Egyesületünk Kedves Tagjai, Tisztelt Barátaink!
Remélem szerencsésen, egészségesen átvészelték az elmúlt hónapokat. A járvány újult erővel történt folytatódása miatt korábban tervezett őszi előadásainkat nem tudjuk megtartani. Pedig van számos olyan évforduló az idén is, melyről szerettünk volna megemlékezni. Ezek közül a lejelentősebbek:
ÉVFORDULÓK:
1720., 300 éve: Első népszámlálás Csepelen.
1920., 100 éve: Az új csepeli temető megnyitása
1920., 100 éve: A Munkásotthon avatása
1920., 100 éve: A Magyar Posztógyár alapítása
1930., 90 éve: Csepel északi részét az 1930.évi XXXIII. törvény alapján Budapesthez csatolták
1956. október 30., 65 éve: Nemzeti Bizottság választása Csepelen
1960. november 25.-én, 60 éve: Egyesületünk elődjének, a Helytörténeti Bizottságnak alapítása
1970. március 10.-én, 50 éve: A Csepel Galéria megnyitása

RENDEZVÉNYEK:
Október végén (később meghatározandó időpontban) a temetőben megemlékezést tervezünk mind azokról akik az elmúlt egy évszázad alatt ott nyertek nyugodalmat. Emlékükre koszorút helyezünk el az egyesületük által létesített „Mindenki keresztjénél” és virággal tisztelgünk azok sírjánál, akik sokat tettek településünkért, növelték jó hírnevét. Személyükre a 06 70 618 41 46-os telefonszámon várom a javaslatokat.
Remélem decemberre véget ér a járvány és maradéktalanul, mindannyian egészségesen, Holczmann Krisztina asszony és a FSZEK sétáló utcai könyvtár vendégszeretetét élvezve, vidáman búcsúzunk ettől a nehéz évtől.
Kérem, mindnyájan nagyon vigyázatok, vigyázzanak magukra.
Féltéssel és szeretettel küldöm jó kívánságaimat, üdvözletemet és a mellékelt tanulmányt.
Csepel, 2020. szeptember havában
Bolla Dezső

Bolla Dezső:
CSEPEL SZEREPE AZ ORSZÁG ÚJJÁÉLESZTÉSÉBEN,
A TRIANONI DIKTÁTUM ALÁÍRÁSA UTÁNI ELSŐ ÉVTIZEDBEN

A dolgozathoz tartozó illusztrációk megtekinthetők itt:
https://www.facebook.com/pg/CSHVE-1532399607058710/photos/?tab=album&alb...

1918. őszén, a győztes antant hatalmak vélt érdekében és támogatásával valóra vált Kossuth Lajos 1867. májusi, a Kiegyezés kapcsán írt Cassandra jóslata: "a nemzetiségi követelések súlya alatt összeomló birodalom (Osztrák-Magyar Monarchia – A Szerkesztő megjegyzése.) Magyarország pusztulásához vezet...."
Az erőtlen és megbukott forradalmak által 1919-ben elutasított, igazságtalan területi követelések után, 1920-ra megfogalmazott, kegyetlen és mélységesen igazságtalan, a történelmi Magyarországot feldaraboló békediktátum (kényszerített parancs) született. A dokumentumot a régi uralkodó osztály tagjaiból megválasztott - a győztes nagyhatalmak által elfogadott - kormány nevében, a Trianon palotában aláírták és ezt a magyar parlament néhány hónap múlva ratifikálta.
A Trianon palotában történt parafálás nemzetközi jogi záró aktusa volt annak a tragédiának, melyet a nagyhatalmak - köztük az Osztrák- Magyar Monarchia is - a világháborúval az emberiségre, hazánkra szabadítottak. Nemzetközi elismerése és elfogadása volt a történelmi Magyarország (addigra megtörtént) igazságtalan feldarabolásának. Kezdete volt egy új, a két világháború közti, történelmi korszaknak.
Az öt vesztes államra kényszerített, Párizs-környéki, igazságtalan békeszerződések egy újabb, második világégéshez vezettek azzal, hogy a vesztes államokban vérlázító diktátumokkal a revízió radikális megvalósításának hívet segítették a hatalomra. Annak ellenére, hogy a legsúlyosabb szankcióikat nekünk, magyaroknak kellett elszenvednünk, a revíziós elképzelésre alapozott király nélküli királyságnak (viszonylag rövid idő alatt) sikerült működőképessé fejleszteni a területének, népességének egyharmadára csonkított Magyarországot.
A dualizmus idején Budapesten és környékén kívül (főként az elvesztett Felvidéken, Erdélyben, Bánságban és Délvidéken) volt jelentősebb ipari termelés. Elcsatolásukkal a hazai ipar bénító, 45 százalékos veszteséget szenvedett. A közlekedést a vasutat, a belvízi és tengeri hajózást ért csapások hozták nehéz helyzetbe.
A magyar gazdaság életre keltésében, és fellendítésében, az elvesztett ipartelepek, közlekedési és kereskedelmi vállalatok pótlásában Csepelnek már az 1920-as évek elejétől (majd később, az évtized során is) nagy szerep jutott. Csepel lakossága 1920 és 1930 között 14.000 főről 22.900 főre növekedett.
A következőkben a Horthy-rendszer első évtizede alatt lejátszódott, legfontosabb csepeli gazdasági fejlesztéseiről adunk számot.

A WEISS MANFRÉD ACÉL ÉS FÉMMŰVEK RT.
Az első világháború alatt közel 30 ezer alkalmazottat foglalkoztató, óriás WM gyár mellett 1920 -ig csak kevés, legfeljebb 80-100 főt alkalmazó kis cég működött a községben. Miközben a WM továbbra is a település legnagyobb gyártelepe maradt, új és színesebb lett a helyi gazdasági élet: a kilábalást szolgálva megtörték a nagy gyár monopol helyzetét, a régiek továbbfejlesztése mellett új vállalatok alapítása következett be. A létrehozott új ipartelepek, kereskedelmi, közlekedési vállalatok munkahelyeket teremtettek, enyhítették a súlyos munkanélküliséget és csökkentették a mérhetetlen (ma már elképzelhetetlen) nyomort, élénkítették a nemzetgazdaságot.
Weiss Manfréd - miután az államosított gyárát visszakapta – a forradalmak, a román megszállás és rablás által megviselt gyáróriás rendezéséhez és újraindításához kezdett.
Az elvesztett acélkohászat pótlására törekedve megvásárolta a Zólyombreznóból átmentett Pilger-csőhengersort, melyet áttelepítve, üzembe helyezve Csepelen csőgyárat létesített. A folyamatos állami megrendelés és a nagy hasznot biztosító hadiipar megtartására törekedve (a békeszerződés magáncégek hadianyag gyártást tiltó rendelkezésének kikerülésére) az állammal titkos szerződést kötött. Így kisebb mértékben ugyan, de folytatódhatott a lőszergyártás.
Ezzel párhuzamosan megkezdte a Művek átállítását a polgári igények kielégítését szolgáló cikkek tömegtermelésére. A folyamatot - 1922-ben bekövetkezett halála után - örökösei vitték tovább: a 20-as évek második felére az (a korábban ágyúlövedékek előállítására szolgált présekkel) edények, ekék gyártásától eljutottak több száz féle kiváló termék előállításáig, a varrógépek, a kerékpárok, az autó és a repülőgépek készítéséig.
Az alapanyagok gyártásával csökkentették az elcsatolások miatt keletkezett hiányt. A gyárkomplexum megerősödésével élénkítette a hazai ipari termelést, termékeinek széles választéka piacra bocsájtásával növelte a belkereskedelmet és a kibontakozó külkereskedelmet is.

A MAGYAR KIRÁLYI BUDAPESTI VÁMMENTES KIKÖTŐ
A XIX. század végén elképzelt kikötő megvalósítása 1919 őszén megkezdődött: megindult a Budapesti Nemzeti Szabadkikötő építése Csepel északi részén, Sajó Elemér terve alapján.
A dualizmus idején végzett széles körű folyam szabályozással kialakított, 3500 kilométer hosszú, gőzhajóval hajózható vízi útból 1600 km, a fiumei kikötők és több ezer kilométer vasúti pálya a diktátum miatt elveszett. A Duna - Dévénytől az Al-Dunáig tartó -, 934 kilométeres magyar szakaszából 410 km maradt, abból is 140 km határfolyó lett, melynek bal partja Csehszlovákiáé lett. A Tisza folyó korábban a forrástól a torkolatig 966 km hosszan Magyarországhoz tartozott, ám a "legmagyarabb folyóból” csak a 597 km-es, középső szakasza maradt meg.
A kormány a kényszerűen megváltozott körülmények között konszolidációra és a közlekedés fejlesztésére törekedett. A Csepel-sziget északi részén megkezdett munkálatok befejezésére, ott kereskedelmi kikötő építésére, Duna-Tisza csatorna létesítésére - később előnytelennek bizonyult – szerződést kötött a francia Schneider- Creusot céggel.
A szerződésnek az állam számára elfogadhatóbbá vált módosítása után nagy erővel megindult a kikötő építése a Nagy-Duna partján.
Először a tervezett három kikötő-öböl közül a Petróleumkikötő készült el. Partjainál (már az építés alatt) kőolaj termékeket forgalmazó vállalatok béreltek területet. Ott folytatta 20 éve a szigeten megkezdett működését új néven a Magyar Steaua Rt. Oda települt a Magyar Belga Ásványolaj Rt., a Vacuum Oil Company és a Royal Dutch Shell Company. A békediktátum miatt elveszett olajfinomító kapacitásunk 43 százalékának pótlására a két utóbbi cég kőolaj-lepárlót is létesített.
1928 .október 20-rendezték meg a Csepelen létesült Magyar Királyi Budapesti Vámmentes Kikötő avató ünnepségét. Addigra nagy és gondos munkálatoknak köszönhetően megépült a petróleum és kereskedelmi kikötő-öböl. Modern berendezésekkel raktárak és rakterületek és két Kis-Duna híd is létesült. Bekapcsolták MÁV vasút hálózatába a szigetet. A fejlesztés tovább folytatódott, melynek köszönhetően később lehetőség nyílott a Duna-tengerjárás kialakítására. Ennek köszönhetően részben pótolhatóvá vált az elvesztett fiumei tengeri kikötő-forgalom.
Már az üzembe helyezést követő első esztendőben lebonyolított, ömlesztett mezőgazdasági termény- és darabáru forgalom igazolta a megvalósítás szükségességét és hasznosságát. Kedvező hatást gyakorolt a magyar közgazdasági életre és a külkereskedelemre, főként az exportra, az ellenséges környezetből a nemzetközi kapcsolatok irányába való nyitásra, melyet a szabadkikötői átrakó forgalom is jól szolgált.
A kikötő jótékony hatást gyakorolt a község életére, munkalehetőséget teremtett, építése és üzemetetése forgalom- és közlekedés-fejlesztő hatása kedvező volt. A lakosság büszke volt arra, hogy itt létesült az ország legnagyobb folyami kikötője. Éppen ezért nagy felháborodást váltott ki, amikor a kormányzat az 1930. évi XXXIII.tc.-el a községnek MÁV vasútvonaltól északra eső részét Budapesthez csatolta. Sokan elkeseredve az elcsatolást helyi trianoni diktátumnak emlegették.

A MAGYAR POSZTÓGYÁR RT.
Magyarország a világháború előtt gyapjúipari termékekből behozatalra szorult. A hiányt fokozta a háborús anyaghiány és a békeszerződéssel a hazai posztógyárak kilenctizedének elcsatolása. Weiss Manfréd korábbról már rendelkezett (mint több textilipari vállalat részvényese, tulajdonosa) az iparágra vonatkozó tapasztalatokkal. A gyár alapítására Weiss Manfrédnak a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal közösen 1920-ban kötött, szindikátusi megállapodást követően került sor, a WM Művek korábbi lőszerosztályának kiürített, a kórház mellett ma is álló épületeiben. A WM Művek által szolgáltatott vízzel és árammal kezdték meg a termelést 1921. februárjában.
A gépek a XIX. század végén, a sziléziai Bielitzben készültek, s azokat pozsonyi és losonci textilgyárakból mentették át Győrbe és onnan kerültek Csepelre. A vezetők és a szakemberek nagy része Zólyomból származott. A WM kórházzal szemben ma is megvan az a rozsdás vaskapu amelyhez kulcsa volt a bárónak: azon belépve látogatta az új gyárat. A komor hadi- és a kemény fémiparra berendezett gyártelepen új színt hozott a meleg, lágy termékeket előállító gyapjúipar létrehozása.
A termelés megindulása nagy segítséget nyújtott a hadiipar csökkenése miatt állástalanná vált nők elhelyezkedéséhez, akik hamar beilleszkedtek textiliparba, megtanulták a nyersanyag tisztítását, a festést, a fonást, a szövést, a kikészítést. Miközben nehéz körülmények közt dolgoztak – egy részük mezítláb – folyamatosan javították a gyártott gyapjúszövetek minőségét. Előbb hazai fogyasztóknak, a Postának, MÁV-nak, fegyveres testületeknek, majd külföldre is szállítottak, még Angliába is!
A 20-as évek végére a Magyar Posztógyár az ország egyik legjelentősebb textilgyárává fejlődött.

A NEMÉNYI TESTVÉREK PAPÍRGYÁR Rt.
A világháború előtt a papírgyártás legfontosabb alapanyaga a fenyőfa volt. Hatalmas fenyvesek díszlettek a Felvidék északi vármegyéiben, Szepesben, Árván, Liptón és Zólyomban. Ezért ebbe a régióba Pelsőcre, Rózsahegyre, Túrocszentmártonra, Zsolnára nagy papírgyárak települtek és a környéken még számos kis üzem is létesült.
A békediktátum következtében a gyárak több mint 90 százaléka és a nyersanyagot szolgáltató fenyőerdők nagy része is elveszett. A korábban jelentős papír-exportot import és papír-hiány váltotta fel. Ennek mérséklése csak új gyárak létesítésével volt megoldható.
A Csepellel szomszédos Erzsébetfalván már 1908-tól működött a Neményi fivéreknek (Rezsőnek és Józsefnek) Neményi Testvérek Papírgyár Rt. elnevezésű, papírfeldolgozó, hullám- és tarkapapír gyáruk.
Neményi József 1884-ben született. 1901-től 1908-ig Bécsben, Prágában, majd újra Bécsben, végül Budapesten papír- és nyomdaipari üzemekben helyezkedett el, szakmai- és nyelv-ismeret szerzési céllal. Gépmesteri képesítést szerzett, majd bátyja 1920-ban bekövetkezett haláláig eredményesen, közösen vezették - a mintegy 20-30 főt foglalkoztató - papírfeldolgozó vállalatukat, amely Neményi Rezső elhunytát követően Neményi József egyedüli tulajdonába került.
A tulajdonviszonyok 1923-ban módosultak, akkor lett a gyár kültagja és társtulajdonosa az öccse, Neményi Izidor mérnök.A vállalat elnevezése - úgy mint az alapításkor - újra Neményi Testvérek Papírgyár Rt. lett.
Neményi József - vélhetőleg nem csak szerelemből - 1920-ban benősült az Aschner családba. A feleség nagybátyja, a Weiss Manfrédhoz mérhető ismertséggel és befolyással rendelkező Egyesült Izzó és Villamossági Vállalat nagyhatalmú vezérigazgatója, Aschner Lipót (1872-1952) volt. A házasságnak gyorsan jelentkeztek kedvező hatásai. A gyár rövidesen jelentős csomagolópapír megrendelést kapott az Egyesült Izzótól. A hagyomány szerint Neményi, Aschner Lipóttól a papír feldolgozást megelőző, csepeli papíralapanyag gyár alapításra kapott biztatást és az indulás anyagi támogatására ígéretet.
Az 1923-ban Csepelen alapított Neményi Testvérek Papírgyár Rt. egyike lett a három, nagy vízigényű, Duna mentén alapított papírgyáraknak. Amíg két gyár - a budafoki és a lábatlani - a Duna partján, addig a Neményiék cége a Csepel-szigeten, a Duna a Major és a Kertész utcák által határolt területre, a Ráckevei-Duna-ág ártere mellé települt.
A gyár alapítói a mai Ady Endre (akkor Pesti út) folytatásában épülő Gubacsi hídtól délre elterülő "Alsóremanentia" elnevezésű, 8 kh 460 négyszögöl, 45.296 négyzetméter alapterületű, a jobbágyfelszabadítás után a Királyi uradalom birtokában maradt terület igénybevétele mellett döntöttek.
A hely kiválasztása az iparűzés szempontjából szerencsésnek bizonyult. Várható volt, hogy 1924-re elkészül a Kikötő építés kapcsán közelben létesülő (Csepelt a külvilággal összekötő) igazi közúti, MÁV-vasúti és HÉV közlekedésére alkalmas híd. A Gubacsi híd megépítését követően - a Gubacsi-zárógát elbontása után - az elmocsarasodott Duna ág megújulása, a papírgyártáshoz és hajózáshoz kedvező, bőséges vízhozam-növekedése volt várható.
Tulajdonképpen egyrészt ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósítása tette lehetővé és eredményesé a gyártelep alapítását működését. Másrészt Csepelen, Pesterzsébeten, a HÉV-vel jól elérhető falvakban, valamint a közeli Dél-Pesten a nagymérvű munkanélküliség miatt bőven állt rendelkezésre szabad munkaerő. Az értékesítési lehetőségek korlátlanok voltak, a nagy papírhiány és a főváros közelsége miatt.
Az alapításra 1923. október 25-én került sor: a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank közreműködésével a részvények első felét Neményi József, másik felét Aschner Lipót jegyezte. Ezzel a község másik folyóvízének partján egy újabb, nagy befolyású, jelentős tőkeerővel rendelkező, zsidó családi közösség vetette meg a lábát.
A termelés - két épületben - osztrák és finn szakemberek irányításával, 25 dolgozóval, szalma-félanyag főzéssel kezdődött. Aztán 1924-ben, 1928-ban és 1930-ban papírgép vásárlással és gyorsan növekvő alappapír gyártással folytatódott.
A vállalkozás az alapítást követő első évtized eltelte alatt az ország egyik legnagyobb papírgyárává fejlődött.

MAUTHNER ÖDÖN MAGTERMELŐ és MAGKERESKEDELMI RT.
A vállalat csepeli telepének 1925-ben történt létesítésének oka összefügg a világháború utáni politikai-gazdasági átalakulással és a Weiss lányok férjhezmenetele folytán kialakult zsidó nagytőkés családi közösséggel.
Mauthner Ödön (1848-1934) zsidó kereskedőcsaládban született. A Magyaróvári Cs. Kir. Felsőbb Tanintézet elvégzése után Németországban hosszan és alaposan tanulmányozta a vetőmag-termesztést és -nemesítést. Hazajövetelét követőn a gabonakereskedés után rátért a vetőmag nemesítésre és kereskedelemre.
A pesti, VII. kerületi, Rottenbiller utca 33. számú telken konyhakerti és virágmagvak raktározásra, válogatására, kiszerelésére, bel- és külföldi értékesítésére rendezkedett be. Kísérleti gazdaságában gondos magkiválasztással, magnemesítéssel - megalapozva a modern hazai vetőmag termelést, kereskedelmet - kiváló borsó, rizs, napraforgó, ricinus, gyapot(!), zöldség- és virág-vetőmagvakat állított elő, melyeket itthon és a monarchiában, saját üzlethálózatában és világszerte is értékesített.
A szatócs üzletekben szabványos polcokon kínálták megvételre ízléses tasakokban a biztosan kikelő, minőségi termést hozó Mauthner vetőmagokat. Azzal, hogy nagyszámú, jó minőségű, bőtermő kultúrnövény-magot nemesített, nagy szolgálatot tett a földművelőknek, a hazai és nemzetközi mezőgazdálkodásnak.
Árutermeléssel is foglalkozott: több száz holdon termeltetett zöldborsót Weissék derekegyházi földbirtokán. Érdemei elismeréseként 1917-ben - Jánoshegyi előnévvel - elnyerte a magyar nemességet. Számos hitsorsos társához hasonlóan családjával elhagyta a zsidó vallást, katolizált.
Fia Mauthner Alfréd (1877-1933) hosszú udvarlást követően igazi szerelmi házasságot kötött 1907-ben, a kedvéért szintén a katolikus vallást választó Weiss Elzával (1885-1980), Weiss Manfréd lányával. Ezt a frigyet még két Weiss lány olyan férjhezmenetele követte, mellyel létrejött az ország leggazdagabb a Weiss-Mauthner-Kornfeld-Chorin nagytőkés családok közössége. Weiss Manfréd utódai közül Jenő (1887-1963) fia egyszerű polgár lányt vett feleségül, Alfons fia (1890-1967) Herzog Mór gazdag nagytőkés, műgyűjtő lányát választotta. Herzog a családokkal nem, csak vejével került üzleti kapcsolatba.
A világháború, valamint a Trianoni békeszerződés következtében a cég termelési, kereskedelmi feltételei átalakultak, kapcsolatai nemzetközi szinten beszűkültek. A vállalt átalakítása, fejlesztése szükségessé vált, ezért napirendbe került.
1923-ban megkezdték kiviteli, behozatali, magtermelő és magkereskedelmi részvénytársaságok alapítását, egy szezonális magtisztító-telep, valamint szappan- és olajosmag-feldolgozógyár létesítésének előkészítését. Ehhez a Rottenbiller utcai telep szűknek bizonyult.
Az uj gyártelep elhelyezésére Csepelen a WM Művektől (Fácános elnevezésű, a Posztógyártól délre, a Vízművektől nyugatra) több mint hat és fél hektár területet béreltek. Még ebben az évben a WM építési és gépészeti osztálya elkezdte az épületek és gépi berendezések tervezését.
A Weiss család minden eszközzel anyagilag, a gépek gyártásával, víz- és áram szolgáltatással támogatta a telep létrehozását. 1925-ben a hárosi lőszerraktárba vezető vasútpályából kiágaztatva négy iparvágányt váltottak ki. Gyors ütemben raktárakat, tisztításra, válogatásra, a féregirtó ciánozásra épületeket, irodákat, lovaiknak istállót, 100 hízódisznónak ólat emeltek. A telep tágas telkén 25 holdon virágkertészetet, üvegházat, a jó csíraképesség és fajtaazonosság kialakítására és vizsgálatára kísérleti telepet létesítettek.
Miután a magtárak teltek, több száz női munkás alkalmazásával megkezdődött a magválogatás. A Mauthner vállalat bővítése hozzájárult a magyar mezőgazdaság termelésének növeléséhez, a termények minőségének javulásához. Az új, rövidesen népszerűvé vált „Maggyár” növelte Csepel gazdasági súlyát, főként a nők tömeges alkalmazásával csökkentette a munkanélküliséget.
Az elkövetkező években áruforgalmukat beszállítói szerződésekkel növelték. Továbbfejlesztették a növényolaj- és a szappan-gyártást, a békés és hadi célt is szolgáló glicerin termelést. Mag- és rizshántolót és újabb ipari épületeket emeltek, modernebb berendezéseket helyeztek üzembe.

A Trianoni diktátum következtében a hazai bőripar 50%-a elvesztett, pótlásában két csepeli – a Papírgyártól északra, a Szabó-telepen működött – szőrme feldolgozó részvény társaságnak is jutott szerep.

KOVÁCS P. JÓZSEF SZŰCSÁRUGYÁRA
A Lohonyai István (sírköve a Helytörténeti Gyűjteményben) által 1906-ban alapított bőrfeldolgozót Kovács P. átvette és az ország legnagyobb szűcsárú gyárává fejlesztette. Miután 1923-ban a gyárat eladta Tsuk Miksának, a Papírgyáral szemben megalapította új gyártelepét, ahonnan a MÁV-nak, a hadseregnek és külföldre is szállított nagy tételekben szőrmeárut. A báránybőr feldolgozásával, szabadalmazott, sokféle nemes szőrme festéssel történő utánzásaival nemzetközi hírnévre tett szert.

SZŰCS ÉS SZŐRMEÁRUGYÁR Rt.
Tsuk Miksa a - Kovács P. Józseftől megvásárolt - régebbi szőrmegyárat szakemberek alkalmazásával, új gépek beállításával modernizálta. Magyar és külföldi nemes prémek feldolgozásával és festésével, a báránybőr nemesítésben Európában elsőséget ért el.

TOPITS VENCEL ÉS FIAI RESZELŐGYÁRA
Az 1906-ban alapított kis műhelyt 1920 után közel félszáz munkást foglalkoztató, kitűnő reszelőket és szerszámokat előállító gyárrá fejlesztették. Itthon 60 képviseletet szervezett és termékeit a szomszéd országokba is exportálta.

A világháború, a forradalmak majd a román rabló megszállás alatt bekövetkezett mérhetetlen nyomor a diktátum hatására, Csepelen a vállalat-alapítások, és a jelentős községfejlesztés ellenére tovább fokozódott. Ezt bizonyítja az Perényi József 1934-ben kiadott Csepel monográfiájának 118. oldaláról származó alábbi idézet.
„A Trianon teremtette nagyobb mérvű munkanélküliség, szegénység Csepelen már 1923-ban bekövetkezett. Akkor már 500-600 család támogatásra szorult, ez a szám azóta 1000-1500-ra emelkedett, ami nem csoda: a gyárakban alig van olyan munkás aki a hét hat napján dolgozna. Néhány üzem hónapokig szünetel. Vannak családok ahol a heti összes kereset nem haladja meg a 10 pengőt. A község képviselő-testülete a nyomor enyhítésére ínségadót vett ki, melyből a kiküldött bizottság kisebb-nagyobb összeget juttatott a segélyre szorulóknak. ”
E korszakra jellemző emlékmű, a Szent Imre-téren 1928-ban felavatott, ma is álló „Magyar Feltámadás Szobra” (Homonnay Jenő szobrászművész alkotása), melynek elejéről 1945 után levésték a „Leszámolunk” feliratot.
A több mint 160 csepeli, első világháborús hősi halott nevét megörökítő emlékmű restaurálását egyesületünk kezdeményezte és bonyolította le 2004-ben.

E dolgozatot publikálásra előkészítette, szerkesztette Bárány Tibor. Az általa gyűjtött kép mellékletek műszaki okok miatt itt nem megjeleníthetőek.
Az illusztrációk megtekinthetők itt: https://www.facebook.com/pg/CSHVE-1532399607058710/photos/?tab=album&alb...