A balatoni fürdőzéstől elindulva, Róbl kanonokon, Görgeyn, Versitzen, Konczon át, eljutunk Varga Jánosig...
A Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület félévzáró összejövetele kötetlen beszélgetés formájában indult június 7-én, a sétáló utcai könyvtárban. Aki ezt végigolvassa, már most sok érdekes információval ismerkedhet meg...
Bolla Dezső: ….Szabó Géza, Keresztes István parcellázott Balatonvilágos határában telkeket, de nem üzleti alapon, hanem csak baráti alapon, s így oda került 20-30 csepeli család. Közvetlen mellette építkezett a Szabó Géza. Nekem a barátságom onnan ered, X-szer volt nálunk, mert szomszédok voltunk. Szabó Géza megérte a 90 évet (92-93 volt, amikor temettük), és Géza bácsi felesége volt, aki a legkésőbbig küzdött, október közepéig. Nem tudom honnan származott...
Vezér Endre: ...Lehet, hogy eszkimó volt...
B.D: ...ezt örökölte át a Keresztes Pista felesége, aki még egyesületi tagunk is volt, aki még szintén októberben fürdött a Balatonban! Ott van a házuk – amelyet most Lotz Karcsiék tartanak -, s ott építkezett a két lánya is, meg a Keresztes család több mellékági tagja.
No, most a másik téma.ebbe az anyagba az van írva, hogy jezsuita. Én eredetileg azt írtam, hogy a jezsuiták szorgalmával, vagy igyekezetével működött a Robl kanonok.
Robl kanonokról sokkal kevesebb anyagunk van. Ehhez meg kellene keresni a Kispál Gyurit, szívesen elmegyek veled hozzá, annyira személyes barátságban vagyunk...
Horváth László: ...én is jó ismerőse vagyok...
B.D.: …akkor meg nem kellek hozzá. Őt meg is kellene hívni erre az alkalomra...
H. L.: ...de mit tud ő a Robl-ról?
B. D.: ...a papok majdnem mindent tudnak. Biztos, hogy tud róla, valószínűleg többet, mint a mostani plébános, aki itt van két éve, vagy egy éve...
V. E.: ...ő valahonnét a hegyek közül, Solymárról jött ide.
B. D.: ...Kispál Gyuri pedig a Tóni bácsinak volt a neveltje – hogy úgy mondjam - , úgyhogy tisztában van a csepeli viszonyokkal, az biztos, részleteiben.Beszéljünk vele, én azt javaslom.
Javaslom továbbá, hogy hívjuk is meg ide!
H. L.: Lehet.
Zémann István: Kit?
B. D.: Kispált, meg a Harangozó Imrét is, minimum...
V. E.: ...az nem Harangozó Imre...
B. D.: ...a volt plébánost...
Vezér E. :...ja, az öreget!
B. D.:...itt lakik a Templom utcában, változatlanul, nem hagyta el Csepelt. Annyira kötődik a kerülethez, nyugdíjas létére. Úgyhogy, hívjuk meg.
H. L. : Mindenki vidéki, ha úgy tetszik, a papokat meg úgy helyezgették, ahogy éppen a helyzet kívánta...
B. D.: ...Ami nagyon izgalmas dolgot találtam kérlek szépen, az, hogy távolították el Roblt? Mert ha Koncz főjegyző a kommunista felfogás szerint jobboldali volt, akkor ő egy konzervatív mértéktartó jobboldali volt. Nála jobboldalibb volt a Robl! Ez kitűnik az akkori újságokból, amikor majdnem beperelték egymást, annyira szemben álltak egymással...
H. L: Be is perelték egymást folyamatosan. Azért, mert az egyik főszerkesztő lutheránus volt, a másik meg katolikus...akkoriban súlya volt ennek, a két háború között.
B. D.: A lényeg az, hogy Robl eltávolítása nem pártalapon ment, mert az egyház 1947-ig (Mindszenthy kikapcsolásáig) elég erős volt. Tehát nem tudták eltávolítani. Ebben az eltávolításban részt vett Ágh atya. Ezt, csak, mint érdekességet mondom. Te nem ismerted...
Vezér E.: Kit? Ághot? Dehogynem!
B.D.: Nem rád, őrá mutattam, nem terád...
Vezér E.: Ágh Kálmán – őhozzá jártam hittanra!
B. D.: ...én meg furulyaórára. Azóta sem tudok furulyázni. (némi derültség a jelenlevők között)... de egy nagyon kedves, jóindulatú pap. Én a Roblt nem ismertem! Na most, az Ághnak volt szerepe Robl Csepelről való eltávolításában. Ő valamit intézkedett a fehérvári egyházmegyénél, hogy mentsék fel roblot, mert tehertétel volt politikailag.
Vezér E.: Azokban az újságokban, amelyeket végig kutattam, kimásoltam – emlékszel, a Csepeli Újság -...
B. D.: ...Igen...
Vezér E.: ...elég sok cikk volt, már úgy a negyvenes évek elején (44-ig talán), olyan szempontból, hogy a Robl írkált a nyilas újságba. (némi kuncogás a jelenlevők között). Csak azért mondom, hogy milyen lehetett a hozzáállása bizonyos dolgokhoz. Na most, az Ágh Kálmán lehet, hogy a saját érdekében és a saját jövője érdekében...hát...furulyázott a Robl után...
B. D.:...de lehet, hogy az egyház egyébként ezt látta fontosnak...Elhivatott papok voltak ezek, nem álltak be akkor sem, ha beszélő viszonyban voltak a kommunista vezetőkkel. Nem álltak be a vonalra! Maradtak egyházhűek minden körülmények között!
H. L.: Nem elhelyezték innen, hanem letartóztatták! ((közben újabb ember érkezett, üdvözlik a jelenlévők))
H. L.: Egyből letartóztatták – pontosabban nem letartóztatták, hanem...hogy hívják ezt a tábort?
Dobák István.: Internálták?
H. L.: Igen, internálták. Utána meg elengedték – korára való tekintettel...és egészségi állapota miatt.
B. D.: Valahonnan tudom, hogy a Robl komolyan közbelépett a fölmentése ügyében... illetve az Ágh. Ágh Kálmán utána tragikus sorsú lett. Tököli plébános lett, s Tökölről Székesfehérvárra utazva, autóbalesetben halt meg...az Ágh atya...
Mindenesetre két, nagyon érdekes alakja a korszaknak, s pont mind a kettő egyszerre kezdett, és tulajdonképpen, egyszerre fejezte be a csepeli pályafutását. De, hogy mind a kettő milyen sokat fejlesztett a maga területén, az hihetetlen! Mert azért a Robl, mikor idekerült, B. D.: ...akkor még nem volt királyerdei, nem volt csillagtelepi egyházközség...
H. L.: ...és nem volt 60 ezer lakos! Mert közben azért megnőtt a lakosság létszáma...
B. D.: ...10-12 ezerről indult...
H. L: ...amikor idejött 15 ezer körül volt, amikor meg befejezte, akkor 60 ezer körül volt, 1944-ben. '44-ben már nem, de 43 végén, 44 elején, igen.
B. D.: Meg egyáltalán, nem lehetett nyilvántartan, ki lakik itt, mert annyi albérlő volt, meg annyi bejáró, meg zavaros ember volt itt.
H. L.: Az 1941-es népszámláláskor volt 47 ezer, de évenként ötezerrel növekedett akkor – 1938-tól kezdődően – a lélekszám, és így hozzászámolva kb. 60 ezer lehetett. Én olvastam 65 ezret is, de ebben nem hiszek. A 60 ezer megvolt! Valószínű.
B. D.: Most meg 76 ezer, képzeljétek el...
H. L.: Ez se nagyon pontos...
X.Y: 90 ezer volt a csúcs ugye?
B.D.: Igen...
H. L.: Ez se nagyon pontos, mert nincs lakónyilvántartás, olyan megbízhatalnaok az adatok...
Z.I.: 92 ezer környékén volt a csúcs.
B. D.: No jó, mindig többet mondtunk kerületileg is, hogy a kvóták nagyobbak legyenek, meg, hogy legyen mire hivatkozni.
Tehát Csepelnek a súlya nem csak abból eredt, hogy mennyi lakott itt, hanem, hogy hányan dolgoztak bent a gyárban...Évtizedeken keresztül kétszer-háromszor több ember dolgozott bent a gyárban, mint ahányan a településen laktak.
Ez a borzasztó nagy szerencse a rendszerváltásban, hogy mire eljött, már munkaerőhiánnyal küzdöttek a gyárak (a 80-as évek utolsó harmadában). Mindenhol munkaerőhiány volt. Nem 30 ezer ember esett ki 1990-ben a csepeli gyárból, hanem mondjuk 14500...
H. L.: Ne vicceljél már! 10 ezer alatt volt már a 80-as évek végén az összlétszám! És abba már benne volta Hiradástechnika, Budafok, stb... Igen, tudom, 83-ban a Tröszt megszűnt, de a vidéki vállalatok ide tartoztak, Nyírbátortól kezdve...
B. D.: ...azok a kicsik voltak...
H. L.: Sok kicsi sokra megy. Kaposváron is volt,
B. D.: Kaposváron nehézgépgyár, Fehérváron öntöde, Móron is volt...
H. L.: ...igen Móron is volt egy, meg Sárospatakon...
B. D.: A nagytétényi golyóscsapágygyár is Csepelről származott...
H. L.: ...az is ide tartozott, igen, a Metalloglobus...
Ifjabb Petz Nándor: A Metallochemia maximum...
H. L.: ...úgy igen, hogy a Metalloglobus, mint a WM külkereskedelmi vállalata kezelte az ügyeit, és...
B. D.: ...de Csepelről eredt...
H. L.: ...hogy mondjam: a csepeli krém, az nem Csepelen dolgozott. Volt itt ez a Nagyiroda, műszaki emberek, meg munkaügyisek dolgoztak itt, de az igazi krém az ott volt...
B. D.: ...a Mária Valéria úton, meg a Ráday utca-Lónyay utca...
H. L.: ...a kereskedelmi vállalatok pedig – volt vagy öt, ha jól tudom -, azok ott voltak a Vígszinház mellett...
Z. I.: A Szent István körúton, igen...ott dolgozott az anyu is...
H. L.: A Szent István körúton még most is ott van valami Metalloglobus, azaz, valami megmaradt belőle...
B. D.: ...ott volt a Mária Valéria utcában a lakója a Görgey a Weiss Manfrédnak...
H. L.: Igen, nagyon szép állapotban van a ház. Sehol egy megemlékezés a Görgey Artúrról, se a Weiss Manfréd művekről, pedig igazából ott volt a központja, nem Csepelen.
B. D.: Csepelen sincs a Görgeyről – ha a táblát elolvassátok -, én azért javasoltam, mert Csepel-szigeten 1848, ugye. Erre hivatkozott Németh Szilárd, rám utalva, mikor a képviselő-testület ülésén javasolta az új nevet a térnek.
Na, de annyi eszük már nem volt, hogy kiírják, hogy Csepel-sziget katonai parancsnoka volt Görgey Artúr 1848-ban... Ez is egy érdekes adalék...
Hogy Csepelen járt-e Görgey, azt viszont nem tudom...
H. L.: Nem járt, szerintem... Ráadásul nemcsak Csepel-szigeté, hanem az egész Duna-szakaszé...
B. D.: ..hát persze, a Velencei tóig volt az ő szolgálata... Zichy grófot is ő végeztette ki...
….....
B. D.:...nem, nem itt kapták el... egy mozgó őrség, miközben a Velencei tó és Adony között haladtak. Görgey egyébként is mádott kivégeztetni, meg halálos ítéletet hozni, egész pályafutása alatt, amíg tehette. De ez minden katonára jellemző volt...
H. L. : ...így tanították őket...
B. D. : ...mikor Görgey megkapta a szigeti parancsnokságot, hogy ide gyűjtse össze a nemzetőröket, akkor rögtön kért a Batthyánytól egy igazolást, hogy ő bíróság elé állíthat bárkit...
H. L. : … a hatalom miatt kellett, igen...
B. D. : ...egyébként az meg nem igaz, hogy ő kivégeztette a Zichyt, őrajta múlt, hogy kivégezték, de ő hívta össze a bíróságot. Rendes bírósági tárgyalás volt. Az osztrák katonai rend szerint...
H. L.: Szerencséje volt a Zichy-vagyonnal is, mert csináltak egy jegyzőkönyvet a lezárásról, leltárt készítettek, meg minden...
B.D.: Nem ott készítettek, hanem utána, mikor elmentek Kállózdra. Zichynél nem volt komoly kincs…
H.L: Szóval a lényeg az, hogy a Madarász féle botrányt, meg a Kossuthnak az ügyét azt ily módon nem lehetett a Görgeyre kenni...
B. D.: Semmiképpen nem...
H.L: ...azért szerették volna...
B.D.: Görgey tisztakezű volt. A másik pedig az, amit mindig elfelejtenek Görgeyről, hogy talán ő volt az egyetlen, aki kivégeztetett egy főurat! Nem tudok arról, hogy a szabadságharc alatt kivégeztek volna másik főurat Zichy Jenőn kívül. S az elején! A legelején: 1848. szeptember 29-én! Erre az emberre azt mondani, hogy eladta a szabadságharcot, ...
H.L.: Jó, ne menjünk ebbe bele most, mert ez hosszú téma lenne. A történésznek ismerni kell a dolgokat! Hát ez van!
Kossuthról is tudunk mindent. Csinált dolgokat, nem volt egy római jellem. Ahogy menekült, hátrafésült hajjal, levágott szakállal. Az utolsó pillanatban három útlevelet készített, háromfajta igazolványa volt. Egy lengyel, egy angol, meg nem tudom mi volt a harmadik. Ott várta a hajót...
B. D.: ...és ez miért volt bűn?
H.L: ...azért, mert úgy állította be az eseményeket, hogy őt kényszerítették rá...
B. D.:...s ki beszélte rá, hogy elmenjen? Ki beszélte rá?
H. L.: nem tudom.
B.D.: Görgey volt! Görgey, Görgey!
H.L.: Nem nagyon kellett őt bíztatni. Mondom, már megvoltak az útlevelei, s egy angol hajóra várt, arra akart felszállni, de a hajó késett...
B.D.: Hol várt?
H.L.: Orsovánál! Nagyon közeledett viszont az ellenség, s azért inkább átjött török területre, nem várta meg a hajót. Tehát el volt tervezve előre a menekülés mindenféle variációja.
B.D.: Hát, kezit csókolom, ez egy igazi helytörténeti összejövetel. Beszélgetünk, cserélgetjük egymás tudásanyagát, körülbelüli ismereteinket.
H.L.: Ha helytörténet, akkor hadd beszéljek erről. Ez a kis doboz levelezőlap az apám katonai levelezése, ezt a Dobák Pistának hoztam kölcsönbe, aki tábori levelezőlap pecséteket gyűjtöget, háborús levlapokról. De ő is adott nekem cserébe. Csak átfutottam, tehát nem tanulmányoztam részleteiben – azok az emberek elég komoly szerepet vittek Csepel életében. Az egyik Csizmadia József volt, (nem a Karcsi bácsi rokonsága ez). Apjával levelezett Csizmadia József, aki – amennyire én vissza tudok emlékezni – virilista képviselő volt.
B. D.: Mondd már el, ki az a virilista, mert látom a bizonytalanságot az arcokon.
Dobák István: A községben a legtöbbet adózókat nevezték virilistának, s közülük is a lista elején lévők kerültek be a képviselő-testületbe (tehát nem Németh Szilárdot választották be, hanem azt, aki nagyon sok adót fizetett).
H.L.: Na, jó, volt rendes választás is persze, s a megválasztott képviselők mellé jött még évente 20 fő virilista a képviselő-testületbe (ők időnként változtak, de olyan nagy változások nem voltak). Minden adóév elején kitették a névsort, akinek nem tetszett, megvétózhatta...
B.D.: Szóval a virilisták alkották a képviselő-testület egyik részét.
D.I.: Körülbelül az egyharmadát, s ők is szavazati joggal rendelkeztek! Mintha most a csepeli legnagyobb adózókat (például az Erőmű, a Szabadkikötő, vagy a Tesco képviselőit) beültetnék a csepeli képviselő-testületbe...
B. D.: Ezek piszkosul utálták a Koncz Jánost, mert majdnem mind csepeli sváb, vagy rác volt, a Koncznak pedig inkább az erdélyiek voltak a kedvencei...
Bárány Tibor: ...hasonlót most is tapasztalhatunk...
H.L.: Nem egészen így volt, mert a csepeli svábok nem egészen a felét tették ki a virilistáknak. 3-4-5 főt adott a WM-gyár (a messze a legnagyobb adózó az öreg Korbuly Károly volt, aki többszörösét adózta a többieknek – ő mindig virilista képviselő volt, nem választották meg soha), aztán jött az ifjabb Korbuly, meg az öccse, meg néhány vezető mérnök, messze leszakadva (Deniklé, Klauser). 8-9-et a sváboknak mondott, de valójában már vegyes összetételű csoport adott, aztán mindig volt 2-3 gyógyszerész (Csiky-Borzsovay István mindig közöttük volt, meg a Chatevalloni Thiery is, aki a Pesti úton működött)...
B.D.: ...itt most megállítalak egy pillanatra. Hogy változik a világ! A Csiky-Borzsovay nagy népfrontos volt, s olvasta fel a verseit a népfrontban!
H.L: Szóval, ilyen virilista volta Csizmadia József is. Akkor volt egy székely...
B. D.: ... M. Kiss...
H.L.:...hogy hívják?
B. D.: M. Kiss....kertvárosi, volt képviselő...
H.L.: Nem, ő nem volt a virilisták között...
B.D.: Nem virilista volt, de képviselő volt.
H.L.: Jó, most a virilistákról beszélek. Megválasztott képviselő 40 volt, ők is változtak, minden választásnál jelentős harcok voltak, hogy ki kerüljön be? A virilisták, akik esélyesek voltak, eleve nem is indultak a választáson. A választottak az egy másik dolog – nem is 40, hanem 39 választott képviselő volt általában. Nagyon érdekes rendszer volt – ha beszélhetek róla...
B. D.: Hát persze!
H.L.: ...mert szóljatok, ha nem... Ugye, városrészekre, vagy településrészekre osztották Csepelt. Eredetileg 10 ilyen körzet volt, s mind a 10-ben pártlisták indultak! Tehát az emberek pártokra szavaztak, s az ott a körzetben pártlistán szereplők lettek képviselők. Később 5-re csökkent a körzetek száma...
B. D.: Milyen pártok voltak?
H.L.: Általában minden választáson, új néven indult a helyi elit (nem kormánypárt, ez egy helyi párt volt), általában benne volt az elnevezésben a kormánypárt neve is, de úgy kezdődött, hogy Csepeli...akármilyen párt. (Most nem tudom fejből, de megvannak nekem a jegyzeteimben.) Mindig volt egy kicsi kis ellenzék, amely kiszorult ebből, mert a nagy harc az párton belül zajlott, hogy ki kerüljön fel a listára? A Hidegkuti Gyula külön pártban indult, mert feltehetően kiszorult az elitek pártjából...
B. D.: Még életében utcát neveztek el róla!
H. L.: Igen. Aztán el is vették!
Vezér E.: El is vették, még 30-ban...
H.L.: Hát, nyilván ezek ideiglenes nevek voltak, amíg jobbat nem találtak. Szóval pártlistákra szavaztak a választók. A Szociáldemokrata Párt stabil induló volt...
B. D.: 3-4 képviselővel...
H.L.: ...fokozatosan szorult vissza létszámában, de valahogy mindig bekerültek a testületbe.
B. D.: ...úgy gyengültek, ahogy a nyilasok erősödtek...
H. L.: A nyilasok a helyi választáson nem rúgtak labdába! Országos választáson, helyben, Csepelen nagy súlyuk volt a nyilasoknak: 1939-ben a második legnagyobb párttömörülés az övék volt, a Nyilas Párté. A kormánypárt nyert valamennyivel.
B.D.: Mi igaz abból, hogy több ezer tagjuk volt itt?
H.L.: Amennyire én ismerem a Nyilas Pártot, igazán nyilvántartott tagsága nem nagyon volt. Volt egy szűk körű nyilvántartott tagság, de volt egy úgynevezett külső kör, amelyik titokban volt tartva. A folyamatos változások miatt nem igazán lehetett kideríteni, ki tartozott hozzájuk... mint ahogy most sem számít, ki párttag, és ki nem párttag.
B. D.: Andics volt az elnökük, a Széchényi utcában lakott, szép háza volt. Háromszor látta vendégül Csepelen Szálasit! A felesége is nagy nyilas volt! De, aztán, hogy mi lett vele, nem tudom! Azt tudom még, hogy bíróság elé állították persze, de mi lett vele, nem tudom.
H.L.: Kizárták, lecsukták, visszazárták, bíróság – de én sem tudom a végét.
Szóval a helyi választáson a nyilasoknak nem volt esélyük. Itt összeállt az elit, egymás között elosztották a listás helyeket (ismerték jól egymást: ezek kocsmárosok voltak, hentesek, ingatlantulajdonosok), s ezeket megválasztották. Szóval, az ismert embereket választották meg! Kicsi hely volt, viszonylag kevesen szavazhattak, mert akkor a helyben lakás nagyon nagy súllyal bírt a választáson való részvételben!
B. D.: A két háború között bíró volt egy jó ideig a sánta Smith, akié a királyerdei panzió volt (most éppen református templom)...
H.L.: Mindig a helybéliek győztek. Volt Versitz, Niederkirchner (ő 6 évig volt, tehát két turnusban – mert akkoriban 3 éves ciklusokra választottak). Az utolsó ilyen sváb a Schaffer volt – az első, aki iskolázott, komoly ember volt. Őt váltotta az első, nem kebelbeli, a Dobi József! No, az nagy harc volt, hogy keresztül tudják verni a Dobinak a jelöltségét...
B.D.: ...az Erzsébet utcai Schaffer volt?
H.L.: Ez a Schaffer – amennyire én tudom – Szigetcsépen született. Ide házasodhatott, a felesége nem tudom ki volt. A Schaffer jó pedigrével jelentkezett, volt korábban katonatiszt, háborús kitüntetett, meg az isten tudja micsoda iskolákat végzett, komoly cégnél dolgozott (a Ganzban). Szóval ő egy komolyabb ember lehetett! Dobiról sokat nem tudok...
B.D.: A Sas is volt képviselő, még Steinerként (a Templom utcából)...
H.L.: Nekem nem ugrik be... lehet, erre nem merek most esküt tenni... annyit tudok, hogy a Koncz, a Robl, a Steiner Rudolf és a Steiner Vilmos, ezek zsugáztak rendszeresen. Egy helyen laktak, hogy mi volt a helyszín? Lehet, hogy egymás lakásában... Az Erzsébet utca és a tér sarkán volt a plébánia, ott is lehetett kártyázni, a mostani plébánia helyén volt a Koncz háza, ott is lehetett zsugázni. A Steinerék pedig közvetlenül a polgári iskola mellett ...
B.D.: A Koncznak nem a Kertvárosban volt a háza?
H.L.: Nem! A Koncz nevén több ház szerepelt, de ezek fiktív nevek voltak. Akkoriban úgy oldották meg, technikailag, ha valamit létre akartak hozni (erre jó példa a római katolikus iskola, a Tűzoltó laktanya mellett), akkor ismert nevekre kiosztották a telkeket. A Koncznak, a Szabó Gézának. Szabó Géza végül is oda került, megtartotta, mert ez a telek nem kellett az iskolához. Mások azonban (Hartai Gyula, a tanító Varga János, iskolaigazgatók, tanítók, nevesebb köztisztviselők), akiknek nevére írták ezeket a telkeket – ez később aztán a Koncz-perben szóba került, hogy később sokkal magasabb áron vették meg tőlük, mint ahogy megkapták – fiktív vásárlásokon át eladták az önkormányzatnak. Ügyeltek arra, hogy ne adjanak támadási alapot, csupa támadhatatlan ember szerepelt ezekben az ügyletekben. Szóval, amikor az iskolaépítéshez kellett a telek, az önkormányzat visszavásárolta, szintén valamilyen fiktív módon. Aztán felépült az iskola.
B.D.: A Keresztesék (Knerczerék) szomszédja volt a Koncz is. Vajon, ez a kocsmáros Knerczer család?
Vezér E.: Végső soron igen.
B. D.: A Vargáról egy tanítványom mesélte, hogy amikor rossz volt egy gyerek, azt mondta neki: „bolseviki?!” A Petőfi igazgatója volt...
Vezér E.: A Petőfiben volt igazgató, én is oda jártam...
B. D.: Utána a fia lett a Rákócziban igazgató, párttagként. Utána, mikor nyugdíjba került, Dunaharasztin lakott, kimentek hozzá a pártbizottságról, hogy a párttagdíjat fizesse be, azt válaszolta: „Nem politizálok!” Varga Jancsi egy kitűnő ember volt, , sokszor vizsgáztattam vele – ez a fia-Varga Jancsi volt, de ő is apám lehetett volna.
H. L.: A Petőfi alapító igazgatója az apja volt. 1929-ben kezdődött az első tanév, aki szintén a Rákócziból jött, tehát egy iskola volt... Ő lett az igazgató a Petőfiben nyugdíjazásáig. Akkoriban 60 éves korban be kellett fejezni (ez volt 1940-ben). Utána Skultéty lett az igazgató, az ifjabb Varga pedig 1953-tól lett igazgató a Petőfiben. Én akkor kezdtem az általános iskolát és már ő írta alá az első osztályos bizonyítványomat. Hugom idején még ott volt, de amikor befejezte, már nem. Ez azért volt érdekes, mert ez a Varga óriási egyéniség volt! Egy félkatonai rendszert vezetett be az iskolába. Csirkefogó, gazember társaság voltunk, de olyan rendet tartott közöttünk, s nagyon sokat adott a becsületre... Mindegy, szóval a lényeg az, hogy vezényszavak voltak, az iskolaelsőnek (az én voltam) vezényelni kellett, bevonulás, utána jöttek az osztályelsők (Siklósi volt a nyolcadik osztály élén), aztán 1-2-3-4..., kanyarodtak be. Állj! Irány a tanterem, lépés, indulj! Úgy kellett betrappolni az osztályterembe.
A húgom hat és fél évvel fiatalabb nálam, amikor ő ballagott, még akkor is szigorú rend volt, elkülönítés: a lányok és a fiúk nem mehettek át egyik térfélről a másikra. Szóval, amikor a húgom ballagott, el kellett takarnom a szememet...
A Rákócziban bajok voltak, s akkor (1965-66 környékén) került a Rákócziba vissza. A Horváth Gyulának lett az igazgatója – máig imába foglalja a nevét, pedig hát milyen ember.
B.D.: Képzeljétek el, földrajzból vizsgáztattam, - ő volt az elnök - s nyüglődtem egy hülye palival. Azt mondja: feltehetek egy kérdést? Mondom, hát persze, hogyne tehetnél, te vagy az elnök! Ott lógott Magyarország térképe. Azt mondja: mutassa meg Magyarországot! Na, látod, hogy tud! Ez volt a mentő kérdés. Élmény volt az az ember!
H.L.: Meg lehetne emlékezni a Varga családról, de nem tudunk sokat róluk. Megjelent cikk a Csepel újságban az ifjabb Varga Jánosról – dunaharaszti otthonában kertészkedett . Ennyit tudok. Egyszer meg találkoztunk az öccsével, vagy bátyjával?
B.D.: Ja, igazgató-helyettes volt az öccse a 12 évfolyamos iskolában, a Bajákiban... Mérnök-tanár volt.
H.L.: Egyszer eljött egy királyerdei sétánkra is, akkor mesélgetett, de nem írtam meg...
B. D.: Téged még tanított is valószínűleg a Varga – szólította meg Bárány Tibort.
B.T.: Mire?
B.D.: Jó viselkedésre! Teljes sikerrel!
H.L: Tibi, te dózsás voltál?
B.T.: Igen, (alsó tagozatba a Kolozsváriba jártam) felső tagozatba jártam a Dózsába, 1966-ig. Utána, 1966-tól 1970-ig jártam a Bajákiba, a Tejútra szakközépbe. Nem minden tanár tanított engem, aki a Bajákiban dolgozott, voltak tárgyak, melyeket én nem tanultam, s egyes tantárgyakra több tanár is volt párhuzamosan. 1969-ben lett Bajáki Ferencről elnevezve, a Tanácsköztársaság 60. évfordulójára. Addig Csepeli Ipari Szakközépiskola volt a nevünk. A mi osztályunk kutatta fel Bajáki leszármazottját, s csináltunk vele magnós-interjút is. Az ipari szakközépiskola címere 1969-ig az olvasó munkás szobor volt. Aztán egy belső iskolai címerpályázat eredményként született meg az új embléma, amely erősen hasonlított a WM-gyár hajdani logójára.
H.L.: Később (mikor a Bajáki egyesült a MÜM1-el, és elköltözött a gyár mellé) oda költözött az egri Ho Shi Minh Tanárképző főiskola kihelyezett tagozata (Benczédy Józseffel), majd további néhány év múlva egészségügyi szakközépiskola lett az épületben. Ennek a történetét is fel lehetne dolgozni...
Eigner János írt róla egy nagyon jó cikket a Csepel újságba...
B.T.: Aki Dunai János szerzői néven írt a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején a Csepelben.
H.L.: Tudsz róla valamit?
B.T.: Elkerült az MTI-be, szerintem onnan ment nyugdíjba. Ritkán néha látom a HÉV-en...
H.L: Ez a csepeli Eigner család (a Déli utcából), a János nálam 1-2 évvel fiatalabb.
Vezér E.: Az apja volt az Eigner Jóska bácsi...
B. D.: Nagy sakkmester volt!
H.L.: Volt egy Eigner, sakkozó volt..., meg egy Gereben is...
Vezér E.: Ez az Eigner gépészmérnök volt, bent a Tervező Intézetben...
B. D.: A Gereben csepeli volt?
H. L.: Hogyne! A Csurgay Árpád feleségét is Gerebennek hívják, s nem tudom milyen kapcsolatban áll ezzel a sakkozó Gerebennel... Gereben Ildikó! Ha jól emlékszem a nevére...
B. D.: Csurgaynak az édesanyja volt polgári iskolai tanár...
B. T.: Csurgay Árpádról pedig a Rádióklubot nevezték el Csepelen.
H.L.: Az apjáról!
B. D.: Ha lenne hegesztőklub, azt is el lehetne róla nevezni, mert hegesztési szakember is volt... kitűnő mérnök volt...
H. L.: ...és vitéz!
B. D.: A Zahár hogyan lett vitéz? A sírkövére rávésték...
H. L.. Halála után lett vitéz. Örökölhető volt...
B. D.: ...de kitől örökölte?
H. L.: ...az apjától, gondolom...
B. D.: Az apja nem volt vitéz!
Z. I.: Van egy leírás, amit a fia ránk hagyott, a Helytörténeti Gyűjteményben van... Végigvezette, hogy ő a háborúban milyen hőstetteket végzett, s ezért kapta a vitézséget...
B. D.: A Zahár apja?
Z. I.: Igen, a Zahár apja.
H. L.: Biztos, hogy egyenes ágon lehetett örökölni, oldalágon nem.
Dobák I.: Csak egyszer lehetett örökölni.
B. D.: Horthy idejében...
Z.I.: Igen.
B. D.: De a második világháborúért már nem adtak vitézséget!
H. L.: Azért nem, de 1990-től újból lehetett örökölni...
B. D.: Csak az első világháborúért adtak, s legalább kétszeres sebesülés (Signum laudis minimum) kellett hozzá.
H. L.: Károly kereszt...
Dobák I.: Amíg volt telek, addig még telket is kaptak... Vitézi telkeket osztottak...
B. D.: A sebesülteknek pedig trafikot...
H. L.: Vitéz Térmeghi is trafikot kapott.
B. D.: Meg a nagybácsi volt trafikos az Erdősor utca sarkán...
H. L.: Annyira nem ismerem a családot. De volt egy Térmeghi footballista is a MOVE-ban. Tehát a vitéz címet lehetett 1990 után ismét örökölni, ha valaki akarta. Csurgay Árpádnak öt fia volt, de egyik sem akarta a vitézi címet.
Dobák I. : Igen, ’90 után újjáalakult, s az ausztrálok is benne voltak, hogy legyen...
B. D.: Két vitézi rend van az országban...
H. L.: Küzdenek is egymás ellen! Most már elég anakronisztikus...
Z. I.: ...és a vízügyes miért lett vitéz?
B. D.: Melyik?
Z. I.: A Csepel-tojásos...
B. D.: Nem jövök rá, kire gondolsz...
Z. I.: Jó haverod volt egy ideig, bejárt a gyűjteménybe is, a felesége is csinos, magas hölgy volt...
H.L.: A Császár?
Z. I.: A Császár, igen!
H. L.. A Császár Jóska nem lett vitéz! Csak a felesége lett az, Mariann!
B. T.: A Császár is mindig vitézi köpenyben járkált egy időben...
B. D.: Amikor a Maróthy miniszter lett, akkor hirtelen nagy híve lett a Császár! Tagja volt a Népfront környezetvédelmi bizottságának...
H. L.. Kettőről beszélünk, mert ők férj, meg feleség. Császár Jóska volt a vízügyes – ő nem lett vitéz!
B. D.: Ő nem vízügyes volt, hanem környezetvédelmis, technikusi végzettsége volt.
B. T. : Országos Környezetvédelmi és Vízügyi Hivatal volt az elnevezés, belefért...
B. D.: Jó fejű, remek lexikális tudású ember...
Z. I.: Mariann készítette mindig a Csepel-tojást, ami tulajdonképpen főtt tojás és valamilyen zsír keveréke volt, nagyon finom volt.
B. D.: Nem ettem belőle soha...
H. L.: Meg lehetne keresni őket is, szerintem még élnek... Jóska leszokott a dohányzásról, addig ette, zabálta a cigarettát...
Z. I.: Itt laknak a sarkon...
H.L.: ...el kellene kérni a receptet tőle...
Z. I.: Ja...
Bolla Dezső: Hát kérem szépen, akkor ezzel befejezzük az értekezletet... Tulajdonképpen miért is jöttünk össze?
Z. I.: Akkor folytatjuk szeptember 13-án? Horváth Úr?
H. L.: Én felkészült vagyok, már amennyire fel lehet készülni ebből a témából...
Z. I.: Emlékeztetőül a téma: Koncz János, Robl kanonok és a WMTK.
H. L.: Ábel alpolgármesterrel beszéltem, s ő azt mondta, hogy megígérték, hogy felújítják a sírt és felkutatják a családot. Általában fél évenként rákérdezek. Legutóbb azt mondta, a jegyzőre bízta a feladatot. Megkérdeztem Gábort – majd lépünk... ez volt egyszer a válasz. Aztán most megint rákérdeztem, s akkor azt mondta, hogy nem sikerült kapcsolatot találni a családdal. Vida Pista kapta a feladatot, s ő azt mondta, nem sikerült... Most a Vidával szeretnék beszélni, szeretnék rákérdezni, hogy konkrétan hogy és miért nem sikerült? A sír borzalmas állapotban van... felverte a gaz, s még megvan a közepéről letört váza is, még mindig ott hever... Úgy tűnik, ez egy választási akció lehetett és lefutott... Ha lépni akarunk Koncz ügyben, akkor ez a vonal...
B. D.: Sír ügyben nem lépünk, mert nem tudnánk eredményt elérni. Én szóltam egy illetékes úrnak, abban az ügyben, hogy Kormos László sírja a bozóttól, ami köréje nőtt, már egyáltalán nem is látható...
H. L.: A temető meghalt! Elvittek mindent, központosítottak, az ott lévők semmit nem tudnak! Bementem, szimpatikus, szemüveges fiatalember volt a vezető, mindent megígért, de semmit nem tudott betartani, mert őneki nincs már ott az anyag a kezében... Még pár évvel ezelőtt, mikor ott jártam, az ember ott lapozgatott a nagykönyvben, s tudott mindent. A központhoz kell fordulni, de telefonon nem adnak információt, bemászkálni pedig nyűgös...
Z. I.: Hány, de hány vezetője volt már a temetőnek? Borzalom! Három-öt évente cserélik...
H. L.: Próbálkoztam az Unitárius Egyházon keresztül – onnan még nem kaptam választ, még fogom a csontot, tartom a kapcsolatot, hátha sikerül...
B. D.: Vannak Csepelen unitáriusok?
H. L.: Az Unitárius Egyház nincs itt Csepelen. Nem is volt. A polgári iskolában volt egy-két unitárius vallású nebuló, akikhez a Pető nevezetű hitoktató kijárt Pestről. Ő később a budapesti egyház feje is lett, s később, mint nyugdíjas, püspöki helynökként ő temette el a Konczot, 1973-ban. Koncz felesége is dísztemetést kapott, őt is a magyarországi püspöki helynök temette. Most a Bartok fia a helynök, aki Amerikából jött...
Z. I.: Laci, az előadásod anyagához tervezel vetített képes dolgot?
H. L.: Az az igazság, ehhez nekem nem sok érzékem van, így szívesen vennék segítséget!
Dobák I.: Én a könyveket előkeresem otthon...
H. L.. Én leírok, elmondok mindent, amit tudok, de nem vagyok gyűjtő, sem számítógépes bubus sem... Végre sikerült a Konczról egy fiatalkori arcképet szerezni...
Z. I.: Laci, Széchényi Peti és Petz Nándi tud segíteni neked a vetítendők összeállításában.
Széchenyi Péter: Igen, vállaljuk.
B. T.: Harcedzett előadók és diakészítők, illusztráció-gyártók!
B. D.: Akkor keressétek meg a Kispál Gyurit, ehhez én nem kellek, ha jó viszonyba vagy vele...
H.L.: Egyszer a papokkal utaztam Lengyelországba, Czestochowa, Krakkó, ilyesmi, több napon keresztül voltunk összezárva... Ott volt a református Hantos Jenő, a görögkatolikus Prodán Gábor, a katolikus Kispál Gyuri, szóval, egész komoly vegyes csapat volt, és jókat vitatkoztunk. Mindegyik be akart szervezni a saját egyházába...
B. D.: A legmélyebb gyökerei a Gyurinak vannak, mert ő itt volt káplán a Tóni atyával, aki negyven évig volt itt plébános...
H. L.: A központnak volt a papja a Robl. Az új kerületek, azaz az 1-2-3. kerület között olyan nagyon szoros kapcsolat nem volt,
B. D.: Na, de ő volt a sziget esperese is! Meg kanonok, meg minden volt a Robl.
H. L.: Az egy rang! Egy rang.
B. D.: A Kispál Gyurit meg elhelyezték Alapra, helyére a Sebestyén Imre került ide, s aztán onnan került vissza ide a Gyuri.
H. L.: Megkérdezhetem tőle...
B. D.: Mindegy, a Nagytemplom anyakönyvét kifotózhatjátok... Azért ne úgy vállaljátok, hogy csak szépen felteszitek a kezeteket, mint Széchényi támogatói az Akadémia ügyében, s aztán elfelejtjük az egészet, és jön a meleg nyár... El kellene menni a plébániára, hogy mikor van ott a tisztelendő úr, nem tudom, most már nem tudok helyszíni közvetítést adni, mert elköltözött onnan a sógornőm, aki szemben lakott vele.
H. L.: Többet tudnánk meg szerintem, ha az újságcikkeit olvasnánk el. Volt neki Csepelen egy külön kiadványa, amely öt vagy hat kiadást ért meg, hogy abban mit írt? No meg a Csepeli Őrszem.
B. D.: Lehet, de a plébánia az historia domus, a nyilvántartásait, az aláírását a keresztelőknél...
H. L.: Koncz aláírásom van! Anyámnak van valami lapja, amit a Koncz írt alá még a háborúk között...
B. D.: Gyermeknevelési versenyt hirdettek meg 1938-ra, s az édesanyám velem nyerte meg ezt a versenyt, s egy gyönyörű oklevelet kapott.
H.L.: Szépségverseny volt?...
B. T.: Hogyan csúsztál így félre azóta?
B. D.: A Koncz adta át a mamámnak az első világháborús emlékműnél... De nem tudom, hol van az oklevél, amin rajta volt a Koncz aláírása? Fénykép van az átadásról, de nem a Konczcal.
Z. I.: No, akkor hármasban összeültök és meg tudjátok beszélni ezt a dolgot...
B. D.: Szép kutató munka lesz... Ez a mostani plébános alig tartózkodik Csepelen... A Harangozóhoz van telefonszámom, azt meg tudom adni... A Harangozón keresztül kell elérni, mert a Harangozó Imre ott lakik a paplaktól nem messze, az emeletes házban. A Templom utcában, szintén. Hogy a két plébános milyen viszonyban van egymással, ez mindig egy nagy titok. Mert volt idő, mikor például a reformátusok nem voltak jó viszonyban... Ennek persze anyagi okai voltak, hogy ki, kit temet, ez nagy kérdés az egyháznál, s feszültségforrást okozott.
Z. I.: Laci, akkor a szeptember 13 dátum az marad? Igen! Dezső, neked az október 18?
B. D.: Csináljuk a rendőrség könyvet, Tibivel összeállítottuk az illusztrációkat, Nándi elvégezte a korrektúrát. Több száz órát fektettünk már bele. A könyv készen lesz addigra! Nem tudom, hogy a nyomdaköltséggel hogy tudunk majd gazdálkodni... Az utolsó hét év képanyaga még hiányzik, de a többi kép helye már pontosan feltüntetve a szövegben, s külön listát is készítettünk az illusztrációkról. Most a 64. képnél, dokumentumnál tartunk már... Elég komoly kiadvány lesz dokumentáció szempontjából. Meg kell nézni, hogy állunk anyagilag, mennyi lesz a nyomda.
Sok munkánk van benne! Szerintem megéri kiadni, mert az évfordulóra elég komoly dokumentációt sikerült összegyűjteni. Az előadás mindenképpen meglesz, remélem a könyv is. Szándékom szerint egy hónapon belül nyomdakész állapotban lesz az anyag...
Lejegyezte: Bárány Tibor