Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1891. Ebben a kiadványban jelent meg hajdan Hoitsy Pál dolgozata "A Csepel-sziget" címmel.
Az írást Bárány Tibor, a Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület vezetőségi tagja kutatta fel, s teszi most közzé, mindannyiunk épülésére.

Közvetlenül a főváros alatt, két ágba szakad a Duna vize s a Csepel-szigetet alkotja. A keleti ág a síkság szélén vonúl dél felé, s hossza mintegy 55 kilométer; a nyugati valamivel hosszabb (mintegy 58 kilométer) s itt-ott magasas partok által van szegélyezve. Battánál és Ercsinél meredeken emelkedik föl a mart, 20—30 méterrel a víz színe fölé, Rácz-Almásnál pedig egész 60 méterig nyúlik e magasság.
A két ág mindegyike azonfelül apróbb szigeteket is képez, melyek közül nevezetesebb a Somlyó (Dömsödön felül), a Haraszti-sziget s a Haros Téténynyel szemben. Összesen nem kevesebb mint 14 ilyen szigetet foglal magában a Duna két ága, a Csepel két oldalán.

Maga a Csepel-sziget egy nagy lapály, hol már az öt méter magasságú buczkát is hegynek nevezi a nép. Sokat is szenved a Duna áradásaitól. Itt-ott jobb minőségű szántóföldekkel vegyest, homok a talaj, melyet újabban nagy szorgalommal igyekeznek megkötni, de a mely a múlt korszakok erdőpusztításai folytán sok helyen a futóhomok jellegét vette föl.
Valaha erdők borították a mai homokos tájakat, s a sziget az ország egyik legkiesebb pontja volt. Oláh Miklós püspök azt írja róla, hogy bővelkedik sok fáczánnal, fogolylyal, húros madárral, szarvassal, vaddisznóval, dámvaddal és nyúllal; e mellett erdőben, szőlőben és mezei terményekben annyira gazdag, hogy semminek sincsen híjával, a mi az élet fentartására és gyönyörűségére megkívántatik: „mely uramnak II. Lajosnak és nejének Mária királynénak sokszor szolgál gyönyörűségére és mulatságára. Thessaliában sem lehet szebb helyet találni."
Ily kellemes hely lehetett a sziget előbb is. Hagyományaink azt mondják, hogy beköltözködő őseink, közvetlenül a Zalán fölött aratott győzelem után itt pihennek meg, itt ütik fel elsőben állandó lakukat, s az első fejedelmi udvartartás itt fejlődik. Béla király névtelen jegyzőjének tanúsága szerint „Árpád vezér és nemesei bemenvén a szigetbe s azon hely termékenységét és bujaságát, s a Duna vizeinek erősségét látván, a helyet kimondhatatlanúl megszerették, és elhatározák, hogy az fejedelmi sziget legyen, s hogy ott minden nemes személynek udvara és tanyája legyen". Fejedelmi hely maradt e sziget soká. Paloták, kolostorok, zárdák, templomok ékesítették, egynémelyiknek soká megmaradtak romjai. Egészen a mohácsi vészig a királynék nászajándékát képezte a sziget. S fejedelmi birtok ma is.
A mohácsi vész után nem tudni mi módon Eszterházy István lett a sziget birtokosa, kitől Heiszler generális vette meg 25.000 forinton a hozzá tartozó összes pusztákkal együtt. Tőle három év múlva Savoyai Jenő herczeg vette meg 85.000 forinton, kiről örökösödés útján szállott Mária Krisztina főherczegnőre s a felséges uralkodó házra.
A sziget közvetlenül a főváros alatt terűivén el, megsínylette mindazokat a háborúkat, melyek az ország birtokáért vívattak. Itt kínálkozott a legalkalmasabb átkelési hely a Duna egyik oldaláról a másikra. Már Árpád hadai is itt keltek át. A törökök részben kipusztították, részben szélylyel űzték a lakosságot. Ez utóbbi fél a Duna kisebb szigeteiben s a Duna balpartjainak mocsaraiban húzódott meg, míg elmúlt a nagyobb veszedelem, s azután ismét fölkereste a régi fészket. Csatlakoztak hozzájok idegenek is úgy, hogy csakhamar benépesedett a sziget.
I. Ulászló király a régi Kevi városának (mely az A-Dunánál a mai Kubin táján feküdt) törökök által kiűzött rácz lakóit 1440-ben a Csepel szigetén telepíti le, az elhagyottan álló Ábrahám-egyháza körül. Az új települők Kevinek nevezék a várost, mely róluk a Rácz melléknevet nyeri. Az új lakók, kik közé sok magyar telepedik, nagy virágzást adnak a városnak, ipart űznek, kereskedéssel foglalkoznak messze vidéken. Skaricza Máténak 1581-ben kelt versezete megemlíti a Borbás családot, mely egyetlen útjában akkora nyereséget csinál hajóival, hogy fölépítteti belőle a templomot.
De a török földúlja ezt is, az egész várossal együtt. Újra összegyűl a nép, a réginek némi maradványa. A lakosság zömét magyarok alkotják, a szerbek nagy része Komáromba menekül. S a nép sokat szenved, nemcsak a budai töröktől, hanem a barátságos hadseregektől is, melyek az országot meglátogatják. 1684-ből panaszolják a birák, hogy a Budát megszállott seregből a lengyelek és németek „a várost felverték, és az úrvacsorájához való ezüst tálat az pohárral és az ahoz való eszközökkel edgyütt felprédálván elvitték".
A török kiűzése után csakis Ráczkevin és Sziget-Szent-Miklóson voltak ős lakók, a többi község újból települt. Tököl községét Dalmácziából és Szerbiából hozott ráczok szállották meg, Sziget-Szent-Márton lakosai Frankóniából és a Sváb földről kerültek ide, Sziget-Újfalut Ausztriából hozott németek telepítették, a becseiek ősei pedig vegyesen jöttek Stiriából, Ausztriából és a Sváb földről.

Egy sajátságos eset tapasztalható az itteni különböző fajok egymás közti érintkezésénél. A szerb lakosság — mely pedig túlsúlyban volt eredetileg — mindenütt tért veszít, a magyar és német lakosság javára. Nemcsak az történik, hogy a szerb lakosság szaporodása sokkal kisebb mértékű, mint akár a magyaré, akár a németé, hanem a gazdagodásban is hátra megy emezek mellett. Csépen alig van ma már szerb lakosság, pedig azelőtt az volt a túlnyomó. Csepelen a múlt században csak a falu éjszaki részén telepedett meg egy útezasor német, ma pedig németté, még pedig magyarosodó németté lett az egész falu; a régi lakosok vagy elszéledtek, vagy elnémetesedtek. Sziget-Szent-Mártonról Ráczkevibe költöztek el lassanként a szerbek, miután a német települők egyre gyarapodtak. Becsén meg az történt, hogy már 1706-ban egy éjszaka összebeszélt az egész ráczság, s átköltözött a szomszéd Lóré községbe.

Mint a hogy a nyírfa bizonyos régiókban elpusztítja a bükköt, és a mint a bükkfa más régiókban elnyomja a tölgyet, s maga foglalja el helyét: úgy itt a német és magyar lakosság minden különös összebeszélés vagy tervszerűség nélkül magához váltogatja lassanként a szerbek földjeit s őket magokat távozásra birja. Pedig meg kell jegyeznünk, hogy a lakosság eleitől fogva türelmes volt egymás iránt, tekintet nélkül a különböző származásra és vallásfelekezetekre, melyekhez tartozott. így Ráczkevi városa már 1725-ben egy oly határozatot hozott, mely valóban igen sokkal megelőzte az akkori korszellemet. Elhatározta ugyanis, hogy miután a város „három vallásból vagy státusból áll, úgy mint romano catholikus, református és rácz vagy görög hiten valókból, azért már ezután a bíróság köz légyen mind a három vallás vagy hitben lévőkkel; úgy, mint hogy a református státus kétannyi, mint a catholikusok és ráczok, azért a református vagy helvétia confessiót valló státus közül két egymásután folyó esztendőkben légyen a biró, a két esztendők után pedig a két fél, úgy mint egy pápista és egy rácz állíttassék elül a tanácsi rendeletből a voksolásra, kik közül választassanak azután a bíróságra a közrendtűi voks által". Ugyanez alkalommal kimondatott az is, hogy miután mindannyian testvérek, egy városnak fiai, egymást ezentúl is, mint eddig, megbecsüljék, „senki is egymás hitét és nemzetségét gyalázni, motskolni vagy hamisítnyi nagy büntetés alatt ne merészellje".

Akkortájt még nevezetes ipara volt a szigetnek. A múlt század végén és a jelen elején is, külön czéhük volt a molnároknak, a szűrszabóknak, a takácsoknak és a csizmadiáknak. Ma már majdnem kizárólag földmíveléssel foglalkozik a nép. Kiválólag rendezett a korona uradalmak gazdasága, s vadban bővölködnek annak vadasai, fáczánosai.
Társadalmi élet azonban csak Ráczkevin fejlődött ki némileg, hol a koronauradalmak igazgatósága székel, s a járásbíróság és szolgabiróság is némi pezsdűletet adtak az életnek. A műveltebb osztály összejöveteli helyéül a kaszinó szolgál, a szegényebb sorsnak pedig két olvasó-egyletet is alapítottak, hol újságolvasással s a politikai események megbeszélésével tölti idejét a nép. Ezekkel az olvasó-egyletekkel népesebb magyar városokban lépten-nyomon találkozunk. A nép értelmesedésének, olvasási vágyának, s a mellett társulási hajlamának bizonyítékai ezek.