugyanis adókedvezményt élvezett, így a község jelentős bevételtől esett el. Az 1910-ben Csepelen üzembe helyezett vízmű a kispesti Wekerle-telep ellátására épült, és Csepel anyagiak hiányában még a területén létesített vízműbe sem tudott bekapcsolódni. Csak 1930-ban került sor a vízmű bővítésére és a csepeli vízvezetékhálózat kiépítésére. A növekvő vízszükséglet kielégítésére Hároson egy másik vízműtelepet is kellett létesíteni. A teljes vízhálózat kiépítése 1970—72-re várható.

Villanyvilágítás 1912 óta van Csepelen; a hálózatot most korszerűsítik. A kerületben jelenleg csak a Kossuth Lajos utcában van kiépített városi gázvezeték, amely a Béke téri lakótelepet látja el. E vezeték korszerűsítésével és bővítésével biztosítható a városközpont ellátása. Szükséges lenne Csillagtelep és a többi lakóterület földgázzal való ellátása, ami gazdaságilag és a levegőszennyeződés csökkentése szempontjából is előnyös lenne.

A települést természetföldrajzi adottságai kezdettől fogva alkalmassá tették mezőgazdasági művelésre. Budapest egyik legintenzívebben művelt, városellátó övezete alakult itt ki. Ma a gyorsvasút töltése és a soroksári Duna-ág közötti területen működik az 1961-ben alakult „Duna" mezőgazdasági termelőszövetkezet. 740 kat. holdon öntözéses rendszerrel zöldséget, 50 ezer m2 területű melegágyában primőröket termel. 15 millió forintos beruházással épült konzervüzeme 1967 óta üzemel.

*

Csepel nevének említésekor először a Vas- és Fémművek képe jelenik meg előttünk. Az alapító Weiss Berthold és Manfréd robbanásveszélyes lőszerüzemüket kénytelenek voltak Budapest lakott területéről kitelepíteni. Választásuk az olcsó nemzetközi víziút mentén fekvő Csepelnek akkor még lakatlan szélén levő, ún. János mezejére esett.
A kezdetben öt hektárnyi terület pár év alatt 55 hektárnyira nőtt.
1896-ban megszületett a Fémmű, hogy a lőszergyártáshoz szükséges alapanyagot saját kohó-, öntő- és hengerművekben állíthassák elő.
A fegyverkezés fokozására 1911-ben megkezdte működését az Acélmű, így most már a tüzérségi lövedékek alapanyagát is helyben gyártották.
Az I. világháború kirobbanása egy vertikális felépítésű hadianyaggyárat talált. A háború idején a gyár tulajdonképpen a magyar Krupp Művek szerepét töltötte be. Négy év alatt munkáslétszáma hatszorosára nőtt: meghaladta a 25 ezret.
A színesfém és vaskohászati bázis megteremtése következtében lőszer és hadianyag mellett más kereskedelmi árukat is előállítottak. A gyár berendezéseinek egyik előnye éppen a gyors átállíthatóság volt.
A háború után mezőgazdasági kisgépek gyártására tértek át.
1921-ben az üzem Zománc- és Csőgyári részlegekkel bővült. A csőgyártás a hazai olajtermelés növekedésével állt kapcsolatban. Ez lehetővé tette, hogy a válság éveit különösebb megrázkódtatás nélkül vészeljék át.
1927-ben repülőgépmotor és -alkatrészgyártással, 1929-ben kerékpár, varrógép, majd kismotorgyártással bővült a profil.
Az 1930-as évek legjelentősebb létesítménye az Alumíniumkohó volt.
Újabb nagy fejlesztésre került sor 1938-ban, ismét a háborús készülődés miatt. Lőszeren és repülőgépeken kívül csapatszállító gépkocsik és harckocsik, főzőkonyhák gyártását is megkezdték. Külön részlegként „Szerszámgépgyár" létesült. Erre az időszakra a gyár vertikalitása oly teljessé vált, hogy joggal elmondhatták: a gombostűtől a repülőgépekig mindent gyártanak. A foglalkoztatottak száma 1943-ban meghaladta a 30 ezret.
1944-ben a termelés a bombatámadások és a gépek nagy részének elhurcolása miatt csökkent. Csepel kiürítését és a gyár teljes leszerelését — a december 4-én megjelent hirdetmény ellenére — a Kommunista Párt felhívására a munkásság határozott fellépése megakadályozta. E hősi tettet a Tanácsháza falán elhelyezett emléktáblán örökítették meg.

Amikor Csepel 1945. január 9-én felszabadult, a gyártelep 60 %-a romos, vagy súlyosan sérült volt. Rendkívüli nehézségek között kellett a gyárat helyreállítani. A gyár dolgozói azonban a csökkent kapacitás, nyersanyaghiány, a pénzromlás és a nehéz élelmezési viszonyok közepette is megindították a termelést.
Már a felszabadulás évében megszervezték az ország első szocialista munkaversenyét. Emellett részt vettek a felrobbantott hidak újjáépítésében. Már március 5-én megtartották a számukra oly létfontosságú Gubacsi-híd terhelési próbáját, 20-án pedig segítségükkel megindult a forgalom az ország egyik legfontosabb vasúti hídján, a déli összekötő vasúti hídon.

1947-ben már több mint százféle cikket gyártottak, és a termelés elérte az 1938-as — a háború előtti utolsó békeév — színvonalát.
1948 elején a gyárat államosították, és 1949-ben megkezdődött új profiljának kialakítása. Egyik legjelentősebb feladatául a szerszámgépgyártást jelölték meg; a fejlesztés érdekében létrehozták Csepelen az ország egyik legnagyobb vasöntödéjét. A gépgyártás mellett megmaradt a csőgyártás, a kerékpár-, motorkerékpár-, varrógép- és elektródagyártás.

A Kombinát 1956 óta a Csepel Vas- és Fémművek nevet viseli. Termékei a világ minden táján ismertek; általában 60 országgal van kereskedelmi kapcsolata. A nagy ipari kombináton kívül más jelentős üzemek is működnek.
A Mauthner Magtermelő és Magkereskedelmi Rt. ma, megváltozott profillal: a Csepeli Növényolajipari Vállalat.
Az 1920-21-ben alapított Magyar Posztógyár és a Fésüsfonógyár az államosításkor Magyar Posztógyár néven egyesült.
A volt Neményi, most Csepeli Papírgyárból a Magyarországon előállított papír mennyiségének 40%-a kerül ki. A Papírgyár szennyvizében levő szulfidlúgot a Cserzőanyaggyár hasznosítja. Európai hírű szűcs- és szőrmefeldolgozó ipara is.

Befejezésül szóljunk még a Nemzeti és Szabadkikötőről. 1928. október 20-án adták át a forgalomnak, mint budapesti Vámmentes Kikötőt, Csepel-sziget északi csúcsán. Akkor a kereskedelmi forgalom számára létesített egyetlen medencéből és egy olaj kikötőből állt. Csak 10 évvel később került sor a megfelelő átrakodó berendezéssel is felszerelt harmadik kikötőmedence üzembe helyezésére.
A kikötő egyidejűleg 10—12 hajó kezelésére is alkalmas; naponta mintegy 5 ezer tonna átrakási teljesítménnyel számol. 1955 óta a MAHART fennhatósága alatt, s 1958-tól kezdve újra vámszabad kikötőként működik.

Éjjel-nappal, vasár- és ünnepnapokon is folyik itt a munka. Portál- és híddaruk, autódaruk, kirakodóberendezések, villásemelő- és szállítótargoncák működése élénkíti a kikötő forgalmát és gyorsítja az átrakodást. A nehézsúlyú árudarabok továbbítására ott állnak az úszódaruk.
A raktárak és tárházak közül messze kimagaslik a 32 ezer tonna befogadóképességű gabonatárház.

A közvetlen közúti és vágánycsatlakozás mellett 1961-ben elkészült a korszerű hűtőházzal felszerelt, 30 ezer tonna befogadóképességű tranzitraktár.
A kikötő forgalma meghaladja az évi másfél millió tonnát, és néhány év múlva a kétmilliót is eléri. Jelentősége a Duna— Majna—Rajna-csatorna várható kiépítése után még tovább nő.

A kikötő területén alapított Mélyhűtő Vállalattól kerülnek a fogyasztókhoz a MIRELIT-készítmények. Ugyancsak itt kapott helyet a MERKUR Autókereskedelmi Vállalat is.
A petróleum-kikötő megépítése négy kőolajipari vállalat (Shell, Magyar-Belga, Vacuum Oil Company és Steaua) csepeli megtelepedésére adott lehetőséget. Ma ezek szerepét az ÁFOR vette át.

Az első magyar rádióállomást — amely katonai célokat szolgált — Csepelen állították fel, 1914. július 28-án. Ez a Lakihegyi nagyadó üzembe helyezéséig működött.
Mint érdekességet említjük meg, hogy Csepelen 1931. március 29-én szállt le első ízben Magyarországon a Friedrichshafenből jövő Zeppelin kormányozható léghajó, azon a repülőtéren, ahonnan a WM-gyár gépei indultak próbarepülésre.

*

A füstös üzemekben nehéz fizikai munkát végző dolgozók között tízezernél is több a rendszeresen sportolók száma. Közülük félszáznál is többen magyar bajnoki címmel dicsekedhetnek. A nagy múltú „Csepel" négy ízben nyerte meg a magyar labdarúgó-bajnokságot. Öttusázói pedig világhírnevet szereztek.

Egy-egy meleg, nyári napon azonban nemcsak a labdarúgópályát keresik fel sok ezren, hanem az 1961-ben átadott, új strandfürdőt is. Percenként 1700 liter hozamú, 43—45 C°os kút biztosítja a strand vízellátását, amely 34 millió forintos beruházás eredménye.
Ezzel megkezdődött a Duna-parti üdülőövezet kialakítása. Adottak egy később kiépülő kirándulóhelynek, campingtábornak, sport- és evezőstelepnek a lehetőségei, üzemek, intézmények bevonásával. Ezzel egyidejűleg a Hollandi út és a Kalamár József utca közötti kompátkelőhely környéke is rendezésre vár. Remélhető, hogy a strandot téli fürdővel is kiegészítik majd.

Íme, fővárosunk legjelentősebb munkáskerületének fejlődése „Sepel"-től „Csepel"ig — és jövőjének vázlatos képe...